Jó lenne, ha Matolcsy nem beszélne zöldségeket

Matolcsy az utóbbi időben rendre a forintot kiszámíthatóan gyengítő  kommunikációt folytatott – emlékeztetett Bodnár Zoltán. Példaként hozta fel a tavaszi momentumot, amikor a Monetáris Tanács fél százalékpontnyit változtatott az egynapos kamaton, s a forint el is kezdett erősödni, úgy gondolva, hogy valami trendforduló következhetett be a monetáris lazításban – ám Matolcsy a sajtótájékoztatóján már azzal jött, hogy változatlanul laza marad a monetáris politika. De ugyanebbe a sorba illik az a közelmúltbeli váratlanul goromba és otromba támadás, amit Matolcsy intézett Varga Mihály ellen, amikor ez utóbbi megjegyzést tett a forint stabilitása kapcsán. Legutóbb pedig a növekedés.hu-n közzétett írásában hosszan értekezett a tartósan alacsony kamatok koráról.

„Ezzel a verbális kommunikációval Matolcsy azt sulykolja, hogy bármi történjék,  nincs árfolyamcél” – fordította le a kommunikációt Bodnár, aki azonban hozzátette: „a 334 forintos árfolyam kicsit azért odébb van a kívánatostól”.

Elismerte, hogy nemzetközi hatások is befolyásolják az árfolyam alakulását, de – fejtette ki – ezeknek nem csak a forint van kitéve, hanem az összes feltörekvő deviza is, így a régió más valutái. Amelyek azonban sokkal kevésbé gyengültek az elmúlt években, mint a forint, vagyis a háttérben nem csak az olyan világgazdasági folyamatok állnak, mint a kínai ipari termeléscsökkenés, a Brexit, az amerikai-kínai vámháború, vagy éppen az esetleges olajsokk, amelyek óvatosabbá teszik a befektetőket a kockázatosabb feltörekvő devizákkal kapcsolatban. A forintot azonban jobban gyengül, ezért Bodnár szerint kell lennie a magyar gazdaságra jellemző hatás is. Ilyen azonban a fundamentális makrogazdasági adatokban nem nagyon látható, hiszen a költségvetés (papíron legalábbis) rendben van, a külső adósságállomány csökkenőben, stb.  

Másban kellene tehát keresni az okokat. Bodnár többet is felhozott. „Az egyik Ilyen ok a negatív reálkamat, amit az MNB meglehetősen következetesen és erőszakosan menedzsel.” – mondta. Ez kifejezetten gyengíti a forintot akkor, amikor a befektetők kockázatmérséklő stratégiát követnek, hiszen a magasabb kockázatú devizák esetében elengedhetetlen egy kockázati prémium ahhoz, hogy vonzóvá váljon. Ilyen pedig kifejezetten nincs a forint esetében.

Bonár szerint egy további ok a jegybank elnökének már említett verbális intervenciója. Lehetségesnek tartja emellett azt is, hogy az állam devizát vásárol(t) az MNB-től, amit tartalékszámlára helyez (a későbbi devizaadósság törlesztésének céljából). „Ha ilyen történik, annak van nyoma, meg lehet nézni” – mondta, leszögezve: „ha történt-történik, akkor az állam generál keresletet az euró iránt, s ezzel gyengíti  a forintot”.

Mindebből az is következik, hogy bizony „lenne dolga az MNB-nek a forinttal, s már azzal is sokat tehetnének, ha Matolcsy befogná a száját és nem beszélne zöldségeket” – mondja Bodnár. A volt jegybanki alelnök szerint egyébként felesleges a törvényre hivatkozni, arra, hogy az MNB-nek nincs árfolyamcélja, hiszen van stabilitási célja, miként inflációs célja is. S ugyan az infláció egyelőre a toleranciasávon belül mozog, de a forint gyengülésnek van egy makrogazdasági, és egy lakossági hatása: nem csak a külföldre utazók számára drágul meg alaposan a nyaralás egy gyenge forint esetén, hanem az importból származó áruk is idehaza. Az alapvető fogyasztási cikkek – amelyek külföldről kerülnek be az országba – kifejezetten drágábbak, s a nagyon gyenge forint a tartós fogyasztási cikkek árában is meg fog jelenni, így még a kimutatott inflációban is lehet jelentős növekedés. Megjegyezte, hogy Matolcsy verbális kommunikációja, ha tartósan folytatja azt, utóbb hatással lehet az alapcélra, az árstabilitásra is.

„Egy bölcs jegybankelnök egy ilyen helyzetben hallgatna és legfeljebb annyit mondana, hogy a világgazdasági hatások okoznak hullámzást, de az MNB elnöke ehelyett telekiabálja világot azzal, hogy nincs árfolyamcélja”. Ez Bodnár szerint kifejezetten felhívás keringőre, idővel akár egy komoly shortolásos spekulciós támadásra is. sor kerülhet. Nem veszélytelen a játszma.

S hogy  mi motiválhatja Matolcsyt abban, hogy ilyen erőszakosan és durván kommunikáljon? Bodnár lehetséges válasznak tartja, hogy miután a régi devizatartalék régen beszerzett elemeit már elhasználta a jegybank, a devizatartalék átlagos bekerülési költsége lényegesen  magasabb lehet, mint 2013-2014-ben volt. Ahhoz hogy a devizaeladáson az MNB nyereséget tudjon realizálni, a korábbinál lényegesen magasabb piaci árfolyamra is szüksége van. Mint emlékezetes, ebből a nyereségből pénzelte Matolcsy az MNB alapítványokat – emlékeztet Bodnár, aki szerint Matolcsynak jól jönne most is az ilyen nyereség, lehetővé tenné, hogy ismét megpróbálkozzon azzal, hogy az a nyereség elveszítse a közpénz jellegét – ha már az előző etapban nem sikerült az. „Lehet tehát Matolcsy feltűnő kommunikációjának nagyon is személyes motivációja” – húzta alá.

És még egy szempontra felhívta Bodnár a figyelmet: messze nem igaz az, amit a kormány próbál kommunikálni, nevezetesen, hogy a gyenge forint javítja a versenyképességet. Ilyen hatása legfeljebb átmenetileg és rövid ideig lehet, mégpedig oly módon, hogy javítja az exportáló cégek nyereségességét. Ám ez csak látszólagos versenyképesség-javulás, hiszen a termelékenységben, a hatékonyságban, s semmilyen más mérőszámban nem javul a helyzet, mivel ez pusztán külső hatás, ami a vállalat eredeti tevékenységével nincs összefüggésben.

Az export jelentős  részében ráadásul nagy az importhányad, ott tehát nulla az egyenleg, magyar hozzáadott érték pedig zömmel a multik által megvalósított exportra jellemző, de a multikkal magyar forintban szerződő belföldi beszállítók ebből az árfolyamgyengülésből keletkező nyereségből egy huncut garast sem látnak – emlékeztetett. További „érdekesség”, hogy az árfolyamgyengülésen a multik most részben megkeresik az elmúlt időszakban kikényszerített béremelkedésből származó plusz költségeiket, mivel ugyanaz a mennyiségű export az itthoni forint-könyvelésben többet ér. „Lehet, hogy a rabszolgatörvény után ez egy újabb gesztus akar lenni a multik felé”.