Karácsony Mihály: nemcsak az ünnepi beszédekben kell a nyugdíjasok értékeit emlegetni
Ma a biztosítás elvét alkalmazza a kormány és nem a szolidaritásét. Ha utóbbi érvényesülne, akkor megnyílna az út az alacsony nyugdíjak fokozatos emelésére, s korlátozni lehetne a kirívóan magasakat. Ez az egyik neuralgikus pont a nyugdíjrendszerben, mert folyamatosan nyílik az olló a nyugdíjasok között – mondja a Nyugdíjas Parlament elnöke. Karácsony Mihály népszavazási kérdést adott be hitelesítésre a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Azt szeretnék megtudni, mi a véleményük az embereknek arról, hogy a szolidaritás elve érvényesüljön a nyugdíjrendszerben.
– Van akkora ereje a Nyugdíjas Parlamentnek, hogy nyomást tudjon gyakorolni a kormányra?
– Arra van erőnk és lehetőségünk, hogy a felszínre hozzuk a nyugdíjasok vágyait, panaszait. De a kormánnyal szemben mi nem egy erőcsoport vagyunk, hiszen neki van eszköze, apparátusa, amivel összemérhetetlen a mi lehetőségünk. Mi viszont meghallgatjuk a nyugdíjasokat és tolmácsoljuk azt, amit szeretnének.
– Van, amiben már segített a kormány?
– Vannak sikereink. Volt már, hogy a szavunk elért a kabinet megfelelő szerveihez. Például törvény írja elő, hogy csak novemberben kell az inflációhoz mérten a számokat korrigálni – és mi folyamatosan szóvá tettük, hogy akkor nagyon sokáig kell nyomorognia a nyugdíjasok nagy részének. Így tavaly is, és az idén is már nyáron történt egy kis korrekció, nem várták meg a telet. A másik példa, amikor februárban a Sberbank csődbe ment, megtudtuk, hogy mintegy 15 ezer nyugdíjas számláját ott vezették. Akkor három nap választott el az utalásig és ha a pénzek abba a bankba érkeztek volna, a csődhelyzet miatt nagyon nehezen juthattak volna a pénzükhöz az érintettek. Elértük, hogy mindegyikük postán kapta meg.
– Mi lenne a megnyugtató önöknek?
– Ha a kormány a szolidaritás elvét alkalmazná a nyugdíjakban. Most sokan vannak 100 ezer forintos nyugdíj alatt, miközben egyre többen lesznek azok, akik 5-600 ezret kapnak. Emellett a nők és férfiak közötti átlagosan 20 százalékos nyugdíjkülönbség is megszűnhetne. Nyugdíjas státuszban nincs szükség erre, de ugyancsak indokolatlan a fővárosi és mondjuk a szabolcsi átlagnyugdíj közötti különbség. Míg Budapesten 190 ezer körül mozog, addig Szabolcsban 110 ezer az átlagnyugdíj. Amikor dolgoztak, ez a különbség talán elfogadható volt, de amikor már nyugdíjas valaki, nem indokolt, főleg az nem, hogy ez a különbség fokozatosan növekszik. Ezeket az anomáliákat lehetne a szolidaritási elvvel megszüntetni. Emellett minden nap azért izgulunk és várjuk a kormányhatározatot, hogy az oly magas infláció miatt, amely messze meghaladja a tervezett értéket – a nyugdíjasok a tervezett értékhez viszonyítva kapták a nyugdíjat –, mekkora kiegészítés mellett határoz a kormány novemberben. Szerintünk tíz százalék a jogos elvárás.
– Miért pont tíz százalék?
– Nyáron 8,9 százalékkal emelték a nyugdíjakat. Igen ám, de az infláció azóta tovább emelkedett. Ezért a jogszabályt alkalmazva – egynyolcad tényadatok figyelembevételével a hátralevő négy hónap várható eseményét meghatározva kellene kalkulálni. A KSH szeptember 9-én nyilvánosságra hozott inflációs száma a tényadatok szerint 10,6, és még hátra van négy hónap. Az előző három hónap inflációs dinamikája szerint két-két százalékkal emelkedik havonta. Ez még plusz nyolc százalékot jelent. 10,6+8=18,6. Ebből már emeltek 8,9-et, a kettő közötti különbség az tíz, tehát ennyi lenne a reális emelés. Minden nap nézzük a közlönyt, hogy meghozta-e már a kormány az erre vonatkozó döntését.
– Hány olyan nyugdíjas van ma Magyarországon, akinek 100 ezer forint alatt van juttatása?
– 100 ezer forint alatti nyugdíjból körülbelül 800 ezren élnek, 120 ezer alatt 1 millióan. Az átlagnyugdíj 167 ezer forint körül mozog, ami alatt már majdnem 1,3 millióan vannak. Az ő sorsuk nekünk nagyon fáj! Idős korukra nélkülöznek, a lemondást és a bizonytalanságot kell átélniük.
– Ezek szerint sokan vannak kétségbeejtő helyzetben.
- Igen. Sok az indulat. Kaptam olyan üzenetet, hogy inkább beszedik az összes gyógyszert, ami a házban van, vagy beköltöznek a híd alá, mert nem tudják a rezsit kifizetni. Van, aki azt mondta, hogy mondjam meg, mit tegyen, mert hatvanezer forint a nyugdíja, és negyvenezer lett a rezsiszámlája. Összeszorul a szívem! Amit csak lehet és ahol csak lehet elmondom, hogy nemcsak az ünnepi beszédekben kell a nyugdíjasok nagyságát és a korábbi országépítő értékeit emlegetni! Ilyenkor is elő kell venni, hogy azok a nagyon rászorultakra, az egészségükben megroppantakra, ma már saját magukon segíteni nem tudókra – az előbb emlegetett szolidaritási elv szerint – fordítsunk nagyobb figyelmet.
– Erőforrás vagy teher ma a nyugdíjasok társadalma?
– Mi úgy gondoljuk, hogy erőforrás, nemcsak a múltból eredően, hanem a mai napig is. Ugyanis a nyugdíjasok nagyon sokban hozzájárulnak az ország gyarapodásához, normális működéséhez. Rengetegen otthon a háztartási és a ház körüli munkával tudnak a család komfortjához hozzájárulni. De elmennek a gyerekekért, viszik őket különórára, vigyáznak rájuk, várják a szerelőt, amíg a többi, aktív korú felnőtt a munkahelyén van. De nemcsak önkéntes és „térítésmentes” munkát végeznek, hiszen több, mint 200 ezren ma is dolgoznak a nyugdíjuk mellett. S azt se felejtsük el, hogy a nyugdíjukból ők is fizetik azt a 27 százalékos adót, amivel a vásárlásaikat nekik is terhelik. Tehát a nyugdíj 27 százalékát visszafizetik a költségvetésnek, de jövedéki adót, ingatlanadót, az ügyintézéseknél illetékadót fizetnek. Vagyis egy nyugdíjas nem teher, hanem társadalmi erőforrás.
