Két ellenzéki pártszövetség létrehozását javasolja Mellár Tamás
Mellár Tamás két pártszövetség – egy baloldali, szociáldemokrata és egy jobboldali, konzervatív irányultságú – létrehozását javasolja, azzal, hogy az egyes ellenzéki pártok az irányultságuknak megfelelően csatlakozhassanak az egyikhez, vagy a másikhoz. A Párbeszéd országgyűlési képviselője, aki pár hete látványosan csatlakozott az MSZP összefogást sürgető akciójához, elismerte, hogy a javaslat sok kérdést nyitva hagy, amikre a válaszokat a pártoknak és a pártszövetségeknek kell megadni. Ő csak annyit szeretne elérni, hogy elinduljon az ellenzéki pártok együttműködési keretfeltételeinek az összeállítása – mondta a Hírklikknek.
Az elmúlt hét botránya, az azzal kapcsolatos kibeszélések is mutatják, recseg-ropog a NER-monolit. Ugyanakkor azt is látszik, hogy a rendszer ezt is túléli, még ha néhány karcolást el is szenvedett. Pedig az ellenzék most tette a dolgát, a pártok külön-külön és esetenként együtt is akcióztak, próbálták nyomásgyakorlással befolyásolni az eseményeket. Hiába teljesült azonban a közös követelés, hogy menesszék Novák Katalint, naiv, aki azt hiszi, ez nekik volt köszönhető. Orbán politikai ösztöne – és persze a sajátjai között többszörösen mért hangulat – azt diktálta, hogy keményen lépjen, ha minél kisebb véráldozattal és tovagyűrűző még súlyosabb hatásokkal meg akarja úszni a botrányt. És ez most egybeesett az ellenzék követelésével, de nem neki volt köszönhető.
Valójában, ténylegesen mit tehet az ellenzék annak érdekében, hogy változást érjen el, s így leváltsa rezsimet? Ha valamikor, akkor most különösen fontos lenne az ellenzéki összefogás, ám attól a pártok egy része szemmel láthatóan ódzkodik. Fel lehet-e ezt az ódzkodást valahogyan oldani? Történnek-e lépések ennek érdekében, gondolkodnak-e erről? Mellár Tamást kérdeztük, a Párbeszéd politikusát, akire nem jellemző, hogy harcos politikus lenne, merthogy inkább a szakma felől szokta megközelíteni a kérdéseket, ám aki a közelmúltban mégis kilépett a tőle megszokott szerepből, s kiállt az MSZP-nek az ellenzéki összefogás érdekében indított akciója mellett.
A beszélgetésünkből kiderült, hogy gondolkodás folyik. Ő maga is kidolgozott egy „koncepció-csírát” a helyzet feloldására, s ezt el is kezdte már tesztelni. Mint a Hírklikknek elmondta, a korábbi baloldali, illetve jobboldali kormányok tagjait, volt európai biztosokat tömörítő csoporton, a V21-en belül már „megfuttatta” az elképzelését, s bár nem tagja a csoportosulásnak, bevonják a közös gondolkodásba Pálinkás Józsefet is. A V21 a jövő héten pedig összeül, és ott is megvitatják a koncepciót. S hogy miért pont ott? Mellár szerint azért, mert olyan tekintélyes embereknek kell vezetniük az ötlet megvalósítását, akiket nem az önös és/vagy pártérdekek vezérelnek, hanem az ország ügye. Éppen ezért kérte fel a koordinációs munka elkezdésére a V21 csoportot, s arra is, hogy ők válasszák majd ki azokat a szakértőket, akik megalkotnák az együttműködés alapelveit és szabályrendszerét.
S hogy miből állna Mellár szerint ezt az együttműködés? Mint kifejtette, a kiindulási pont az, hogy az orbáni autoriter rendszer lebontásához mindenképpen szükség van az ellenzéki pártok összefogására, együttműködésére, s a sokféle ideológiát valló, sokszínű ellenzéki pártok együttműködéséhez közös platformot kell teremteni. A koncepció lényege, hogy „két pártszövetséget kellene létrehozni: egy baloldali, szociáldemokratát és egy jobboldali, konzervatív irányultságút, az egyes ellenzéki pártok pedig az irányultságuknak megfelelően csatlakozhatnának az egyik, vagy a másik pártszövetséghez.”
„A pártszövetséghez tartozás nem jelentené a pártok önállóságának feladását, azok továbbra a saját vezetőségük irányítása alatt maradnának.” Ezt is fontosnak tartotta kiemelni Mellár Tamás. A pártszövetségek „csak” koordinálnák a hozzájuk tartozó pártok munkáját, az azt alkotó pártok saját maguk dönthetnék el, hogy milyen konkrét ügyekben lépnek fel közösen. Példaként említette az együttes fellépést az önkormányzati választásokon (közös lista és egyetlen ellenzéki polgármester-jelölt állítása), s a közös listát az uniós választáson. Ezen túl politikai akciókat (tiltakozásokat, demonstrációkat, fórumokat, civilekkel való közös fellépéseket) szervezhetnének – tette hozzá. Külön kiemelte, hogy a pártszövetségek nem koordinálnák a pártok kormányprogramjait, az mindegyik párt belügye maradna. Az országgyűlési választások kapcsán az ellenzéki pártok együttműködésének a választási törvény és a médiatörvény módosítására kellene koncentrálni – mondott egy további példát. Azt kellene közös fellépéssel kikényszeríteni, hogy ezek a törvények lényeges változáson menjenek keresztül, lehetővé téve az esélyegyenlőséget az országgyűlési választásokon.
Fontosnak mondja, hogy a pártok együttműködésének szabályrendszerét előre lefektessék és el is fogadtassák a résztvevőkkel. Ugyanígy a pártszövetségen belüli működés szabályait is. Erre a munkára egy független jogászokból és menedzserekből álló csoportot kell szerinte szervezni.
De miért érné meg csatlakozni a pártszövetséghez? – kérdeztük. Mellár elismerte, hogy eltérő megfontolásból mind a nagyobb, mint a kisebb pártok részéről jogosan merülhet fel ez a kérdés, már csak azért is, mert az előbbiek úgy érezhetik, hogy az utóbbiak túlélését segítenék, miközben az nem feltétlenül áll az érdekükben. „De az elmúlt évek azt mutatják, hogy a kis pártok nem nagyon akarnak megszűnni, sőt, számuk nem csökken, hanem inkább nő. És a megszűnt pártok támogatói inkább nem választanak új pártot, hanem a bizonytalanok és a nem szavazók táborát növelik” – válaszolta meg ezt a kérdést, megjegyezve, hogy éppen ezért szükséges olyan működési szabályzat kidolgozása, amely sem azt nem teszi lehetővé, hogy egyetlen kis párt vétózhasson, sem azt, hogy a nagy pártok diktálhassanak.
S hogy miért tartja fontosnak az ellenzéki együttműködést? Mellár erre a kérdésünkre két elemet emelt ki. Mint leszögezte: „csak az együttműködés révén lehet a bizonytalanok és a nem szavazók nagy és növekvő táborát mozgósítani, rávenni arra, hogy vegyen részt a választásokon és szavazzon az egységes ellenzéki jelöltekre; továbbá csak az ellenzéki összefogás révén lehet eredményesen nyomást gyakorolni az autoriter hatalomra a választási törvény megváltoztatása érdekében”.
