Keresztény-nemzeti stricibiznisz a kormányzati bulvárlapban
A népnemzeti kurzus legfőbb bulvárfelületén, a Ripostban rendkívül nagy meggyőzőerővel zajlik a prostitúció népszerűsítése. A Mészáros Lőrinc tulajdonában álló lap a Bella Laroue nevű huszonkét éves ausztrál luxusprosti élménybeszámolóját ismertetve mutatja be, hogy „szexmunkásnak nem csak rossz körülmények között élők, drogosok vagy kevésbé iskolázottak mehetnek”, hanem olyan hölgyek is, akik udvarias férfiakra, figyelemre és ajándékokra vágynak, s akik „így akarják megélni személyük fontosságát és burjánzó nőiességét, valamint luxusban élvezni az életet, nem úgy, mint az átlagemberek”.
A cikk szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy a luxusprostituáltak mindennapos sorsa álomélet: Bellát „rengeteg ajándékkal halmozzák el, egy-egy divatos táskája vagy őrült szexi fehérneműje a klienseitől származik”. Szó esik továbbá a hivatali munka nyomorúságáról, az utazások és az élmények fontosságáról, amit ez a munka lehetővé tesz. A Ripost beszámolójának szerzője lelkesen ismerteti, hogy a kurválkodás milyen busás jövedelemmel kecsegtet: a Bella „szolgáltatására bejelentkező férfiak száma hetenként ingadozik, de egy-egy zsúfoltabb héten két és félmillió forintnál is többet keres”. Az árnyoldalak és biztonsági kockázatok tekintetében a szerző közli, hogy előzetesen alaposan el kell beszélgetni az ügyféllel – s ezután már csak hátra kell dőlni, szopni, dugni, és számolni az ezért járó rengeteg pénzt.
„Imádom ezt az életstílust, ami a munkával jár: rengeteg utazás, drága ruhák, de a legfőképp a szabadságot imádom benne!”
Különösen hatásos, amikor a szerencsés és boldog hölgy egykori vállalati életére panaszosan emlékezik: sok-sok keserű emberrel találkozott, akik mind elégedetlenek voltak az életükkel, a munkájukkal és a párkapcsolatukkal. Végül meghozta a logikus döntést, és prostituáltnak állt.
„Mindig is izgattak a gazdag és előkelő emberek, bevallom, szerettem volna kicsit közelebbről megismerni a világukat.”
Az Ómolnár Miklós főszerkesztő ízlését és értékrendjét dicsérő Ripost írása olyan nyíltan hajtja fel a fiatal lányokat a NER-elitnek meg a Dubaiban székelő nemzetközi arisztokráciának, akár egy hétpróbás strici, aki két kokaincsík felszippantása közt hollywoodi áloméletet ígér a vidéki kiscsajnak, hogy aztán évekig futtassa, minden pénzét elszedje, végül a szétkokszozott roncsot pár százezerért továbbadja egy igénytelenebb ügyfélkörű szolgáltatónak.
Egy kicsit is normális világban nincs az a médiafellület, ahol egy ilyen írás tiltakozások sorozata nélkül megjelenhet. Ez az a pont ugyanis, ahol Ómolnár Miklós átlépte a vörös vonalat, s gyerekeink alattomos megrontásába kezd. Csakhogy ez Magyarország: ha a NER-elit a magyar lányok egy részéből kurvát akar gyártani, akkor nincs felháborodás, és nincs tiltakozás. Hiszen ha valami, akkor ez valóban konzervatív, keresztény, nemzeti tartalom – hatása korántsem oly pusztító, mint egy LMBTQ-mesekönyvé.
