Kamarai központosítás
Várhatóan módosul a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. számú törvénynek az a rövid része, amely a kötelező kamarai hozzájárulás fizetésének rendjét szabályozza. Érvényben marad az évi 5.000 Ft/vállalkozás díjtétel, amit elmaradás esetén ezután is adóként hajtanak be. A törvényjavaslat indoklása szerint kötelező kamarai hozzájárulás források hatékonyabb felhasználása érdekében szükséges azon régiók megsegítése is, amelyek nem rendelkeznek jelentős forrásokkal. Amennyiben a kamarai hozzájárulások egységesen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához folynak be, mód nyílik azon régiók fejlesztésére, forráshoz juttatására is, amelyek jelenleg forráshiányosak. Ettől az érveléstől nem lettem okosabb, ezért a benyújtott új normaszöveg-tervezetet vetetettem össze a hatályos jogszabály szövegével.
Az érvényben lévő kamarai törvény szerint a kötelező kamarai hozzájárulást a területi kamara szedi be. A beérkezett összeg tíz százaléka az országos gazdasági kamarát, 90 százaléka a területi gazdasági kamarát illeti meg. A területi gazdasági kamara az országos kamarának járó részt tárgyév április 30-ig köteles megfizetni. A most benyújtott új regula értelmében, ezentúl a kötelező hozzájárulás teljes összege az országos kamarához (MKIK) érkezik. Fontos változás, hogy a jövőben már nem csak a fizetést, hanem a kötelező kamarai hozzájárulás felhasználásának részleteit is az országos kamara szabályozza. Tehát: a.) a jövőben a területi kamarákhoz befolyó kötelező hozzájárulás teljes összege a központhoz kerül, b.) a felhasználás szabályairól nem a regionális köztestületek döntenek, hanem a MKIK alapszabálya rendelkezik.
A számok nyelvén: éves szinten hozzávetőlegesen 3 milliárd 150 millió forint került befizetésre kamarai hozzájárulás címén, ebből 315 millió forint (tíz százalék) az MKIK-é és 2 milliárd 835 millió forint a 23 területi kamaráé, azaz átlagosan 123 millió maradt egy regionális köztestületnél. Természetesen óriási a szórás: a budapesti szervezethez érkező összeg a többszöröse egy kisebb megyei szervezethez befolyt hozzájárulás összegének. A területi kamarák önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, de a most tervezett módosítás jelentősen csökkenti autonómiájukat, hiszen a költségvetésük jelentős részét képező kamarai hozzájárulás csak a központon keresztül érkezik hozzájuk, és a forrást csak a MKIK által megszabott feltételek szerint használhatják fel. Jól látható és tetten érhető a centralizációs szándék: a most megismert normaszöveg elfogadása esetén a MKIK befolyása jelentősen nőni fog, míg a területi szervezetek önállósága redukálódik, azaz rövid pórázra lesznek fogva. A tervezett lépés azt sugallja, hogy a jövőben nem a területi kamaráknak lesz egy országos ernyőszervezete, hanem az országos kamarának (a MKIK-nak) lesz 22 vidéki és egy fővárosi (BKIK) fiókszervezete.
A fizetési fegyelem alakulása is kérdéses. Az ötezer forintos kamarai hozzájárulás intézményét és az összeg fizetését – nem a nagysága miatt - eddig is sokan utálták. De legalább lehetett arra hivatkozni, hogy a vállalkozások által befizetett összeg 90 százaléka a saját megyéjükben lévő szervezetnél marad. A mostani változás azt eredményezheti, hogy a több százezres vidéki vállalkozói közösségből egyre többen érezhetik majd úgy, hogy a hozzájárulás a fővárosban székelő országos kamarát fogja gazdagítani, és nem helyi célokra lesz fordítva. Ez a képzet jelentősen ronthatja a fizetési fegyelmet, és ellenérzéseket kelthet a kisvállalkozókban.
Az eddig lopakodó centralizáció tehát sebességet váltott, és nemsokára már minden megyei szervezet a törvény által megszabott központosítás szabályai szerint végezheti munkáját. Az egészségügyi és gazdasági válság közepén az országos kamara jelentős lépést tett a területi kamarák önállóságának korlátozása érdekében. Megválaszolatlan kérdés számomra, hogy a regionális kamarák vajon véleményezhették-e az előterjesztést, és ha igen, akkor milyen közös álláspontot alakítottak ki a változtatással kapcsolatban? Ha kihagyták őket az egyeztetésből, akkor már csak azt kellene tisztázni, hogy ki és milyen megfontolásból kezdeményezte a törvénymódosítást? Ami egészen biztos: az ötletgazda nem a törvényjavaslatot benyújtó Semjén Zsolt volt.
