Kaput nyit az MTVA, de kérdőjelek még maradtak

A bejelentés után azonnal megindult a szókarate a pártok között. A „hírhamisítóként” ismert Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója közölte, hogy már szervezik a nyilvános EP-választási vitát, a meghívókat azonban nem az EP-listavezetőknek, hanem valamennyi jogerősen listát állító párt elnökének küldik el. 

A Fidesz-KDNP listavezetője Deutsch Tamás azonnal jelezte részvételét a köztévés vitán, de Papp bejelentéséből nem derült ki, hogy az MTVA személyesen Orbán Viktornak címezte-e a fideszes meghívót, azt viszont jelezte a vezérigazgató, hogy a DK-MSZP-Párbeszéd meghívó levelét Gyurcsány Ferencnek küldték el. Erre utalt a DK-s válaszban Dobrev Klára, amikor közölte: „A részletekre majd érdemes lesz figyelni, hiszen jól ismerjük a »köztévét«, de Magyar Péternek sem érdemes újabb indokot találni arra, ha nem akar részt venni. Én ott leszek!” – jelentette be. 

Néhány órával később Magyar Péter is jelezte, hogy bár aláírás nélkül, de ő is megkapta a közmédiás meghívót a vitára. Később a Momentum listájának élén álló Donáth Anna is visszaigazolta a felkérést. 

Azt gondolom, minden körülmények között van értelme és jelentősége ezeknek a vitáknak, még akkor is, ha nem vesz rajta részt minden meghívott, minden szereplő – mondta a Hírklikknek Stumpf Péter Bence politológus, választási szakértő. Hozzátette, személy szerint nagyon sajnálja, hogy Magyarországon már igazából csak a filmekből tudjuk, hogy néz ki egy ilyen jelölti vita, mert régen nem szerveztek politikai „csörtét” a választási kampányban. 

2021-ben az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek előválasztása iránt nagyon nagy volt az érdeklődés. Az akkor tapasztalt aktivitásból kiderült, hogy az embereket érdekli, milyen alternatívát jelenthet a szavazatuk.

A múlt héten a Partizán által lebonyolított vitán, a mérések szerint nem a legerősebbnek tartott erők listavezetői vettek részt, de ez is jól mutatta, hogy éppen a kisebbek számára nagyon fontos a megszólalás lehetősége. A Kétfarkú Kutya Párt kihasználta, hogy megismertesse a viszonylag ismeretlen jelöltjét, Magyar Péter viszont inkább távol maradt. Pedig tudjuk, nem ő lesz a listavezető, a pártja jelöltjeiről sem tud semmit a választó. Jó lett volna, ha az első számú esélyest delegálja a TISZA párt. Akkor alakulna ki igazi vitahelyzet, ha minden listavezető elfogadta volna a meghívást.

Már említette, hogy nincs nálunk hagyományuk az ilyen vitáknak. De ha volna?

Akkor a választó elvárná minden indulótól, hogy „mutatkozzon be”. Aki ennek ellenére nem ülne le a többiekkel egy asztalhoz, azt minden bizonnyal büntetnék is a szavazófülkében. Ez elsősorban nyilván azoktól várható el, akiket érdekel a politika. Magyar Péter is azzal robbant be a politikai köztudatba, hogy ott debütált, ahol az aktívan érdeklődő, fiatalabb korosztályok figyelme azonnal rá irányult.  

Amikor sikerült megvetnie a lábát ezen a színtéren, azonnal követelte a nyilvános vitát, majd feltételekkel állt elő. Nem üthet vissza egy ilyen fordulat?

Az elmúlt másfél évtizedben nagyon sok védekező reflex alakult ki a társadalomban. Ha valaki elkezd feltételeket szabni, elkezdi megmondani másoknak, hogy milyen esetben hajlandó szóba állni velük, akkor az emberek egy része azonnal gyanakodni kezd: lehet, hogy el akarja kerülni a vereséget?
 
