Jó lenne a fővárosi együttműködés, de kevés az esély rá

„A mi szavazatainkkal jutottál oda, ahova. Ne áruld el a Fidesz szavazóit, ne menj bele a Karácsony–Magyar Péter paktumba” – kéri napok óta Szentkirályi Alexandra, a Fidesz korábbi főpolgármester jelöltje – az újonnan alakuló Budapesti Közgyűlés kormánypárti frakcióvezetője – Vitézy Dávidot.

Valójában kinek is az embere a főpolgármester választáson a második helyre szorult jelölt? – kérdeztük Ágh Attila politológus professzort, aki egy szellemes hasonlattal kezdte az érvelést: „Október 1-jét írunk, az őskáosz napjaiban járunk. A világ keletkezéséről szóló legendáknak is az őskáosz a kiinduló pontja. Most, és még hetekig lesz egy kaotikus állapot, ezért nagy hibát lehet elkövetni azzal, ha ezt az állapotot, vagy annak akár csak egyes részeit is, véglegesnek tekintenénk.” Azokra a „kóbor” információkra utalt ezzel, amelyek az érintett politikusok környezetéből származnak, vagy akár saját nyilatkozataikból kerülnek a nyilvánosság elé. Úgy érzi, olyan információs küzdelem zajlik a színen, amelynek egyes részeit valamennyi szereplő szándékosan kissé torzítva közli a sajtóval, pedig a háttérben lényegesen konstruktívabb tárgyalások folyhatnak. Az első néhány hét alapján hosszabb távú következtetéseket nem szabad levonni Budapest jövőbeli működési kilátásait illetően – tette hozzá. 

Szentkirályi Alexandra Vitézyhez címzett üzenetein kívül a Fidesz fővárosi elképzeléseiről nem sokat lehet tudni. Ágh Attila úgy gondolja, a miniszterelnök kötcsei és minapi parlamenti felszólalása egyfajta fordulatra enged következtetni, amit a párt fővárosi frakciójának is követnie kell majd a következő időben. Szerinte Szentkirály ezért próbálja meg leszakítani Vitézyt a Tisza-pártról, s ez az egész üzengetés arról szól csupán, hogy a vereséget szenvedett főpolgármester-jelöltet „visszaterelje a nyájhoz”. „Ez most az ő kettejük játéka, és jelentős mértékben független attól, ami végül is Budapesten történni fog” – mondta.

Azt a professzor is elismerte, hogy Vitézy most sehol nem volna, ha a Fidesz júniusban nem áll mögé, de az eddigi események egy fontos folyamatra is rámutatnak. Magyar Péter nem az egyedüli, aki az utóbbi időszakban levált a Fideszről. Vitézy is ezek közé tartozik. A közvélemény-kutatók szerint a Tisza támogatói között vannak a kormánypárt korábbi hívei is, noha a többséget a korábbi bizonytalanok és a változásra Magyar személyében esélyt látó baloldali szavazók alkotják. „Ez feltehetően jóval szélesebb kör, csak még nem látjuk pontosan a számokat” – magyarázta Ágh Attila és hozzátette: a támogatók táborában nem csak a két „hűtlenné vált” politikusnak, másoknak is lehetett a maguk kisebb rejtett, vagy kevésbé titkolt konfliktusa a Fidesszel. Szentkirályi ezt a folyamatot próbálja támadni, leállítani, a renegátokat megijeszteni. „Egy komoly leszakadási és átrendeződési folyamat tanúi vagyunk.”  

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy a két vállaltan jobboldali politikai csoportosulás pengeváltása közben, a Közgyűlésbe bejutott hét baloldali képviselőnek egyáltalán osztanak-e majd lapot a következő években? A politológus reményei szerint ők heten alkotják majd Karácsony Gergely hátországát. Elismeréssel beszélt a „hetekről”, mert a nagy politikai hangzavartól képesek voltak távol maradni, nem beszéltek ki, nem gerjesztettek felesleges vitákat. Ugyanakkor elmondta, „Az ő mozgásukat még nem lehet fölmérni, nem lehet tudni, hogy leszakadnak-e a Karácsony Gergőről azok miatt a konkrét kompromisszumok miatt, amelyeket a főpolgármester a következő hetekben kénytelen lesz megkötni a jobboldallal, Magyar Péterrel.”

