Kampánytémák híján, a Fidesznek úgy kellett az adóügy, mint egy falat kenyér

Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde óta tudjuk, egy politikus nem lehet teljesen őszinte, annak nagyon rossz vége lesz – s jellemző a magyar belpolitika színvonalára, hogy a pártok, politikusok azóta ehhez igazítják minden megszólalásukat. A Tisza egyik vezető politikusának, Tarr Zoltánnak a párt adóterveit érintő rosszul fogalmazott félmondatára a Fidesz kampánygépezete azonnal ráugrott, s azóta álhírekre, hazugságokra épülő kampányt folytat a témában, azt harsogva, hogy ha a Tisza nyerné a jövő évi parlamenti választást, akkor adóemelések következnek. Azt persze nem mondják, hogy ez csak annyiban igaz, hogy az 5 milliárd feletti vagyonnal rendelkezők bizony tényleg rosszul járnak majd. Nem véletlenül, hiszen nincs olyan magyar – mármint a rajtunk meggazdagodott szuper-gazdag NER-oligarchákon kívül –, aki ne értene egyet ezzel az adózási formával. 

De mit is ígér a Tisza? Egyebek között azt, hogy kétmillióan többet fognak tudni hazavinni a „borítékban”, merthogy:

– a minimálbért keresőknél a jelenlegi 15 százalékos személyi jövedelemadót adójóváírással 9 százalékra csökkentik;
– a 625 ezer forint alatt keresőknél is jelentősen mérséklik az szja fizetési kötelezettséget;
– az 5 milliárd forint feletti vagyonoknál jön a vagyonadó;
– eltörlik az alapvető élelmiszerek áfáját;
– eltörlik a gyógyszerek áfáját.

Ez konkrét bejelentés, amin – népszerűségvesztés nélkül – a Fidesz nem talál fogást, már csak azért sem, mert a 16. éve regnáló Orbán Viktor alatt a Fidesz-kormány több tucat új adót és adóemelést vezetett be. Egy minap megjelent összesítés emlékeztet arra, hogy fogyasztási típusú adókkal (jövedéki adók emelése, chipsadó, népegészségügyi termékadó, reklámadó); szektorális különadókkal (bankadó, telekommunikációs adó, energiacégek és kiskereskedelmi láncok különadói) állt elő a Fidesz. Emellett növelték az általános terheket is az olyan pluszokkal, mint a tranzakciós illeték, az e-útdíj, a környezetvédelmi adók). És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az elmúlt években a gazdaságpolitika fontos eleme az infláció volt, az adók jó része is felfelé nyomta fogyasztói árakat, amit a két választás között nem bánt a kormány, sőt!  

Orbánék most azzal támadják a Tiszát, hogy eltitkolják, milyen komoly adóemeléseket terveznek a győztes választás után. Mondhatnánk: bagoly mondja verébnek – ők talán a választás előtt kommunikálták a kata módosítását, ezzel többszázezer magyart hozva lehetetlen helyzetbe? Merthogy 460 ezer, döntő többségben egyéni vállalkozó, és mintegy harmincezer betéti társaság esett ki a rendszerből.  

Mindez persze nem érdekli a Fideszt, amely – digitális polgári körök és digitális harcosok ide, Magyar Péter mocskolása, álhírek oda – nem talál érdemi fogást Magyar Péteren és a Tisza Párton. Most Tarr Zoltánnak, a párt alelnökének volt egy szerencsétlen megnyilvánulása és a rogáni gépezet bulldogként kapaszkodik bele, bevetve a „nagyágyú” Orbán Viktort is. 

Ahogy kollégám, Németh Péter fogalmazott a minap: „negyven másodperces videó, amelyet Tarr Zoltán alelnök Tisza-szigeti diskurzusáról manipuláltak, visszamenőleg is rámutat arra, hogyan kergették a bukásba Márki-Zay Pétert és hogy ténylegesen milyen erkölcsi szinten áll az Orbán vezette párt és kormány.”

De vajon segít-e a Fidesznek, hogy az adópolitikát állította a politika középpontjába? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

Szerintem igen – reagált az alkotmányjogász-politológus, aki szerint a Fidesz, mint egy falat kenyeret, úgy várta, hogy végre legyen valami hiba a Tiszánál, amibe belekapaszkodhat. Magyar Péter ugyanis nem nagyon követ el hibákat – a legnagyobb hibája eddig az volt, hogy összekeverte a napraforgót egy gyomnövénnyel. A Fidesz stábjában pedig százával vannak azok, akik csak azt figyelik, mire tudnának ráugrani. És tudjuk, hibákat el lehet követni, lehet nem szerencsés szófordulatokat használni, amiket azután elferdítenek és amire mindenféléket rápakolnak – szögezte le, rámutatva, „Jobb, ha mindenki felkészül arra, hogy ez a választásokig így fog folytatódni”.

Ez azért is jól jött nekik, mert nem igazán van kampánytémájuk. Ott van az Ukrajnában zajló háború, a megszokott brüsszelezés, meg valamennyire a migráció, de ezzel ki is fújt a kommunikálható mondandójuk. Valójában a Fidesznek a gyűlöletpolitikájukon, a gyűlölet szításának politikáján túl, nincs más témája – húzta alá.

S hogy mire számíthatunk? Ameddig tudják, nyomják majd ezt az adótémát, de ha nem jön be annyira, akkor sem történt semmi, majd jön a következő, hajánál fogva előráncigált téma – mondta. Mint hozzátette: de legalább addig sem róluk van szó a kampányban, nem az a téma, hogy mennyire rosszul kormányoztak-kormányoznak, hanem az, hogy mennyire rossz lenne, ha jönne a Tisza. Habár kampányszempontból az általában nem jó, ha nem az én, hanem az ellenfél témáját rágcsáljuk, de a Fidesz most mégis ezt választja, mert a Tisza már akkorára nőtt, hogy el kellene tőle ijeszteni a szavazókat – magyarázta.

Mindenesetre minimum pikáns, hogy pont az a Fidesz vádolja adóemelési szándékkal a Tiszát, amely 2010 óta brutálisan megemelte az adóterheket, amiket közvetve és/vagy közvetlenül, de az emberek szívnak meg – vetettük fel. Hát igen, emlékszünk még Orbán Viktor elhíresült kijelentésére, miszerint „egy söralátéten el fog férni az adóbevallás” – ami természetesen messze nem így lett – szögezte le a politológus. Rengeteg új adót, egyéb közterhet vezettek be, amivel nyomorgatják a népet, különösen a szegényeket. A Fidesz-kormány ugyan azt hirdeti magáról, hogy családbarát, meg hogy csökkentette-csökkenti (egyeseknek el is törli) az szja-t, de lássuk be, ezek a kedvezmények csak a gazdagoknak kedveznek, kizárólag azoknak, akiknek van olyan adóalapjuk, amiből le lehet vonni a kedvezményeket, s amire tudnak építeni. Ez is része ugyanis a feje tetejére állított gazdaság- és szociális politikának – mondta.