Keresztény erkölcs
„De a magyar politikai életben az erkölcs csak a nemzeti-keresztény oldalon van jelen, a balliberális oldal egyszerűen sz…ik az erkölcsi kérdésekre. Remember! A nemzeti oldalon történt meg az, hogy Schmidt (sic/!/) Pál volt köztársasági elnöknek távoznia kellett a hivatalából, mert kiderült, hogy doktori dolgozata részben plágiumra épült. Nem törvény kényszerítette erre, hanem a morális megfontolás. Hogy ez ne legyen egy következmények nélküli ország. Illetve emlékezzünk a közelmúltra: Borkai Zsolt megnyerte a tavaly őszi győri polgármesteri választást, annak ellenére is, hogy napokkal a választás előtt dehonesztáló videó került elő róla. És mégis: megint csak erkölcsi parancsnak engedelmeskedve, Borkai lemondott a megszerzett pozíciójáról.” (Fricz Tamás – Magyar Nemzet)
„Donáth Anna és Cseh Katalin még nem tudják, hogy bukott politikusok” című jegyzetében a szerző a két fiatal EP-képviselőn túl a teljes baloldalt is ledorongolja, kiemelve és kihangsúlyozva képviselőik immoralitását. Mindenki megkapja a magáét: Korózs Lajostól Karácsony Gergelyig. Ezt már megszoktuk. Amire azonban felkaptam a fejem, az a fenti idézet néhány mondata.
– Szóval a nemzeti-keresztény oldalon vannak a „hótiszta” emberek, míg a baloldal az erkölcsi hullák gyülekezete. Fricz emlékezete szelektív, hiszen elfelejti megemlíteni, hogy Mengyi Roland (volt fideszes országgyűlési képviselő) már sitten van, Simonka György (jelenleg is fideszes országgyűlési képviselő) pedig oda készül. Jellemes és feddhetetlen embernek ismerjük a Deutsch-Rogán duót, gerinces és korrekt személyekként tartjuk számon a Hollik-Kocsis kettőst. A légi- és tengeri járműveken nem tisztázott körülmények között utazgató kormánytagokat már szóba sem hozom.
– Schmitt Pál nevét illett volna helyesen leírni, ha már a szerző a morál bajnokaként és példaképként tünteti fel a bukott politikust. Schmitt nem erkölcsi megfontolásból távozott magas hivatalából, hanem azért, mert csalt és személye tarthatatlanná vált a köztársasági elnöki pozícióban. A nép nyelvén csak „Plagi bá’” vagy „Golyós Toll” néven emlegetett Schmitt Pált szégyenteljes módon választották köztársasági elnökké, ennél már csak az volt kínosabb, ahogyan távozott. Schmitt az egyetlen olyan magyar köztársasági elnök, aki hivatali ideje alatt egyetlen törvényt sem küldött vissza a parlamentnek és egy törvény esetében sem kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Nem magától távozott, hanem lemondatták. Későn, de helyesen. Szerintem Fricz Tamás az egyetlen ember az országban, aki elismeri és méltatja Schmitt erkölcsi nagyságát!
– De Schmitt „erkölcsi nagysága” eltörpül Borkai „tisztessége” mellett! Nem is értem, hogy merte leírni Fricz, hogy „csak erkölcsi parancsnak engedelmeskedve, Borkai lemondott a megszerzett pozíciójáról.” Lebukása után Borkai szabályszerűen „összecsinálta” magát, fölrohant (mert felrendelték) Pestre, és a Főnök megmondta, hogy mi a teendő. A polgármesteri választáson elindult, győzött, majd – központi parancsra – lemondott. Borkai zűrzavaros üzleti ügyei és vagyonosodásának körülményei a mai napig nem tisztázottak.
A szerző a jegyzetét a következő mondattal zárja: „De mi az erkölcsöt – és keresztény kultúránkat – nem adjuk el akkor sem, nem, nem és nem!” Erre csak egyet tudok mondani: kell a fenének, a Ti erkölcsötök!
