Két egyszerű lépéssel rögtön 600 forint alá csökkenthetné az üzemanyag árát a kormány

„Úgy látjuk, van egy elcsúszás a korábbi megállapodásunkban, ezért a hét második felére behívtam a Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (Mol) vezetőit és a Magyar Ásványolaj Szövetség vezetőit egyeztetni” – közölte Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a minap az Index kérdésére. Nagy Márton emlékeztetett, hogy a Magyar Ásványolaj Szövetséggel volt egy korábbi megállapodás, amely szerint az üzemanyagáraknak régiós összevetésben a középmezőnybe kell tartozni. 

Ehhez képest nézzék csak az alábbi grafikonokat!

Forrás: Holtankoljak.hu

Forrás: Holtankoljak.hu

Nagy Márton jelezte a megbeszélés témáját is: hogyan képzelik a piaci szereplők ezt az „egyezséget”. A további lépés ennek a beszélgetésnek a következménye, függvénye lesz – fenyegetőzött.

Vajon van-e egyáltalán értelme annak, hogy a kormány beavatkozzon az üzemanyagárakba? És főleg, annak van-e értelme, hogy úgy avatkozzon be, ahogy ettől a kormánytól már megszoktuk: hatalmi szóval oly módon, hogy az állam hozzájusson a – lehetőleg minél nagyobb – bevételéhez, miközben a nagy- és a kiskereskedők, no meg „azemberek” szívjanak? Nem tudnának-e a piaci szereplők komoly nyomást helyezni a kormányra az áfacsökkentésért – hiszen ezt sürgeti mindegyik. Miért nem fognak össze? Holoda Attilát kérdeztük.

„Önmagában az, hogy a kormány erősködik, meg hogy a miniszter berendeli a teljesen független piaci szereplőket, nem más, mint nyomásgyakorlás – a ’fogjuk meg és vigyétek’ klasszikus esete” – szögezte le az energetikai szakértő, megjegyezve, ez az állampárti berendezkedést idézi. Persze például az amerikai elnök is szokott tárgyalni a nagy olajtársaságok vezetőivel, de nem berendeli őket, hanem összeül velük, hogy közösen megpróbáljanak megoldást találni, és nem zárja ki az adócsökkentést sem. De a magyar kormány bele akar szólni a piac működésébe – mondta, megjegyezve: nem is csak ezen a területen teszi ezt. Emlékezzünk csak a Spar-botrányra, s arra, hogy Nagy Márton beszólt az osztrák kiskereskedelmi láncnak, mondván, tanuljon meg gazdálkodni. Holott éppen a kormány vetett ki még plusz különadót is a Sparra (is). Mintha nem lennének tisztában azzal, hogy a piaci szereplők – mint akár a MOL, akár a Spar – a nyereségért dolgoznak. 

„Bár mindenki tudja, hogy az üzemanyagnak hatalmas az adótartalma, de mégsem áll össze mindenkiben az a kép, hogy a kormánynak – már csak emiatt is – sokkal nagyobb lehetősége van a beavatkozásra, csupán csak az adót kellene csökkentenie” – hívta fel a figyelmet egy fontos szempontra Holoda Attila. Tévhiteket eloszlatandó, rámutatott, hogy nem kizárólag az általános forgalmi adóról van szó, bár – tette hozzá – az tény, hogy az egymaga 27 százalékkal emeli a fogyasztó által fizetett árat. Így azután hiába erőlteti Nagy Márton, hogy a régión belül a magyar üzemanyagárakat a középmezőnyben akarja látni, hiszen az érintett országokban alacsonyabb, 19-20 százalékos az üzemanyagokra kivetett áfa. „Hiába tesz a kormány úgy, mintha a kutasok maguktól emelnék az árat, hiszen éppen a kormánynak köszönhető ez, részben az adókivetési gyakorlatával, részben a gyenge forinttal maga okozza a magas árak kialakulását” – fejtegette a szakértő, felidézve, hogy 2019-ben még 290 forint volt a dollár éves átlagárfolyama, ma meg 360 körül van. És őszintén, ki más tehet a forintgyengülésről, mint maga a kormány? – tette fel a költői kérdést, kiemelve, hogy a költségvetési hiánytól kezdve az átláthatatlan pénzmozgásokig számos, a kormányzat felelősségébe tartozó jelenség gyengíti a piaci bizalmát, aminek nyomán gyengül a forint.

