A torzítás eredménye: a KSH által kimutatott havi átlagkeresetnek csak a fele volt a nettó kereset

Februárban 546 ezer forint volt a bruttó átlagkereset a KSH adatai szerint, ami éves alapon mintegy 32 százalékos növekedést jelent. Ebben a hónapban az alapbér mellett hat havi jutalmat (fegyverpénz) kapott a fegyveres testületek és a rendvédelmi dolgozók egy része, ami jelentősen felhúzta az átlagot. A KSH szakértői a Portfolióval most közölték: fegyverpénz nélkül számolva 445 ezer forint volt a bruttó átlagkereset, ami 13,9 százalékos éves növekedést jelent. A KSH-tól többen is nyilatkoztak portálnak, egyikük (egy főosztályvezető) azt mondta, hogy „a transzparenciára és közérthetőségre törekedve sem tartanánk szerencsésnek, ha mindig változó tartalmú és módszertannal számított mutatók kerülnének publikálásra”. Egy másik nyilatkozó (egy osztályvezető) megemlítette, hogy februárban „a gyorstájékoztatóban azért emeltük ki már a headline-ban is a rendszeres keresetet, mert az egy olyan mutató, ami évtizedek óta részét képezi az adatközlésnek, a szakértő felhasználók ismerik, és értik a tartalmát. Maga a mutató pedig képet ad a jutalmak, egyszeri juttatások nélküli keresetekről. A mediánkereset is lényegében kiszűri a fegyverpénz hatását a számítási módszeréből adódóan, ami szintén részét képezi a gyorstájékoztatónak”

Habár nem először foglalkozunk mi sem ezzel a kérdéssel (például Mellár Tamás februárban írt a Hírklikknek cikket róla), a Portfolió cikke, benne a KSH-s nyilatkozatokkal azonban ismét felhívta a figyelmet a tényre, hogy bizony vannak komoly torzítások a KSH által közölt kereseti statisztikában.  És még nem is pusztán csak az, hogy ennyire képes megdobni az adatot egy-egy – akár egy jelentősebb – egyszeri jutalom. Hasonlóan közismerten torzít a KSH által alkalmazott módszertan, miszerint csak a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, költségvetési intézmények és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek adatait veszik figyelembe. Mennyire hihetünk ezek után a KSH ezen statisztikájának? És mi lehet vajon a valóság? Mellár Tamást kérdeztük.

A KSH korábbi elnöke gyors számolással kimutatta a reálisabbnak tűnő adatot. Abból kell kiindulni – magyarázta –, hogy ha a KSH által kimutatott havi 546 ezer forintos bruttó átlagkeresetből levesszük a rendkívüli illetménykiegészítést és a fegyveres erőknek adott hathavi megváltásokat, akkor már csak 470 ezer körüli lesz a havi átlagkereset. Ám ha ebből még azt a torzítást is levonjuk, hogy a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokat és költségvetési intézményeket veszik csak alapul, akkor már az jön ki, hogy a KSH 20-24 százalékkal túlbecsüli az átlagkereseteket („ilyen számításokat korábban én is és mások is végeztek”), ha pedig a nettót számítjuk, akkor az idén februárban nem 546 ezer forint volt az átlagkereset, hanem annak kevesebb, mint a fele, mintegy 270 ezer forint. Ezek a számok nagyon messze állnak a valóságtól. Mellár biztos az igazában, bárkivel nagy összegben fogadna is arra, hogy ha ezer kereső embert véletlenszerűen megkérdeznének Magyarországon arról, eléri-e az 546 ezer forintot a keresetük, 90-95 százalékuk azt válaszolná, hogy nem. „Nagyon komolyan felmerül a kérdés: miért ad közre a KSH ilyen számokat? Miért nem megy közelebb a valósághoz?” – tette fel a kérdést Mellár, aki tulajdonképpen meg is adta a választ, amikor elmesélte, hogy a KSH tájékáról érkezett hírek szerint „felülről” leszóltak, ne változtassanak, „nyilvánvalóan PR- célokból”.

Ami a „szakmát” illeti. Mellár Tamás három nagy problémát lát. 

A NAV-adatokat kellene használni

Az egyik az, hogy a KSH egy mintából becsüli a kereseteket, és ebben az öt fő feletti cégekre hagyatkozik, ami nyilván torzítja az összképet. Az ilyen vállalkozásoknál ugyanis magasabb az átlagkereset – mutat rá, emlékeztetve ugyanakkor arra., hogy a KSH felhasználhatná a teljes sokaságra vonatkozó adatbázist, amit az adóhatóság átad a statisztikai hivatalnak. Bár ezt mindig a lezárt évek után kapja meg a KSH, de attól át lehetne vezetni, illetve adott speciális technikával az általuk használt mintavétel és a NAV-os adatok felhasználásával ki lehetne számolni a valóságos adatokat – mutatott rá a szakember. Az öt fő feletti mintából végzett becslést pedig csak arra kellene használni, hogy a dinamikát, a mozgás százalékos változását néznék. Így az abszolút számok reálisak maradnának, mert a NAV-adatokat vennék figyelembe. „De erre a KSH nem hajlandó – a statisztikai hivatalból kiszivárgott hírek szerint ugyan a vezetők még hajlanának is erre, de felülről leszóltak, s a PM felé mutogattak, hogy onnan nem engedik ennek a számításnak a használatát” – tudtuk meg  KSH korábbi elnökétől. 

