Ki fizeti meg a forint árát? – A gyengülés valódi vesztesei

Az elemzés középpontjában a forint évek óta tartó leértékelődése áll, amelynek okairól nincs egyetértés. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank a nemzetközi környezettel magyarázza a folyamatot: a háborús helyzet, a globális kamatkörnyezet, a pénzpiaci bizonytalanság és a világkereskedelmi feszültségek szerepelnek a hivatalos érvelésben. E nézőpont szerint az árfolyammozgásokat jelentős részben külső hatások alakítják, miközben a korábban fenntartott magas kamatszint a forint védelmét és az infláció csökkentését szolgálta.

Az MSZP megszólaló szakértői viszont belső okokat hangsúlyoznak. Vajda Zoltán szerint a befektetői bizalom gyengült meg, mert a kormány a gazdaság teljesítőképességét meghaladó ígéreteket tett, miközben a növekedés elmaradt a várakozásoktól. A piac ezt kockázatként értékeli: kevesebb forintot tart, inkább más devizák felé fordul. A helyzetet szerinte tovább ronthatja a költségvetés sérülékeny állapota és a választási években jellemző költekezési nyomás.

Katona Tamás közgazdász rendszerszinten közelít: úgy véli, a piac nem politikai nyilatkozatokra, hanem a makrogazdasági mutatókra reagál. A hiány, az államadósság pályája, a beruházások visszaesése és a gyenge növekedési kilátások együtt jelennek meg az árfolyamban. Ebben az értelmezésben a gyenge forint következmény, nem kiváltó ok.

Az MSZP elemzése kitér arra is, hogy a leértékelődésnek vannak rövid távú nyertesei – például az exportőrök vagy a devizában bevételhez jutók –, de ez nem valódi versenyképességi előny, csupán árfolyamhatás. A hosszú távú költségeket viszont a lakosság viseli a dráguló üzemanyag, importtermékek és szolgáltatások révén. A cikk végkövetkeztetése szerint a kérdés nem pusztán az, miért gyenge a forint, hanem az is, kinek az érdekét szolgálja ez az állapot.