Jobban hangzik a félmilliós átlagkereset, mint a 350 ezres, még ha az utóbbi is a reálisabb
Habár a Központi Statisztikai Hivatal ma már számolja és a bérstatisztikákban meg is jelenteti a medián kereseteket, ez nem elegendő, hiszen Magyarországon tetemesek a jövedelemkülönbségek, ezért az átlagkeresetek publikálása csalóka képest fest – fejtegette portálunknak a minap Mellár Tamás. A KSH korábbi elnöke nem először vetette fel ezt a problémát, s messze nem ő az egyetlen, aki szerint a statisztikai hivatalnak változtatnia kellene. A kérdés most éppen attól aktuális, hogy a KSH közzétette a friss – márciusi – kereseti statisztikáját, amiben ezúttal is csak egy rövid bekezdés erejéig foglalkozik a mediánadattal, továbbra is az átlagot elemzi. A különbség tetemes: az idén a márciusi havi nettó átlagkereset 352 200, a medián pedig 274 ezer forint volt. A különbség tehát 78 200 forint.
A Központi Statisztikai Hivatal a hét elején nyilvánosságra hozott gyorstájékoztatójából megtudhattuk, hogy 2022 márciusában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete – a legalább öt dolgozót foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél – 511 400, közfoglalkoztatottak nélkül számolva, mintegy 522 ezer forint volt. A nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 340 ezer, a kedvezményeket is figyelembe véve, 352 ezer forintot ért el.
Ez ugye az átlagkeresetekre vonatkozó adat, amire számos szakértő évek óta azt mondja, hogy nem tükrözi hűen a valós kereseti viszonyokat. De nem csak a szakértők, hanem a „zemberek” is irreálisnak tartják ezeket a számokat, mondván, vajmi kevés ismerősük visz valóban ennyit haza a hó végén. És az érzékek nem igazán csalnak: hiszen az átlagban éppen úgy benne vannak azok a sokmilliós keresettel rendelkezők, mint a legalacsonyabb bérűek, s a figyelembe vettek köre sem fedi le a teljes magyar dolgozói társadalmat.
Ugyanezek a szakértők erre sokkal alkalmasabbnak tartják a mediánkeresetekre vonatkozó adatokat, mondván: a mediánösszeg jobban mutatja a valóságot, hiszen annál ugyanannyi dolgozó keres többet, mint kevesebbet. Nos, a bruttó kereset mediánértéke 382 ezer, a kedvezmények figyelembevételével számított nettó átlagkereset mediánértéke pedig 273 700 forint volt márciusban. Azaz a magyaroknak a fele nettó 273 ezer forintnál kevesebbet keres egy hónapban. Ami azért messze van az átlagként közzétett 352 ezer forinttól. Könnyű kiszámolni ugyanis: az átlag és a medián közötti különbség a bruttó keresetek között 129 400, kedvezmények nélkül pedig 78 500. Csak viszonyításképpen: az idén a havi minimálbér bruttó 200 ezer forint, ami nettóban 133 ezer forint.
Több neves szakértő is megszólalt már abban a vitában, hogy az átlagkeresetek és a medián keresetek között melyik tükrözi inkább megfelelően a valóságot. Oblath Gábor közgazdász például pár napja a Portfolio hasábjain elemezte a kérdést, Mellár Tamás pedig a Hírklikknek vázolta – több cikkben is – a KSH keresetstatisztikájával kapcsolatban felmerülő problémát.
Nem meglepő, hogy a KSH korábbi elnöke, országgyűlési képviselő is a medián keresetek számítása és publikálása mellett foglalt állást, mégpedig azért, mert ahol nagyok a jövedelemkülönbségek (nálunk azok), ott az igen magas keresetek felfelé húzzák az átlagot, ez pedig csalóka képet közvetít, hiszen az következik belőle, hogy a keresőknek minimum a fele nem éri el az átlagot. Ugyanakkor a medián a keresetek szintjén azt jelenti, hogy a keresőknek a fele annál többet kap, hiszen az átlag csak akkor van középen, ha az eloszlás normális.
Nem véletlen, hogy „ahol demokratikusak a viszonyok, ott a statisztikai hivatalok törekszenek a valósághoz közelebb álló adatokat közzétenni”, s már régóta a medián jövedelmeket használják, mégpedig egy tízes osztatú skálán – mutatott rá. Ezt nálunk is meg lehetne tenni, ha lenne rá akarat, hiszen a KSH most is számolja már a mediánt (bár nem az áll a jelentéseinek a fókuszában), segítségül hívva az adóhatóság által – nem becslésen, hanem a teljes sokaság adataiból – vezetett adatbázist. Ezt ugyan évente kapja csak meg a statisztikai hivatal, de azt át lehet vezetni, és adott speciális technikával az általuk használt mintavétel és a NAV-os adatok felhasználásával ki lehet számolni a valóságos adatokat – magyarázta.
S hogy miért nem teszik? Mellár erre is megadta akkor a választ: nyilvánvalóan PR-okokból. Legalábbis erre utal az, hogy a KSH tájékáról érkezett hírek szerint „felülről” leszóltak, ne változtassanak.
Mondjuk azt persze megértjük, hogy az 522 ezer, azaz a félmilliót is meghaladó havi bruttó csak jobban cseng a fülekben, mint a 352 ezer. Még ha nem is találkozik az olvasó-hallgató saját valóságával.
