Juhász Ferenc: a vezérkari főnöknek ismerni kell a történelmet
Ha én lennék Böröndi Gábor főnöke, mindenképpen azt tanácsolnám a vezérkari főnöknek, hogy kevesebbet nyilatkozzon, és többet foglalkozzon a hadsereggel – mondta a Hírklikknek Juhász Ferenc. A volt honvédelmi miniszter szerint a Honvéd Vezérkar frissen kinevezett főnöke négy nap alatt sok tekintetben nevetség tárgyává tette önmagát, és folyamatos magyarázkodásra szorul vagy ő, vagy az őt delegáló párt, kormány, miniszter.
Böröndi Gábor, a Honvéd Vezérkar főnöke a köztévében arról beszélt, hogy a náci Németország 1939. szeptemberi Lengyelország elleni agressziója mindössze „lokális háború” volt, és az nem eszkalálódott volna második világháborúvá, ha megfelelő időben megállítják a békefolyamattal. Kell-e ismernie egy vezérkari főnöknek a történelmet?
Egészen biztos vagyok benne, hogy kell, különösen a hadtörténelmet. Hogyha egyébként pedig nem ismerné, akkor semmiféleképpen sem szabad hülyeségekre hivatkoznia. Böröndi Gábor négy nap alatt sok tekintetben nevetség tárgyává tette önmagát, és folyamatos magyarázkodásra szorul vagy ő, vagy az őt delegáló párt, kormány, miniszter, ez teljesen mindegy. Ez nem jó a haderőnek, nem jó Böröndi Gábornak, és most már kiderült, nem jó Magyarországnak sem, hiszen elég erős a lengyel tiltakozás.
Egyáltalán mi a dolga a Honvéd Vezérkar főnökének, mi az, amiért ő felel?
A teljes honvédség működéséért, személyi állományáért felel, neki kell vezetni a honvédséget. A törvények azt írják elő, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a honvédelmi miniszter a működés feltételeit és kereteit teremti meg, és azon belül a vezérkari főnök az, aki dönt irányításról, szervezetről és más egyebekről. Ami azonban az elmúlt időszak gyakorlatát jelenti, az mégiscsak az, hogy a vezérkari főnök az, aki a mindenkori miniszter katonai végrehajtója, katonai jobbkeze, a miniszteri akarat képviselője a honvédség irányába.
Böröndi Gábor egy leirat szerint zárt körben arról is beszélt, hogy a vezérkar a honvédelmi miniszter legfőbb tanácsadója, ebből pedig az is következik, hogy a minisztériummal, annak szerveivel és képviselőivel „senkinek sem szabad harcolnia”. Vajon mit értett ez alatt, és jól értette-e azt?
Erről beszéltem, ő a miniszter katonai végrehajtója. Kétfajta szerepe lehetne. Az egyik fajta magatartási mód az, hogy miközben vezeti a magyar honvédséget, aközben a magyar honvédség érdekeit megjeleníti a Honvédelmi Minisztérium különböző szerveinél, és a honvédelmi miniszternél. A másik fajta magatartásmód az, amikor mindenféle értelemben a honvédelmi miniszter akaratát jeleníti meg a honvédség szervezeteiben. Azt gondolom, hogy ez utóbbi nem helyes irány, mert a miniszternek, és a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó néhány embernek egészen bizonyosan nincsenek olyan ismeretei, tapasztalatai, előképzettsége, amellyel szigorúan katonai természetű ügyekben dönteni lehetne. Ezeknek az előkészítését, ezeknek a miniszter elé terjesztését a vezérkarnak kellene megmondania. Nem a miniszternek kell megmondania, hogy milyen fegyverekre volna szükség, hanem a vezérkarnak kell javaslatot tenni arra, hogy szerintük mire van szükség a következő időszakban, hogy érdemben fel tudjanak készülni az ország védelmére.
Az említett leirat szerint Böröndi Gábor azt is mondta, hogy az ünnepségeken ezentúl kiemelten fontosnak tartja, hogy a katonanők maradéktalanul tartsák be az öltözködési szabályokat. Erre pedig azért van szükség, mert mindenkit fel akarnak készíteni arra, hogyan kell átvenni az elismeréseket. A dandárok, zászlóaljak struktúráját át fogja tekinteni. Mindenkit meg fog hallgatni a témában, „de nem fogja megvitatni a kérdést.” Ezek az elhatározások csupán külsőségek, vagy valóban szolgálják a honvédség fejlődését?
Van egy klasszikus mondás, amely arról szól, hogy a nagy hadsereg fegyverkezik, a kis hadsereg öltözködik. Ez a vezérkari főnök mostani kijelentéseivel lényegében összhangban is van. Nem kétlem, hogy minden katonának – függetlenül a nemétől – be kell tartania az öltözködési szabályokat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Magyar Honvédség legégetőbb 10-15 ügye között ez egész biztosan nem szerepel. Böröndi Gábornak volt egy nagyon szerencsétlen antréja a Honvédelmi Bizottság előtt, amikor egy kicsit „szittyázott”, egy kicsit „elrettentő atomerőzött”, és még mondott néhány olyan marhaságot, amit felkapott a sajtó. Utána megmagyarázta ezt a sajátjainak, erről szól az említett leirat. Majd aztán elment a baráti tévébe, ahol nem tesznek fel keresztkérdéseket, és szintén próbálta megmagyarázni, amiket mondott. Gyakorlatilag minden egyes nyilvános és nem nyilvános megszólalásánál csak olajat öntött a tűzre, és olyan újabb ügyeket fogalmazott meg, amelyek vitára adnak okot. Ha én lennék a főnöke, mindenféleképp azt javasolnám neki, hogy kevesebbet nyilatkozzon, és többet foglalkozzon a hadsereggel.
