Kaiser Ferenc: a haditechnikának borzasztó az ára, de szükség van rá

A T72-es harckocsiknak – amelyek korábban a Magyar Honvédség tulajdonában voltak – az első szériáját a Kádár-korszakban szereztük be a Szovjetunióból, majd Csehszlovákiából és Lengyelországból, a rendszerváltás után pedig Fehéroroszországból is, ráadásul többféle altípust. Ez mára elavult technika – idézte fel Kaiser Ferenc. „Ahogy nem szállunk be egy 40 évnél idősebb autóba napi használatra, úgy egy katona sem használ szívesen minden nap egy ilyen idős harceszközt.” Ráadásul a karbantartása, nagyjavítása, üzemben tartása mára már egyre nehezebb és egyre drágább. 

A biztonságpolitikai szakértő elmondta, a Leopárdok azért kellenek, mert tagjai vagyunk a NATO-nak, amelyben Magyarországnak kötelezettséget kellett vállalnia, hogy milyen haderőt biztosít a szervezet számára és főleg saját védelmére. A világ nem úgy működik, hogy a NATO csak úgy megvéd minket, nemzeti önerővel is kell rendelkeznünk – fogalmazott Kaiser Ferenc. Ez azt jelenti, hogy minden országnak a gazdasági erejéhez, népességéhez mérten, ki kell vennie a részét az Észak-atlanti Szerződés Szervezete működési területén folyatott műveletekben, a tagállamok védelmében. Magyarországnak legalább egy nehézdandárt kell kiállítania, ehhez kell az egy zászlóaljnyi harckocsi. Tehát van egy NATO-elvárás és az országnak is van saját igénye arra, hogy legalább rövid távon képes legyen megvédeni magát, amíg beérkeznek a NATO-erők. 

Magyarországnak fenn kell tartania egy relatíve ütőképes haderőt – magyarázta Kaiser Ferenc. Azért, mert ha szétnézünk, akkor a gázai és az ukrajnai háború mellett a „Balkánon is megint áll a bál”, ezért nem teheti meg egy ország sem, hogy ne fejlessze a haderejét. A környékünkön is szinte mindenki egy időben kezdett el korszerűsíteni: a románok, a csehek, a szlovákok és a lengyelek is cserélik a haditechnikai eszközeiket. Ennek oka részben a 2014-es, illetve a 2022-es ukrajnai orosz agresszió. 

Magyarország a Leopárdok egy részét – amelyeket a többiekhez képest relatíve olcsóbban szereztünk be – még az orosz agresszió előtt rendelte meg. Pontosan senki sem tudja az összeget, amelyért az üzletet sikerült nyélbe ütnünk, mert minden országgal más és más, de szigorúan titkos államközi szerződéseket kötnek. Ezért csak becslések vannak, de egy ilyen harckocsi darabára valahol 15 és 20 millió euró között lehet – mondta a szakértő. De ugyanúgy a relatíve olcsónak számító orosz T90-esek – amelyek egyáltalán nem olyan korszerűek és messze nem olyan védettek, mint a Leopárd2A7+HU –, ára újonnan 5 millió dollár lehet, amiben viszont – szemben a nyugati technikával – nincsen benne az üzemben tartáshoz szükséges logisztikai támogatás. „A haditechnikának borzasztó az ára, de szükség van rá. Nem várhatjuk el a katonáinktól, hogy 40-50 éves „oldtimerekkel” védjék meg az országot”. 

Kaiser szerint az a baj, hogy a jelenlegi nemzetközi biztonsági helyzetben újra felértékelődtek a katonai képességek. Ez nem független Oroszország külpolitikai aktivizálódásától, de a nemzetközi viszonyok és kapcsolatok amúgy is rengeteg konfliktussal terheltek. Nagyon sok országon belül dúl háború, és emellett van még több háborús gócpont. Emiatt nemcsak Magyarország kezdett átfogó haderőfejlesztésbe, hanem Európa keleti felén szinte mindenki. Ennek oka az is, hogy azok a jelentős raktárkészletek, amelyeket mindenki megörökölt a szocializmustól, elfogytak. 

A szakértő azt is elmondta, napjainkban már nincs olyan megkülönböztetés, hogy a Leopárdok támadó vagy védelmi fegyverek. Régen azt mondták, hogy egy harckocsi elsősorban támadó fegyver, de egy támadó harckocsival szemben a legjobb védekezés, egy megbújó, álcázott, toronyig beásott másik harckocsi. Ukrajnában is mindkét fél használja a harckocsijait mindkét célra. Izrael Gázában főleg támadásra használja a harckocsijait. A Hámász októberi 7-i támadásánál viszont egy darab izraeli Mrakava IV-es harckocsi megmentett egy egész kibucot. Olyan ügyesen állta el a terroristák útját – akiknek nem volt megfelelő páncéltörő eszközük –, úgy foglalt el tüzelőállást, hogy egyedül is elég volt a védelemre. „Ezeket a korszerű fegyverrendszereket mindenre is lehet használni.”

A szakember megjegyezte, ha a NATO-ból indulunk ki, akkor az egy deklaráltan védelmi szervezet, nem akar senkit sem megtámadni, most sem folyt bele – direkt módon – az ukrajnai konfliktusba. (Hivatalosan nem harcolnak NATO-katonák az ukránok oldalán.) De a védelem egyik legfontosabb eleme az elrettentés, azért, hogy ne is akarjanak minket megtámadni. Ehhez pedig fontos, hogy legyen egy hihető és korszerű katonai képesség, ami elgondolkodtatja az esetleges támadót. 

Így most – legalább is hivatalosan – mindenki elrettentésből fegyverkezik – fogalmazott Kaiser Ferenc. Majd hozzátette, a NATO-n belül leginkább azok az országok korszerűsítenek nagy erőkkel, azaz költenek sokat, amelyeknek rövidebb-hosszabb történelmi együttélésük volt az oroszokkal. A baltiak, a lengyelek, a románok, a finnek, a svédek, a norvégok, azaz az Oroszország közelében lévő NATO-országok. (Reméljük, nemsokára Svédország is azzá válik – jegyezte meg.) 2014 óta van látható fenyegetés, ebben lépett szintet Putyin 2022-ben. „Akik addig azt mondták, hogy Putyin már nem fog több területet meghódítani, tévedtek. Az ukrajnai háború kitörése óta mindenki látja, szó nincs arról, hogy Oroszország a békés egymás mellett élésre törekszik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy háború lesz.” Hiszen pont az a lényeg, hogy ha a NATO fel tud mutatni olyan képességeket, korszerű haderőt rengeteg harckocsival, tüzérséggel repülőgépek ezreivel, akkor az elgondolkodtatja Moszkvát is. A NATO és az oroszok között most olyanok az erőviszonyok, hogy egy hagyományos háborút Putyin nem tudna megnyerni, egy nukleárisban meg mindenki meghalna. Ezért fontos, hogy az országoknak legyen egy úgynevezett nemzeti önerejük, amit itthon a Nemzeti Biztonsági Stratégia, illetve a Nemzeti Katonai Stratégia is megfogalmaz – fejtegette a szakértő.