Jeszenszky Géza: a washingtoni viszony alakulása a magyar kormány kezében van

Jeszenszky Géza szerint Joe Biden beiktatása nem hagyományosan, de nyugodtan fog lezajlani. Az Antall-kormány külügyminisztere – aki washingtoni nagykövetként a feleségével együtt részt vett az ifjabb Bush elnök 2001-es beiktatásán –, azt mondja, egészen közelről láthatták azt a szokásos, a Capitoliumtól a Fehér Házig tartó nagyon felszabadult, látványos, tömeges felvonulást, ami most – elsősorban a járványhelyzet miatt – elmarad majd. Ehhez jön még hozzá egyfajta félelem a január 6-i, a törvényhozás épülete elleni, szerencsére fiaskóval végződő roham miatt. 

Jeszenszky szerint az amerikai elnököt mindig nagyon féltik, mondhatnánk, hogy túlbiztosítják, de ismerve a múltat, ezt meg lehet érteni. Most pedig, amikor joggal tartanak attól, hogy vannak bosszúvágyó Trump-hívők – akik tényleg azt hiszik, hogy ez egy szabálytalan választás volt, és „igazságtevőként” el akarnák tenni láb alól Biden elnököt – a szokásosnál, az indokoltnál is komolyabb óvintézkedéseket tesznek, hogy az új elnök ne kerüljön veszélybe. 

Hogy békés lesz-e a beiktatás? Amerika demokrácia, ami azt is jelenti, hogy az embereket nem nagyon lehet elválasztani a nyilvános rendezvényeken a választott vezetőktől, ami rájuk nézve persze egyben veszélyt is jelent. Ugyanakkor a járvány miatt nyugodtan lehet korlátozni a megjelenteket, és erre majdnem biztos, hogy sor is kerül majd. Az is egyfajta ébresztő volt, ahogy a biztonság csődöt mondott január 6-án. Ez még egyszer nem történhet meg. Az, hogy egyfajta fegyveres erő is jelen lesz, már önmagában is alkalmas arra, hogy távoltartsa az elnöktől az esetleg fizikailag veszélyeztető személyeket. A fegyveres erők nyilván körbe fogják venni Biden elnököt, és valamiféle komoly korlátozás is lesz arra, hogy ki milyen távolságra lehet tőle. Jeszenszky Géza úgy gondolja, nem lesz esélye semmiféle merényletkísérletnek.

A volt washingtoni nagykövet nem emlékszik olyanra, hogy államfők, állami vezetők valaha is részt vettek volna az elnöki beiktatáson, ilyenkor mindig a diplomáciai testületek, a nagykövetek képviselik az országukat. Már csak azért is, mert egy állami vezetőnek nincs annyi ideje, hogy egy ceremónia kedvéért elrepüljön Amerikába. Az elnöknek, jelen esetben Biden-nek, pedig egy sor fontos intézkedést kell hoznia, törvényeket kell aláírnia. Úgyhogy ez nem a diplomáciai udvariaskodás időpontja.

A magyar kormány azért nem kapott meghívót erre az eseményre, mert senki más sem kapott. Egyébként Takács Szabolcs washingtoni nagykövetünk ott lesz a beiktatáson. Ő már január 5-én meghívást kapott Joe Biden beiktatására, amit természetesen el is fogadott, így képviselni fogja Magyarországot a ceremónián. Egy nagykövet ugyanis teljes joggal képviseli az országát, mert ő az államfő képviselője. Ha tehát ott van a beiktatáson, akkor teljes joggal képviseli az országot.

Az azonban várható, hogy az államfők közül a következő napokban, hetekben, hónapokban nagyon sokan igyekeznek majd eljutni Washingtonba, a Fehér Házba azért, hogy az elnök fogadja őket. Jeszenszky Géza emlékeztetett  arra, hogy milyen nagy figyelmet keltett Magyarországon, hogy Trump már ki mindenkit fogadott, a román elnök kétszer is járt  Washingtonban, de Orbán Viktor még mindig nem jutott be a Fehér Házba. Azért az a viszony sem volt olyan harmonikus, amilyennek mondják, amihez az orosz-magyar és a kínai-magyar viszony bensőségessége nyilván hozzájárult.

