Kihívások előtt Ursula von der Leyen

Az európai választásokon a populisták megrengették a politikai establishmentet, de a fősodor csapásokat elszenvedett pártjai leporolták magukat, és von der Leyent állították a bizottság élére. Ám a német politikus nem számíthat afféle mézeshetekre, amikor felsorakoznak a populista és nacionalista erők a kontinensen, és a tengeren túl. Mire ötéves mandátuma letelik, túl lehetünk Trump újabb négy éves elnökségén, a szélsőjobboldali Le Pen vezetheti Franciaországot, és egész sor további populista foglalhat helyet az EU csúcsok asztalánál.

Von der Leyent Európában már mindenki ismeri, és nem mindenki nagy híve. A bírálók rámutatnak kontrollt gyakorló, titkolózós és távoli vezetői stílusára, arra, hogy többnyire csak a túlnyomórészt német tanácsadói szűk körével konzultál, és hajlik arra, hogy a legfontosabb ügyeket a saját kezébe vegye, és ez az ösztön gondokat okozhat. 

Ez utóbbi megállapítás igazolására a Politico a Covid-vakcina vásárlását hozta fel, amelyet személyesen tárgyalt le, és amely máig húzódó jogi ügylethez vezetett. Az is felhozta, hogy a Hamasz október 7-i támadása után erősen félreértékelte az európai hangulatot, amikor találkozott Netanjahuval, és ez a hitelessége elvesztésével fenyegette. Az európai jobboldalon a bírálói azzal vádolják, hogy „progresszív” politikát követ például a klímaváltozás elleni harcban. Ezt nehezebb lesz ignorálni most, amikor a jobboldal a korábbinál nagyobb hatalomhoz jutott. 

Az európai vezetők részben azért adtak von der Leyennek újabb mandátumot, mert nem láttak más járható utat. Az alternatíva elképzelhetetlen káosz lett volna, éppen a 450 millió európai számára kritikus időpontban. Mivel minden eddiginél valószínűbb, hogy Trump visszatér a Fehér Házba, von der Leyennek meg kell őriznie az egyenrangú transzatlanti kapcsolatokat. Az eddigi időszakot Bidennel aranykornak kell tekinteni, von der Leyen egyik legközelebbi munkatársa szorosan egyeztetett Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadóval Ukrajna, a Kína-politika terén, és még számos kérdésben. Trump ezzel szemben első elnöksége idején hírhedten ellenséges volt, és most, hogy az izolacionista Vance az alelnök-jelölt, Trump tovább is léphet fenyegetéseiben, hogy csökkenti az Egyesült Államok NATO-ba való befektetéseit, ez pedig ijesztő kilátás sok európai kormánynak, amely nem rendelkezik saját megfelelő védelemmel. Trump a transzatlanti biztonsági rendszer potenciális veszélyeztetése mellett, nagy gazdasági összecsapást is okozhat, hiszen meghirdette, hogy 10 százalék vámot vet ki minden importra.

Az Európai Külügyi Tanács elnevezésű intézet kutatója szerint Von der Leyen „nagyobb gazdasági nacionalizmussal és protekcionizmussal kerül szembe Trump elnöksége esetén, de talán a gazdasági biztonság és az export-ellenőrzés melletti fellépéssel sikerül pozitív kapcsolatot kiépíteni Kínával. Mivel nem kizárt, hogy Amerika és Európa útjai szétválnak a Moszkvával kapcsolatos politika terén, von der Leyennek ott kellene kereskednie, ahol Brüsszel és Washington egyenrangúként tud beszélni egymással, nevezetesen a Kína-politika területén – vélekedett a kutató.

Von der Leyennek azonban a hazai pályán sem lesz könnyű dolga, ahol a lator Orbán Viktorral kell szembenéznie. (Lator államoknak korábban egyebek mellett Észak-Koreát és Szíriát minősítették, de mostanra Magyarország is lator állam, Orbán Viktor lator politikus lett – a szerk.)

Von der Leyen megnyert a centristák számára egy kulcsfontosságú csatát, de közben az EU-t egyébként mozgató Franciaországban és Németországban meggyengült Emmanuel Macron, illetve Olaf Scholz. Hagyományos támogatóinak gyengülésével egyidejűleg nyílt ellenségességre kell számítania a jobboldali populistáktól, Orbán pedig von der Leyen ellenzékének vezéralakjává stilizálja magát. 

Von der Leyen munkatársai azt hangoztatják, hogy főnöküknek megvan a tapasztalata ahhoz, hogy kezelje, ami rá vár. Más uniós tisztségviselők azonban szokatlanul nyersen beszélnek a kihívásokról. Egy diplomata szerint „minden problematikus lesz, ami pénzbe kerül, kezdve Ukrajna támogatásától.

Végül a portál rámutatott: von der Leyen sok uniós vezetőt felbosszantott azzal, hogy csak a szűk tanácsadói körével konzultál. A következő öt év komoly tesztet jelent ennek a megközelítésnek. Vajon több szövetséget kell kiépítenie más uniós vezetőkkel, ha szembe akar szállni a populizmus erőivel, és meg akarja őrizni a tömb egységét az előtte álló kihívásokban? Egyáltalán képes-e arra, hogy ilyen módon erősítse a támogatottságát? 

Emellett olyan területeken is próbatétel vár rá, amelyeken a leggyengébb: olyan hangosan kiabálni, mint Trump és Orbán, és szövetségeket kötni olyan vezetőkkel, akik alá akarják ásni a terveit. Mindezek ellenére sem volt valós alternatíva Ursula von der Leyenen kívül a bizottság élére, és nagyobb többséget szerzett, mint 2019-ben.