De ez csak egyik eleme a magas üzemanyagáraknak – hívta fel a figyelmet Holoda Attila. Egy további – amit a benzinkutasok is emlegetnek, bár érdekes módon a MOL nem: a kormány nem az októberi 389 forintos, hanem egy kreált 440 forintos euro-árfolyamot alapul véve, állapította meg a jövedéki adó minimum összegét, ami egyébként korábban is ugyanannyi volt, csak éppen eurócentben van meghatározva, s ez 2019-ig nem is jelentett problémát, a kötelező jövedéki adó-kereten belül maradtak mindig. Ám azóta olyan mértékben megromlott a forint, hogy mára az a lehetetlen helyzet alakult ki, hogy a benzinkutassal közlik, most éppen ennyi az üzemanyagra rakódó jövedéki adó, a különbség pedig a zsebére megy. Ráadásul a különbség ebben ez esetben is bruttó, hiszen rájön még a 27 százalékos áfa, amivel tehát elképesztő módon az adót is megadóztatják – fejtegette Holoda. Azaz a jelenleg 152 forintos jövedéki adó valójában 16-18 forinttal magasabb, mint a bevezetésekor az árfolyam indokolt volna. Akkor egyébként – jegyezte meg Holoda – egy euró „csak” 388 forint volt, ami annyit jelent, hogy a benzinre 139, a gázolajra 128 forintot kellett volna rátenni, ezzel szemben most a benzinét 152,50, a gázolajét pedig 142,90 fillérre emelték. Ez olyan, mintha nettó 13-14 forinttal emelték volna a jövedéki adót, amire – lásd feljebb – még rájön az adóteher is.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy emelkedik a kőolaj világpiaci ára, ami a beszélgetés idején 89 dollár/hordó körül volt (igaz, az uráli csak 75 dollárt kóstál, azaz a MOL ennyivel olcsóbban veszi). Ugyanakkor Nagy Márton belebegtette, hogy meg fogják nézni a profittartalmat is, ezt a lebegtetést Holoda már önmagában szánalmasnak tartja, hiszen mindeközben az extraprofit-adóval már eleve elveszik a MOL így keletkezett nyereségének 98 százalékát. Mintha a kormány nem lenne azzal tisztában, hogy a piaci szereplők – a dolog természeténél fogva – nyereségért dolgoznak. A kormány azonban ráerősítve az eleve tapasztalható demagógiára, úgy tesz, mint a piaci szereplők nyeresége lenne a magas üzemanyagár oka. 

Holoda előhozott még egy adófajtát, amiről nemigen szoktak beszélni, bár ez is hozzájárul a magas üzemanyag-árakhoz: az 500 millió feletti értékesítést bonyolító kisbenzinkutasokat sújtó, korábban 0,1 százalékos adót, amit a kormány időközben 3 százalékosra, azaz a harmincszorosára emelt. Holott a megemelt adótartam miatt nem keletkezik a kutasnál több haszon, mert mennyiségben nem ad el többet, csak éppen ugyanazért a mennyiségért kénytelen többet kérni. És akkor még nem esett szó az egész energiaszektort sújtó úgynevezett Robin Hood adóról – mutatott rá Holoda, emlékeztetve arra, hogy azt is megemelték, a korábbi 30-ról 40 százalékra. Szintén emelték az egész energiaszektort sújtó EKR-adót is (amit egyébiránt az EU-ban kizárólag Magyarországon vetnek ki az üzemanyag-forgalmazásra is): ez tavaly még literenként 5 forint volt, most már 8,50. 

„Egy szó, mint száz, mindent a piaci szereplőkre lőcsölnek, emelik a meglévő adókat, s melléjük új adókat vetnek ki, majd pedig őket akarják megregulázni, miközben nem ők, hanem éppen maga a kormány tehet a magas üzemanyagárakról” – húzta alá a szakértő. 

Összességében a benzin adótartama 49,8 százalék, a gázolajé pedig 47,9 százalék. Ezzel szemben a nagy- és kiskereskedelmi árrés mindösszesen 14 százalék, pedig a piaci szereplőknek ebből kell fenntartaniuk magukat, ebből kell állniuk mindent az infrastruktúrától kezdve a béreken át a fejlesztésekig – hívta fel a figyelmet Holoda. Eleve egy csomó olyan tétel jelent meg az üzemanyagszektorban, amivel a kormány nemhogy elősegítette volna, hogy a magyarországi ár a régión belül a középmezőnyben legyen, hanem éppen ellenkezőleg, ez ellen hat – mondta. „Ha a kormány annyira szeretné, hogy az üzemanyagok árai nálunk megfeleljenek a régióbeli középmezőnyös áraknak, akkor vajon miért nem törli el például a kisbenzinkutaknál a kiskereskedelmi pluszadót, miért nem csökkenti az általános forgalmi adót és a jövedéki adót?” – tette fel a kérdést Holoda Attila. Csak érdekességképpen, ha csupán az EU által elvárt jövedéki adó mértékét vezette volna be a kormány (és nem a fentebb részletezett nagyobb emelést), továbbá levinné az üzemanyagok áfáját 20 százalékra, akkor máris jóval 600 forint alatt lenne az üzemanyagok literenkénti ára.

Megtehetné? Persze. De nem – válaszolta is rögvest meg –, a kormány inkább a piaci szereplőkön akarja ismét leverni a gyenge gazdaság és a hasonlóan gyenge forint által okozott kárt, amit egyébként magának köszönhet. „Pedig nem tehetné meg, hogy ilyen lépésekkel beleszóljon a piaci szereplők életébe” – emelte ki. A kormány annyit tehet – és az is lenne a feladata –, hogy megteremtse a piaci működés normális, kiszámítható és stabil feltételeit, elősegítve a piaci önszabályozást.