Mediánkereseteket kellene publikálni

A második nagy problémának az átlagkeresetek számítását és közlését tartja, a medián keresetek helyett. Ahol ugyanis nagyok a jövedelemkülönbségek – ahogy nálunk is –, a nagyon magas keresetek felfelé húzzák az átlagot.  Ez pedig csalóka képet közvetít, hiszen az következik belőle, hogy a keresőknek minimum a fele nem éri el az átlagot. Éppen a medián kereseteket kellene publikálni, s bár a KSH most már számolja azt is, de ez nem elég, azt kellene publikálni, kommunikálni. Még annyit hozzátett a közérthetőség kedvéért, hogy a medián a keresetek szintjén azt jelenti, hogy a keresőknek a fele annál többet keres, hiszen az átlag csak akkor van középen, ha az eloszlás normális. Miután a jövedelem és a kereset nálunk nem normális, az eloszlása úgynevezett félrehúzó, a medián adat segít ennek a problémának a kezelésében. 

Területi különbségeket is közzé kellene tenni

És végül a harmadik nagy problémát ecsetelve Mellár szükségesnek nevezte a területi különbségek számítását és publikálását is. Magyarországon területileg is nagyon nagyok a kereseti különbségek, s amikor egy átlagot számolnak, az sokkal jobban eltér az ország kevésbé fejlett övezeteiben a válságövezetekben jellemzőtől, azaz nagyok az eltérések az ország keleti és déli részének kereseti lehetőségei, viszonyai között. Úgy véli, hogy fontos lenne párhuzamosan publikálni ezt is, azaz a medián keresetek publikálása mellett arról is be kellene számolni, hogy mennyi az annyi a fővárosban, a fejlett vidékeken, illetve a fejletlenebb régiókban. 20-30, de akár 50 százalékkal is alacsonyabb lehet ugyanis az utóbbi térségekben. Mint emlékeztet rá: jól látható ez a 2020-21-re végzett teljes körű adatfelvételből: hiába mutattak ki 400 ezer forint körüli átlagjövedelmet, az ország jelentős részében még a 160 ezret sem érte az el, emlékeztetett, hozzátéve: ahogy az a GKI felméréséből kiderült. 

Forrás: GKI

„A KSH célja az kellene legyen, hogy reális információkat közöljön, így soha nem engedhetne ki egyetlen számot, legalább hármat kellene publikálnia: a közepes, a fejlett és a kevésbé fejlett régiókra vonatkozó medián kereseteket. Az sokkal jobban megmutatná, hogyan is állunk” – szögezte le Mellár Tamás.

Mások másképpen csinálják

Hogyan publikálják ezeket az adatokat más országokban? – kérdeztük. Minden országban másként, de ahol demokratikusak a viszonyok, ott a statisztikai hivatalok törekszenek a valósághoz közelebb álló adatokat közzétenni – mutatott rá Mellár Tamás. Ott már régóta a medián jövedelmeket használják, mégpedig egy tízes osztatú skálán. Mint hozzátette: ugyan a KSH is számol ilyeneket, de csak évek késésével, visszamenőleg. Emellett a fejlettebb országokban – például Hollandiában vagy Finnországban – nem feltétlenül vannak területi különbségek, miközben Magyarországon nem kerülhetők meg a lényeges jövedelmi különbségek. 

És mi a helyzet az Eurostat közléseivel? Mellár Tamás emlékeztetett arra, hogy az EU statisztikai hivatala a tagállamok által beadott adatokból dolgozik. Pontosabban a nemzeti elszámolás esetén nem ezeket a kereseteket adják le az Eurostatnak, merthogy látszik, a GDP-t jövedelemoldalról rakják össze. „Különben hogyan is lehet az, hogy 2010 óta a GDP 22 százalékkal nőtt reálrétékben, ám a keresetek ugyanezen idő alatt 58 százalékkal?” – tette fel a kérdés a szakember, hozzátéve: hacsak nem az a helyzet, hogy a bérek részaránya drasztikusan nőtt a GDP-n belül a profitrész-arány csökkenésével. De ez torz szám – tette hozzá a szakember, aki szerint a KSH „bűnös, mert rendelkezésére áll a másik adatbázis is, amiből pontosabban tudna számolni.”