Karácsony Mihály: a magyar nyugdíjakat is a bruttó keresetek után állapítsák meg 

A jelenlegi idős korosztálynak történelmi lehetősége adódik arra, hogy érdemi befolyást gyakoroljon az új nyugdíjreform kialakítására – írta Karácsony Mihály a Népszavában. A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének elnöke, nyugdíjelemző szerint a magyar kormánynak az elmúlt hónapokban kellett egy átfogó, független jelentést készítenie a hazai nyugdíjrendszer reformjáról. Ezt az összefoglalót az Európai Bizottság várta el a helyreállítási és ellenállóképességi terv (RRP) részeként, miközben a testület még 2022 novemberében úgy határozott, hogy – a magyar kormány jogalkotási javaslata alapján – 2025. március 31-ig készüljön el egy „nyugdíjrendszert módosító jogszabály”. Arról, hogy ez a törvénytervezet elkészül-e, ma még nem tudunk biztosat mondani.

Azt viszont tudjuk, hogy a magyar kormány és az Európai Unió abban állapodott meg, hogy 2023. december 31-éig nemzetközi szakértőkkel átvilágítják a magyar nyugdíjrendszert, és javaslatot tesznek, amit majd az év közepéig az érintettek bevonásával megvitatnak. Az érintettek bevonását Varga Mihály pénzügyminiszter még novemberben megerősítette az Országgyűlés Népjóléti Bizottsága előtt, és azt is elárulta, hogy az elemző nemzetközi szakértőket az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adja. 

Azt szintén nem tudjuk, hogy az OECD az átvilágítást elkészítette-e, vagy sem, de azt igen, hogy 236 oldalas jelentésben leírta a G20 államok – ahova az Európai Unió is tartozik – nyugdíjrendszerét, amit december 13-án nyilvánosságra is hozott. Ebben 148. helyen szerepel az EU tagjaként Magyarország. 

Karácsony Mihály szerint az OECD jelentésből több minden kiolvasható, például, hogy az emberek általában 38 évet dolgoznak aktívan, és átlagosan 15 évet töltenek nyugdíjban. Ahogy az is, hogy Magyarországon egy munkavállaló az életében – az adómorált és a járulékkötelezettséget is tekintve – többet fizet be a „nyugdíjkasszába”, mint amennyi nyugdíjat utána kap.

A nyugdíjelemző szerint, ha ugyanezekkel az adókondíciókkal számolunk, akkor Magyarországon a munkaadóknak és a munkavállalóknak havonta mintegy 490 milliárd forintot kellene befizetniük a költségvetésbe, a kifizetés az államkincstárból pedig 460 milliárd forint. Ez utóbbi az államkincstár táblázatában – havi bontásban – követhető. Az is igaz, hogy ennyi pénz, vagyis 490 milliárd nem folyik be az államkasszába, de ennek az az oka, hogy Magyarországon nagyon sok a „nyugdíjkasszába” való befizetés alól a kivétel, a mentesség vagy a csökkentés. Például az egyházi személyeknek nem kell fizetni nyugdíjjárulékot, a sportolóknak évi 500 millió forintig csak a minimálbér után kell azt fizetniük és még sorolhatnánk a kedvezményezettek sorát. 

A nyugdíjelemző szerint a nyugdíjreformmal ezt a kérdést mindenképpen tisztába kell tenni. A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének elnöke ezen kívül más tényeket is fölsorolt, amiket helyre kellene tenni ahhoz, hogy működőképes nyugdíjrendszerünk legyen. Úgy véli például, hogy figyelembe kell venni: a ma megtermelt száz egység jövedelemből 70 egység az előző nemzedék munkájának az eredménye, vagyis nemzedéki örökség. Emellett szerinte a költségvetésből folyósított minden nyugdíjkiadás hozzávetőleg 50 százaléka – rövid időn belül – közteher címén, bevételként visszajut a költségvetésbe. 

Karácsony szerint a nyugdíjasok mintegy fele jelenleg is hozzájárul a nemzeti jövedelem növekedéséhez (kb. 20 százalékuk ma is kereső tevékenységet folytat, sokan önkéntes munkákat végeznek, jelentős értékű a nem fizetett háztartásban végzett munkájuk is, illetve a gondoskodás terén jelentkező aktivitásuk). Megemlítette azt is, hogy Európában egyedülálló módonm Magyarországon a nettó kereset alapján állapítják meg a nyugdíjat, így e kérdést, azaz a „bruttósítást” is rendezni kellene. Azt is fontosnak tartja, hogy a költségvetésből folyósított nyugdíjkiadás összege elsősorban politikai mérlegelés, rangsorolás kérdése.

Mindemellett olyan javaslatokat is megfogalmazott, amelyek nem igényelnek költségvetési forrást, de „hangulatjavítóként” fontosak lennének. Ezek egyike például a Büntetőtörvénykönyv bizonyos pontjainak a szigorítása, vagy az, hogy legyen nemzetközi, kétnyelvű nyugdíjas igazolvány, Nyugdíjas Kamara, ami köztestületként működhetne, és legyen idősügyi biztos is. 

Karácsony Mihály javaslatai között szerepel még az is – nem érti, hogy miért nem csinálják meg, hiszen nem kerülne nagyon sok pénzbe, és egyre inkább „hasznos divat” is –, hogy az idős emberek két-három évvel a nyugdíjba vonulásuk előtt elmehessenek „felnőttoktatási” formában szakmát tanulni, jogosultak legyenek egy, a „szakma-jegyzékben” szereplő új szakmai képesítés térítésmentes megszerzésére. A munkáltató a szakképzés idejére legyen köteles tanulmányi szabadságot biztosítani. Így az idős ember a tényleges nyugdíjba vonulása után, az új élethelyzetben, új szakmai képesítésével olyan hasznos tevékenységet végezhet, amelyet maga választott. Azt csinálhatja, amihez kedve van, és nem azt, „amit az élet úgy hozott”, közben pedig a társadalom számára is hasznos tevékenységet végezhet. Gondolhatunk itt a mostanában emlegetett „körforgásos gazdaság” előnyeire vagy a kihalófélben lévő „javító-szolgáltató” szektor újjáéledésére is.

Mint Karácsony Mihály megjegyezte, társaival, szakértőkkel és a helyi nyugdíjas közösségekkel együtt azért dolgoznak, hogy ha majd elkezdődik az érdemi vita az új magyar nyugdíjrendszerről, legyen muníció annak a javítására.