Kegyelmi ügy: a társadalom gennyező sebe

Valóban lezárt ügyről van szó? 

Inkább kibeszéletlen ügynek mondanám. A legtöbb kérdés elől a nyár elején, a 777.hu keresztény blognak adott interjújában kitért, mondván, mindent elmondott akkoriban.  

Abban igaza van, ha valamit tenni lehetett, vagy tenni kellett volna, akkor azt február-március magasságában lehetett, vagy kellett volna megtennie. Nem a társadalomnak, Balog Zoltánnak. Ő nyilván úgy döntött, elegendő, ha az ügyben vállalta a felelősséget, szerinte azzal arányos döntést hozott, amikor lemondott a zsinati elnökségről.

Lemondott, vagy lemondatták?

Ez egy technikai kérdés. Le nem mondatták. Az egyház ilyen döntést nem hozott, legfeljebb, „külső hatásra” felmérték az ügy súlyát és azt tanácsolták neki, hogy ezzel a részleges visszavonulással – ő is, az egyház közössége is – megúszhatja a botrányt. Felsőbb körökben azt gondolhatták, el fognak csitulni a vihar hullámai, mert őszintén szólva, kit érdekel egy református püspök botlása? Nem ő a köztársasági elnök, sem az igazságügy-miniszter, de nem is milliárdos oligarcha. Tévedtek. Egy emblematikus politikai személyiség volt, aki nem tud nyomtalanul eltűnni. 

Teljesen visszavonult. Vagy esetleg most a háttérből próbál irányítani?

A háttérből olyan nagy dolgokat aligha irányíthat. Amit politizáló egyházi vezetőként el lehetett érni, vagy el tudott érni, azt már megtette. 

Ön gyakorló lelkész. A környezetében beszélnek még Balog-ügyről?

A mi szintünkön, egy vidéki gyülekezeten belül, ciki erről az ügyről és a szereplőiről beszélni.  Egy hasonlattal szeretném megmagyarázni. Ha tízszer szólok a szomszédnak, hogy vasárnap délben ne zajongjon a fűnyíró traktorjával, de rá sem hederít, tizenegyedszer már az én arcom ég, mert úgy gondolom, megint én vagyok a bunkó, hogy annyiszor hozom szóba ugyanazt. Ez Magyarországon politikai stratégia lett. Tízszer nem válaszolunk valakinek, tízszer levegőnek nézzük, akkor tizenegyedszerre már talán ő fogja magát kellemetlenül érezni, ha ugyanazt a problémát feszegeti.  Ha Balog Zoltán február-márciusban úgy gondolta, hogy el van intézve az ügy, akkor szeptember végén teljesen felesleges újra és újra előhozni a témát. Ő pontosan tudja, hogy a hallgatása miatt egy rosszul összeforrt, elvakart, heges seb keletkezett, és az is marad, amíg nem tisztítják ki. De az egyházunk megtanult együtt élni az ilyen problémákkal.

Mire gondol?

A Magyar Református Egyház az elmúlt száz évben mindig is kollaboráló egyház volt. Az egyházi vezetők Horthy Miklóssal, Rákosi Mátyással, Kádár Jánossal, most Orbán Viktorral ugyanúgy megtalálták és megtalálják a közös hangot. Az a probléma, hogy sem most, sem a múltban soha nem elvekről volt szó, nem az evangélium, meg a tisztesség, meg a jóság, a józanság diktálta a követendő utunkat. Az egyházak valódi súlyát mindig a klérus, a papság, a mi esetünkben a lelkészek jelentették, de valljuk be, dőreség volna elvárni bárkitől, hogy az evangélium igazságért, valamilyen ügyben a tisztességes kiállásért kockáztassa a megélhetését. Mert be kell vallani, mindez 110 százalékban a pénzről szól. Balog püspök karrierje is a pénzről szólt tulajdonképpen, igaz, hogy ő ennek egy részét, vagy talán az egészet is, az egyháznak seperte be.

Valaki azt mondta róla, „két úr szolgája” volt. Püspökként a miniszterelnök lelki vezetőjeként említették…

Lehet, hogy rossz végén kezdtem lapozni a Bibliát, de nem látom, hogy Orbán Viktor személyiségének bármi köze volna akár a reformátussághoz, akár a kereszténységhez, ezért azt sem gondolom, hogy szüksége volna lelki vezetőre. Legfőképpen nem Balog Zoltánra. A püspök tökéletesen alkalmas személy volt arra, hogy egy magyar politikai párt elméleti szakembere legyen. Tökéletesen beleilleszkedett abba a társaságba, amely az elmúlt három évtizedben a magyar politikai életet uralta. Ennek két típusa van, a „kemény fiúk”, a Rogán-Lázár típusúak, akik milliárdosok lettek a politikai hatalmuk révén, meg azok a hasznos „talpasok”, akik szolgálták a rendszert, de nem harácsoltak a svájci bankszámlájukra milliárdokat. Balog Zoltánt is ide sorolnám. 

A püspök visszavonult a közszerepléstől, de aki egyszer megkóstolta „mindkét úr” szolgálatának az előnyeit, abból lehet visszavonult politikus?

Csak feltételezésekre lehet hagyatkozni. Sem nekem, se másnak biztosan nem mondta el a püspök úr, hogy mi volt az ő szerepe a Fideszben, vagy hogyan érte el a csúcsminiszter pozícióját. Nyilvánvaló az volt a küldetése 2018-ban, hogy lépjen Bogárdi Szabó István örökébe a református zsinat elnökeként. Bogárdi már negyedszer nem lehetett püspök, olyan emberre volt szükség, aki ugyanazt az utat fogja tovább járni, aki erősen el van kötelezve a jobboldal és nyilván a Fidesz mellett. Balla Péter rektor volt a másik jelölt, aki egy önérzetes, jellemes ember, és akit nem lehetett volna madzagon rángatni, meg utasításokkal irányítani. Ideális embert találtak Balog személyében. Okos emberek írják a magyar politikát.

Ön szerint melyik egyháznak vannak ma állami privilégiumai? 

A Fidesznek nincs „vallása”. Semmiféle keresztény értékrendje sincs. Politikai céljai és érdekei vannak, amiket, ha bárki révén erősíteni tud, azzal összefog. A kormány a katolikus egyházzal is, meg a református egyházzal is nagyon jó kapcsolatot ápol, márpedig katolikusnak is lenni, meg reformátusnak is – legalábbis a Biblia vagy az evangéliumok szerint – tartalmában és lényegében összeférhetetlen dolog. Ahogyan én sem, az állam sem lehet egyszerre katolikus és református, pedig most ez történik. Amiből egyetlen dolog következik: az egyházunk csupán politikai eszköz. Szomorú, de igaz, és ezt a Református Egyház vezetői is pontosan tudják. Tudták az '50-es években is, amikor lelkészeit bebörtönözték, megfosztották mindentől, még az emberi méltóságuktól is, és tudja ma is, ahogyan lehajtja a fejét a Balog-ügy kapcsán.