Kökény Mihály: egészségbarát kormányzati politika kell a rák elleni harchoz

– Az Eurostat szombaton tette közzé azt a felmérést, amely szerint lakosságszám arányában többen halnak meg rákban Magyarországon, mint bármelyik más európai országban. Két ráktípus, a tüdő- és a vastagbélrák halálos kimenetelű előfordulása szintén itt a leggyakoribb. Magyarországon is volt erről adat, vagy ez csak most, az Eurostat felméréséből derült ki?

– Ez már régóta ismert tény. Mindig is listavezetők voltunk bizonyos rákféleségeknél az európai és a világstatisztikákban is. Úgy tűnik, hogy ezt a helyet szilárdan tartjuk, annak ellenére, hogy bizonyos rákellenes gyógyszerek az utóbbi időben hozzáférhetőbbekké váltak, és nőtt a korszerűbb eszközök száma is. Sajnos azonban a prevenció – a szűrések – területén kicsi az előrelépés. A járvány előtti időszakról beszélek, akkor sem mentek el elegen méhnyakrák-, emlőrák-szűrésre, és sajnos húsz év után még mindig egyfajta kísérleti fázisban van a vastagbélrák-szűrés, ebben is sokkal előbbre járnak a nyugat-európai országok. Semmi meglepő nincs abban, hogy itt tartunk. Ami pedig az utóbbi „covidos” másfél évet illeti, részben létszám, részben anyagi okok miatt továbbra is nehéz a preventív egészségügyi szolgáltatások, a szűrővizsgálatok pótlása, miután a járvány időszakában ezek időnként leálltak. Nem is számítok javulásra sem. Miközben ugyanis az onkológus miniszterünk, Kásler Miklós hihetetlenül büszke arra, és nemzetközi fórumokon hirdeti is, hogy mi mindenre képes a magyar rákgyógyászat, sajnos a halálozási és ellátási adatok egyelőre nem ennek az eredményességét tükrözik.

– Magyarországon a közép-dunántúli régióban regisztrálták a legtöbb, rák okozta halálesetet – a térség egész Európában csúcstartó ebből a szempontból. Magyarországon már vizsgálták, hogy miért pont ott?

– Pontos választ nem tudok adni erre. A Közép-Dunántúl Székesfehérvárt, Veszprém megyét jelenti. Sajnos, az egész országban rossz a helyzet, nem lehet külön régiókat, térségeket kiemelni, de én nem láttam részletesebb és elemzőbb vizsgálatokat.

– Ebbe a szomorú statisztikába belejátszhat az egészségügyi ellátórendszer gyengesége?

– Teljes mértékben. Ezt nem lehet csak az áldozatokra kenni azzal, hogy ők nem vigyáztak az egészségükre, nem mentek el szűrésre, egészségromboló életmódot folytattak. Bár tudjuk, hogy a dohányzás hogyan függ össze a tüdőrákkal, de azt is, hogy a levegőszennyezéstől kezdve, egyéb környezeti tényezők növelik bizonyos rákbetegségek kialakulásának valószínűségét. Az ellátásban a korszerű terápiás lehetőségekhez összességében van érzékelhetően javuló hozzáférés. Ugyanakkor – főleg a covidos időszakban – az egészségügyi rendszer túlterheltsége nyilvánvalóan szerepet játszik abban, hogy a nem covidos, és daganatos betegségek korai felismerése, s gyógyításuk időben történő megkezdése is késik. Ehhez hozzájárul a magyar egészségügy krónikus létszámhiánya is. Nincs elég röntgenes, röntgenasszisztens, de ez nagyon sok más területen is érzékelhető. Az orvosok minden tisztessége mellett is ez nagyon nehéz, de sajnos tetten érhető. A mindenkori egészségügyi kormányzat kiemelt feladata, hogy kiemelt figyelmet fordítson a halandóságban élenjáró betegségek ellátási helyzetére – és a statisztikákból pontosan tudjuk, melyek ezek. Nem idealizálom a korábbi időszakokat, de azért az elmúlt tíz évben nem javult a helyzet.

– Mit kellene tenni ahhoz, hogy az egészségkultúránk megváltozzon?

– Erről ugyan hosszú tanulmányok születtek, de szerintem az kell, hogy a kormány egészségbarát politikát folytasson. Az egészséges életmód választása igenis legyen könnyű választás. Támogassuk mindazt, ami ezt lehetővé teszi, legyenek olcsók, könnyen elérhetőek az egészséges termékek. Az elérhetőség terjedjen ki a fizikai aktivitást szolgáló lehetőségekre ugyanúgy, mint az élelmiszerekre. Ez egyébként nemcsak a rák megelőzését, hanem az egészség megőrzését is kell, hogy szolgálja. Ehhez megfelelő adó-, és oktatáspolitika kell. Milyen sokszor beszéltünk róla, hány javaslat született már arról, hogy az egészségről szóló ismeretek váljanak az iskolai oktatás szerves, kötelező részévé! Ez még mindig nem sikerült. Sőt, sok esetben már maga az iskolai környezet sem előnyös az egészségre, a megvilágítástól kezdve a padokig. Vagyis, nem készítjük fel a felnövekvő generációt tudatosan az egészséges életmódra. Ezen kívül sokkal több tömegtájékoztatási programra is szükség lenne. Az egészségkultúra megváltoztatása nagyon komplex feladat, aminek csak egy, de nagyon fontos eleme, hogy a kormány mennyire segíti az egészség megőrzését, milyen szolgáltatásokat tesz hozzáférhetővé. 

– De, hisz' orvos, háziorvos sincs elég…

– Ez nem csak orvosi feladat. Nagyon sokféle szabályozási, adópolitikai eszköz is van, amivel az egészséget fontossá, „divatossá” tehetjük. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi rendszernek, és főleg az alapellátás orvosának ebben nagy szerepe van. Hozzáteszem, az egészségkultúra megváltoztatásához ezt is jobban el kellene ismerni a háziorvosi szolgálatok díjazásánál.