Ebben a jelenlegi „őskáosznak” mondott bizonytalanságban elképzelhető-e egyfajta nagykoalíció a fideszes „tízek”, a baloldali „hetek” és esetleg még valamelyik kis párt között? Ebben az esetben a Tisza háttérbe szorulna, nem tudná zsarolni a városvezetést „Én ezt teljesen elképzelhetetlennek tartom, hiszen ahogyan manapság mondani szokás, az „óbaloldal” megmaradt képviselői valami elviselhető továbbélést próbálnak maguknak megteremteni, és nagyon kell vigyázniuk arra, hogy 2026-ban ezzel ne adjanak támadási felületet” – cáfolja még a gondolatot is Ágh Attila. 

„Úgy gondolom, hogy egyfajta játékelméleti perspektíva felől kellene megközelíteni, hogy érthető legyen a különböző pártok hogyan próbálnak a saját érdekeik mentén politizálni” – mondta Zsiga Bulcsú, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője, aki egy másfajta perspektívából próbálta megvilágítani a problémát. A legegyszerűbb a Fidesz pozíciója, hiszen az a célja, hogy az ellenzéki vezetésű főváros ne legyen működőképes, az ellenzéki pártok lehetőség szerint ne tudjanak blokkosodni. Ezért generál olyan konfliktusokat, amilyeneket általában a domináns pártok szoktak, amikor töredezett ellenzékkel néznek szembe. Bevált módszer. 

Azok a politikai erők, amelyek hosszú ideig nagy fölénnyel tudnak kormányozni, szinte mindig törésvonalakat hoznak létre az ellenzékük soraiban, ellehetetlenítik ezzel az együttműködésüket. A Tisza Pártnak is az a célja, hogy kétpárti rendszer alakuljon ki Budapesten. Természetesen az ő vezetésével, hogy majd egyedül csak ő hívhassa ki a kormánypártokat a következő országgyűlési választáson. „Számára most a legösszetettebb játék-elméleti dilemma az, miként érheti el, hogy a többi ellenzék párt a háttérbe szoruljon, a legtöbb döntésben meg kelljen hátrálniuk” – fejtette ki az elemző. Szerinte a három mandátumos Vitézy ebben a játékban csak egy figura a táblán. Ő legyen a főpolgármester helyettese és ne az, akit mások szeretnének, különösen ne Karácsony emberei. Ez egy olyan helyzet, amiből végső soron csak ők jöhetnének ki jól, az ellenzéki pártoknak nem osztanának lapot.”

Az elemző mégis úgy látja, hogy a fővárosnak az tenne jót, ha a különböző politikai erők megtalálnák egymással a hangot, és senki nem próbálna dominanciára törni. Mint mondja, erre vannak nemzetközi példák, hogyan lehetne a játék-elméleti dilemmákat feloldani, olyan együttműködési képleteket létrehozni, amelyek végül is mindenkinek a javát szolgálnák. Ehhez persze meg kellene találni azokat az együttműködési pontokat, amelyekben mindenki egyet tud érteni, ezekben meg lehetne hozni a döntéseket, mindenkinek tetsző többséget kialakítani. „Ilyen együttműködések leginkább a skandináv országokra jellemzőek, ahol kiegyensúlyozottak az ellenzéki pozíciók, alkalmi megegyezések formájában kívülről támogatják a vezetést.” 

Miként működhetne ez Budapesten? Az elemző szerint ez egyféle képen történhetne meg, ha Budapesten valami ilyesmire törekednének a pártok. Ha együttműködne a Karácsony vezette lista hét embere, a kétfarkú kutyapárt és a Vitézy hármasa, ezzel többségbe kerülnének, és a Tisza Párt tíz képviselőjével bizonyos kérdésekben megegyezve, azok kívülről támogató ellenzéki pártként biztosítanák a közgyűlés működtetését. Ezzel Magyarék olyan pozíciót foglalnának el, ami kifejezi, hogy osztoznak Budapest vezetésének felelősségéből, de egyúttal meg tudják őrizni azt az önálló arculatot is, amelyet építeni szeretne a pártelnök. 

„Ez volna egyfajta formális működés, amire Magyarországon nem nagyon volt még példa. Olyan mélyek az ellentétek a politikai oldalak között, ami kizár minden ilyen közeledést. Pedig a politikusoknak elsődleges dolguk volna, hogy megpróbáljanak olyan innovációkat, minőségbeli újításokat behozni a közéletbe, amikkel akár még a legelkötelezettebb ellenzőiket is képesek lehetnek meggyőzni arról, hogy kevesebb konfliktussal is lehet élni. Hogy sok olyan ügy van, ami közös kiindulópont lehet, és amivel valóban változást, jobb országot tudnának teremteni” – tette hozzá Zsiga Bulcsú.