Emlékszünk még a 2006-os Orbán-Gyurcsány vitára. A felmérések szerint az utóbbi győzött, az előbbi azóta vitázni sem hajlandó senkivel…   

Most más helyzet. A választók elé olyan szavazólap kerül, amelyen tucatnyi párt, pártocska neve szerepel majd. Ha valamennyi listavezető egyforma megszólalási lehetőséget kapna egy vitában, egyrészt a nézők, a hallgatók követni sem tudnák, másrészt alkalmat adna arra, hogy az esélyeseket elnyomja a vitavezető. Magyar Péter feltételei közül az teljesen elfogadható, ha nem akarja, hogy a vita parttalanná válhasson, mert az ilyenkor szokásos időkeretek oda vezetnének. Kétségtelenül csökkentené a rendezvény komolyságát, ha a választó azt látja, káosz van a színpadon, nem lehet kiigazodni a programok között. Ha valaki azért szab feltételeket, hogy elkerülhető legyen a bábeli zűrzavar, az méltányolható. 

Hol van a reális és irracionális követelések határa? 

Ezt a határt nagyon nehéz megállapítani. A nézőnek, a hallgatónak kell majd eldöntenie, hogy gyávaságból igyekszik valamelyik fél kibújni a megmérettetés elől, vagy attól tart, hogy lelepleződhet. A vitában is lehetnek olyan szituációk, amelyek fejfájást okozhatnak egyik-másik politikusnak. Olyan mondatok hagyhatják el a száját, amiket később nehezen tudna megmagyarázni a táborának. Ellentmondásba keveredhet korábbi önmagával. 

Ki veszíthet és ki nyerhet a vitával? 

Azt gondolom, hogy ilyen szempontból Magyar Péter népszerűsége most abban a fázisban van, amikor neki még egy esetleges visszalépés sem sokat árthat. Bizonyos értelemben a Fidesz bázisát sem „rengetné meg”, ha a listavezető kifarolna a vita elől. Nézzük meg az utóbbi éveket, az ellenzék időről-időre sikertelenül próbált fideszes politikusokat vitára kényszeríteni, de ez még helyi szinteken sem sikerült. Mindez mégsem ártott a kormány politikusainak. Hozzáteszem: biztosan fontos, hogy a választók mit szólnak hozzá, de a tapasztalatom szerint a vita elől menekülő politikusokat mifelénk nem igazán büntetik meg a szavazók. 

Sokáig halogatta a köztévé, hogy beengedje az ellenzéki pártok embereit a stúdióba. Mi történt, mitől ez az engedékenység? A politikai helyzetet értelmezte úgy a Fidesz, hogy veszélytelen lenne kinyitni a kaput?

Az őszinte válaszom érdekli? Nem tudom. Szokatlan volna, ha mégis egyenlő feltételeket biztosítanának a meghívottaknak, ha nem próbálnák meg elbillenteni a „pályát” a maguk térfelére. Egy ideig azzal próbált kitérni a vita elől az MTVA vezetése, hogy nem engednek a zsarolásnak, elfogadhatatlan Magyar Péter ultimátuma. Az is lehet, hogy felmérték, nem üres fenyegetés, oda tud hívni a stúdió elé akár sok tízezernyi tüntetőt is.

Az, hogy beadta a derekát a hatalom, mégis csak az ő érdeme…

Lehet május 30-án vita, ez komoly fegyvertény. Szerintem az is fontos lesz minden résztvevő számára, hogy országos nézettségű médiumban tudja megkülönböztetni magát a többi párttól. Magyarnak azt kell megmutatnia, hogy nem politikai outsider (kívülálló), hogy mást gondol az ország sorsáról, mint a korábbi ellenzéki pártok. De valamiféle határt kell húznia önmaga és a fideszes politikus között is. Nem csodálkoznék azon, ha annyi listavezetőt engednének be a stúdióba, hogy a műsor folyamán így gyakorlatilag belefojtanák a szót a vendégek többségébe. Lesz egy rakás olyan induló párt, amelynek alig van esélye mandátumot szerezni, egy műsorban össze lehet úgy „csomagolni” velük a TISZA pártot, hogy a nézők szemében csak egy legyen a többi közül.