Kínai fokhagyma, magyar pénztárca
|
2021. január 27. 17:17
2021. jan. 27. 17:17
Ömlik a kínai fokhagyma a magyar boltokba: ezt az árut sózzák rá a vásárlókra címmel jelent meg írás az agrarszektor.hu-n. Ebből megtudjuk, hogy „a kínai fokhagyma legtöbbször nem közvetlenül Kínából érkezik, hanem más országok közbeiktatásával, az EU-ba például Hollandia hozza be a legtöbb kínai fokhagymát, Magyarországra is Hollandia érintésével érkezik a legtöbb kínai tétel. A fő oka, hogy a legtöbb áru Kínából érkezik az alacsony beszerzési ár, a kínai fokhagyma nagykereskedelmi ára Kína legnagyobb fokhagyma-kereskedő platformján tavaly decemberben 2,4 jüan volt kilónként, ami nagyjából 110 magyar forintnak felel meg. Ez annyira alacsony ár, hogy ha kétszer kellene körbehajóztatni a világóceánokon a kínai árut, valószínűleg még akkor is lehetne profitot képezni, ha a kiskereskedelmi árakat nézem.”
Hunyadi István, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója arról ad tájékoztatást, hogy fokhagymából évek óta behozatalra szorulunk, mivel a belföldi termelés nem elegendő a hazai igények kielégítésére. „Természetesen” a hazai minőség veri a kínait, de a fránya fokhagyma távol-keleti beszerzési ára alacsonyabb, mit a magyaré. Az nem kerül szóba, hogy az alacsony beszerzési ár vélhetően azért alakul ki, mert Kínában a termelési költségek is jóval kisebbek, mint idehaza, a termelékenység tehát jelentős mértékben meghaladja az itthonit. A kínai – piac- és versenyképes – termék ára még azt is „elbírja”, hogy ez a „fokhagyma” fogyasztás előtt még világkörüli körutat is tesz.
- Egy évtizede attól hangos a kormánypárti sajtó, hogy agrárkormányzatunk ügyes politikájának eredményeként, a magyar gazdák sokfajta és bőkezű mezőgazdasági támogatásokban részesülnek unió-s forrásokból. Kérdés, hogy mire fordították ezeket az összegeket: technológiai fejlesztéseket valósítottak meg, vagy csak egyszerűen felélték? Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy folyamatosan csökken a fokhagyma termőterülete, holott szükség lenne a terményre, hiszen hiány van. A magyar gazdák mégsem mozdulnak rá, de, hogy miért nem, arra nem igazán kapunk elfogadható magyarázatot. Ha viszont nem tudjuk tartani a lépést a kínai termelőkkel, akkor – előbb-utóbb – az erőlködésnek csak nyögés lesz a vége.
- A cím harsány: „Ömlik a kínai fokhagyma a magyar boltokba: ezt az árut sózzák rá a vásárlókra”. A kínai exportőr és a magyar vásárló nem hülye: az egyik európai piacot szerez magának, a másik pedig rendkívül árérzékeny, és nem azt nézi, hogy a fokhagyma a csillagos vörös lobogó vagy a nemzeti trikolórunk árnyékában termett. Hunyady úr ravaszkodik az interjúban, és így próbálja menteni a helyzetet: „Érdemes a konyhában jártasabb-aktívabb háziasszonyokat megkérdezni, melyikkel szeretnek jobban dolgozni? Ha az árat nem vesszük figyelembe, akkor én látatlanban is biztos vagyok benne, hogy a magyart választják. Ne felejtsük el azt sem, hogy hazai termék vásárlásával a magyar gazdaságot erősítjük, honfitársaink megélhetését segítjük”.
- a kínai fokhagymát nem ránk sózzák, hanem megvesszük. Előbb a kiskereskedő, aztán mi;
- olyan kereskedelmi ügylet nincs, ahol nem szempont az ár, tehát olyan felvetésnek nincs értelme, hogy „ha az árat nem vesszük figyelembe”>
- ne csak a „konyhában jártasabb-aktívabb háziasszonyokat” kérdezzék meg, hanem a 100 ezer forint alatti nyugdíjas hölgyeket és a több százezernyi – minimálbéren tengődő – háztartást vezető asszonyt. No, ők majd „szép” magyar nyelven (nem kínaiul) elmagyarázzák, hogy vennék ők a jobb minőséget, csak nem telik rá. Vásárláskor (még) nem a nemzeti öntudatuk a meghatározó, hanem a lapos pénztárcájuk.
Erről ennyit.