A következő időben is a jó, megbízható szövetségesek, a fontos államok vezetői jönnek majd először a sorba, hogy tiszteletüket tehessék,  megismerkedhessenek Biden-nel, de erre a beiktatás nem alkalmas pillanat. 

S, hogy a magyar kormány egyáltalán számíthat-e arra, hogy a Biden-adminisztráció meghívja a következő négy év alatt? Ez a volt külügyminiszter szerint elsősorban a magyar kabineten múlik. 

Jeszenszky Géza felidézte, hogy Obama nyolc évig volt elnök, és csak az ENSZ-ben volt egy rövid, formális találkozója Orbánnal – készült is róla fénykép –, de hivatalos-, vagy munkalátogatáson nem volt nála a magyar miniszterelnök. Szemben azzal, amikor 1998-ban a demokrata Clinton volt az elnök, Jeszenszky Géza volt Orbán Viktor nagykövete, és két hónapon belül elintézte, hogy az amerikai elnök a magyar miniszterelnököt fogadja. Magyarország akkor még jó szövetséges volt, és kiemelt figyelmet is kapott – már a rendszerváltozásban vitt szerepe folytán is. Ugyan voltak akkor is bizonyos félelmek – főleg a sajtó részéről –, hogy milyen lesz az akkor még 36 éves fiatalember, de végül nagyon sikeres volt a hivatalos látogatás. 2001-ig, a New York-i merényletekig, illetve a Gripen repülőgépek vásárlásáig kiváló is volt a viszony a magyar kormány és a Clinton-adminisztráció között. 

Jeszenszky Géza hozzáteszi, ezért is mondta, hogy a viszony alakulása mindig a magyar kormány kezében van. Ha meglepetésre változtatna a bel- és külpolitikáján, és Amerika egy jó, megbízható szövetségest látna benne, akkor biztos, hogy Biden négy éves elnöksége alatt sor kerülne egy magyar miniszterelnöki látogatásra. Megtárgyalni való ügy van elég. Ha viszont Magyarország továbbra is ezt az illiberális magatartást folytatja a belpolitikájában, akkor nem valószínű. Változást igényelne, hogy ilyen vonalon ne lehessen kritizálni a magyar kormányt. A külpolitikában pedig az orosz és a még súlyosabb kínai viszony terheli a két ország kapcsolatát. Az Egyesült Államoknak ebben a vonatkozásban nem fog változni a külpolitikája, legfeljebb a hangneme és a stílusa. Kínának a szomszédaival való hangneme, a destabilizálás, s dél-kínai tengeri támaszpontok építése, Tajvan fenyegetése nem fér össze a Biden-kormány külpolitikájával, és azzal különösen nem, hogy egy NATO szövetséges, egy EU-s tagállam itt, Európa közepén, Kínának valamiféle hídfőállása legyen. Ezt a kínai viszonyt radikálisan csökkenteni kell, beleértve a céltalan, drága Budapest–Belgrád-vasútvonal ügyét. 

Arról, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter sem repeshet a boldogságtól, mert a Biden-kormányba, a külügyminisztériumba politikai ügyekért felelős államtitkárként visszatér az a Victoria Nuland is, akivel a magyar külügyminiszternek különösen rossz volt viszonya, Jeszenszky Géza azt mondja, „sajnálattal mondom, a jelenlegi magyar külügyminiszternek a lekezelő, sértő hangnem miatt sok-sok kollégájával nem jó a viszonya. De nem az számít, hanem az, hogy mi lesz a jövőben.” Azt pedig, hogy milyen lesz a viszonyuk, a magyar külpolitika fogja meghatározni. A magyar külügyminisztert nyilván fogadni fogják, a kérdés csak az, hogy milyen szinten. Washingtoni jövője a magyar kormánynak és a magyar külügyminiszternek is a saját kezében van.”