Kampánylélektan a végjáték előtt

A KlikkTV Mélyvíz című műsorának középpontjában az a döntés áll, hogy Magyar Péter bejelentette: ezer településre viszi el és lejátssza a közelmúlt egyik legsúlyosabb politikai kijelentését, amely Lázár János nevéhez kötődik. A mondat – sokak szerint – nemcsak ízléstelen, hanem romboló is. A kérdés azonban nem az, hogy helyes volt-e kimondani, hanem az: helyes-e újra és újra lejátszani?

„Ez egy ízlésbeli hiba volna”

Bruck első reakciója határozott. „Ez egy ízlésbeli hiba volna.” Majd gyorsan hozzáteszi: nem pusztán esztétikai, hanem stratégiai problémáról van szó. A kampány végjátékában – szerinte – nem morális győzelmet kell aratni, hanem politikait. „A végjátékban nem morális győzelmet kell aratnia a Tiszának, hanem az országot kell megszereznie” – fogalmaz.

A pszichológiai mechanizmus egyszerű: ha egy politikai tábor úgy érzi, támadják a „törzsét”, reflexszerűen összezár. A botrány újrajátszása tehát akár erősítheti is azt a közösséget, amelynek gyengítése volna a cél.

A keretezés csapdája

Bruck Gábor szerint alapvető kampányszabály, hogy nem szabad a másik fél mondatait, kereteit ismételni. Mert aki ismétel, az könnyen a másik forgatókönyvében játszik szerepet. Ha ő adna tanácsot, röviden és higgadtan reagálna: egy miniszter dolga nem az, hogy „800 ezer embert vérig sértsen”, hanem hogy feladatokat oldjon meg. Majd a hangsúlyt azonnal a jövőre helyezné: „mi biztosan másképp fogunk kormányozni”. A fókusz tehát nem a botrány élezése, hanem a nyugalom ígérete lenne.

Háborús pszichózis és nyugalomigény

A beszélgetés egyik legerősebb állítása, hogy az ország „15 éve háborús pszichózisban él”. Nemcsak a konkrét fegyveres konfliktusokról van szó, hanem a folyamatos politikai konfliktuslogikáról. „Aki nem fáradt ebben el, az hülye” – mondja Bruck. A bizonytalan választók – szerinte – nem újabb csatákat, hanem stabilitást és nyugalmat keresnek. Ebből a nézőpontból minden botrányfokozás kockázatos.

Fideszes múlt, Tisza-jövő

Felmerül a kérdés: miért választ Magyar Péter több olyan szakembert maga mellé, akik korábban a Fideszhez kötődtek? Bruck válasza pragmatikus: az elmúlt 15 évben az államigazgatási tapasztalat döntően a Fidesz rendszerében halmozódott fel. „Az állam maga a Fidesz volt 15 éven keresztül.” Ha működőképes államot ígér valaki, akkor olyan emberekre van szüksége, akik ismerik a rendszert.

A döntő kritérium szerinte nem az, hogy ki hol dolgozott, hanem az autonómia és a szakmai integritás.

A kampány hátralévő heteiben – jósolja – minden nap lesz botrány. Kilépők, vádak, címlapok. Ez a kampány mechanikája. Ám Bruck szerint a szavazók mintegy 75–80 százaléka már eldöntötte, kire voksol. A bizonytalanok kisebb része dönthet még, és ők elsősorban nyugalmat akarnak, nem újabb konfliktusokat. A médiadominancia hatása pedig – szerinte – már nem nagyobb, mint eddig volt. A struktúra adott, az arányok nagyjából rögzültek.

Orbán és a Dankó rádió

A beszélgetés végén szóba kerül Orbán Viktor új kommunikációs formátuma: a „véletlen” utcai kérdések és könnyed válaszok. Például hogy a miniszterelnök a Dankó rádiót hallgatja-e.

Bruck reakciója egyértelmű: „semmit ne higgy el neki”. Szerinte a politikai kommunikáció itt már kizárólag stratégiai célokat szolgál, minden mondat mögött kalkuláció áll. És hozzáteszi: aki évekig „legalulra beszél”, az egy idő után nem tud visszatérni a magasabb regiszterbe. „Ha oda beszélsz, előbb-utóbb odahűlsz.”

Morál vagy matematika?

A kampány véghajrájában tehát a kérdés nem az, hogy mi az igazságos válasz, hanem az, hogy mi a hatékony. A morális felháborodás politikailag nem feltétlenül produktív.

Bruck Gábor szerint most nem újabb konfliktusokra, hanem higgadt erőre van szükség. A választók jelentős része nem győztes csatát, hanem kiszámítható kormányzást keres.