Komjáthi Imre: hosszú távú stratégiai együttműködést kell kötnünk a szakszervezetekkel

Az elmúlt 10-15 évben sok minden változott, sok minden ugyanolyan maradt a magyar szakszervezetek környékén. Változtat a helyzeten ez a konferencia?

Arról szól a konferencia, hogy ha az MSZP – mint szociáldemokrata párt – természetes szövetségesként tekint a szakszervezetekre, akkor valójában ez mit is jelent. A délelőtti prezentációk alapján számomra az derült ki, hogy elkezdtük és jól működtetjük ezt a szövetséget. Informálisan napi kapcsolatban vagyunk szakszervezeti vezetőkkel, például a Vasas Szakszervezettel. László Zoltán, az alelnök folyamatosan terepen van, bértárgyal, jelen van a cégeknél. Olyan életszagú példákkal tud szolgálni, amiket én a parlamentben és a parlamenten kívül is hitelesen tudok kommunikálni. Nem lózungokban beszélve arról, hogy milyen problémákkal küzdenek a munkavállalók.

Milyenekkel?

El lehet mondani, hogy kizsákmányolják őket, keveset keresnek, rosszak a munkakörülmények, de én konkrétan meg tudom nevezni, hogy egyes cégeknél mit csinálnak. Ez hitelesíti a mondanivalót. 

A konferencián is erről lesz szó?

Igen. Miért is kell szövetséget kötnünk a szakszervezetekkel? A világ válságról válságra billeg, aminek a multinacionális cégek, a bankok profitéhsége az oka. Ez odáig fajult, hogy az emberi faj létét veszélyezteti: látjuk a környezetrombolásban, ami mindenkit érint. De a fogyasztáson keresztül is ki lehet zsákmányolni valakit, nem csak a munkán keresztül.

Hogyan?

Amikor kiderül, hogy csak akkor vagy valaki, ha neked van a legdrágább telefonod. Azért güriznek emberek, hogy ezt meg tudják oldani, hogy a gyereküknek megvegyék a legújabb telefont. Nekünk itt bőven van tennivalónk. Ha elfogadjuk, hogy a tőkét a profit érdekli, akkor a spórolást sosem magán, hanem a munkavállalón fogja kezdeni. 

Azért a válság előtt nőtt az életszínvonal Magyarországon is.

Amikor Parragh László azt mondja, hogy az olcsó magyar munkaerő azért jó, mert jönnek ide a multik. Nem csak úgy lehet olcsó a munkaerő, ha keveset keres valaki. Lehet nettó 500 ezer forintot is keresve olcsó munkaerő valaki. Ha a jogszabályi környezet olyan, hogy hagyja, hogy olcsóbban lehessen kirúgni, mert nem annyi végkielégítést kap, amennyi járna a kollektív szerződés szerint. Vehetjük példának a Tungsramot, ahonnan kicsemegézték a kollektív szerződést. Az akkumulátorgyárak estében mindenki a környezetvédelemről, meg az ott lakók biztonságáról beszél, egyedül az MSZP szól határozottabban a munkavállalók biztonságáról. Itt jön be megint az olcsó munkaerő: munkavédelemre keveset költünk. A munkavédelem nem egy sisak meg egy kesztyű, hanem egy drága szűrőberendezés, aminek a beszerzése, telepítése, folyamatos karbantartása nagyon sokba kerül. Ha ez nincs, akkor a munkavállaló egészsége fog nagyon sokba kerülni. Ott fogja hagyni az egészséges máját és tüdejét a gyárban. 

Mit tettek ehhez hozzá a svéd szakszervezetek képviselői? 

Arról beszéltek, hogy ha el akarjuk mondani az embereknek, hogy mit képviselünk, akkor nem csak a mi pártpolitikai álláspontunkat kell ismételgetnünk, hanem el kell mondanunk, miért jó ez az egész társadalomnak. Miért jó, ha egy munkavállaló nem túlórázza halálra magát 50 évesen. Otthagyja a családját 50 évesen egy csomó adóssággal, hiszen szeretne jobban élni, szeretne többet adni a családjának, ezért még nyaralni is hitelből mennek. És lehet, hogy még eltemetni is hitelből fogják. Ha lebetegszik, sokba kerül a gyógykezelése, kiesik a munkából, nem fizet adót. Annak társadalmi jelentősége van, hogy azt mondjuk: meg kell védeni a munkavállalókat.

Miért pont az északi modellt képviselő szakszervezeteket hívta meg az MSZP a konferenciára?

A személyes oka az, hogy 1991-ben, amikor szakszervezeti vezető lettem, elküldtek képzésre és svéd szakszervezeti szakemberek képeztek ki. Már akkor arról beszéltek, hogy miként tud együttműködni a svéd szociáldemokrata párt és a szakszervezet, illetve miért jó ez. Ha a szociáldemokraták a munkavállalóknak kedvező törvényeket hoznak, akkor a szakszervezetek azt fogják mondani, szavazzanak rájuk az emberek. Ez kölcsönös, win-win együttműködés. A politikai ok az, hogy tudjuk, a rendszer ott jól működik és tanuljunk tőlük. Az MSZP elkötelezte magát, hogy képviseli a munkavállalókat, ez folyamatos tanulást jelent. Kiderült az is, hogy az informális kapcsolatokban jók vagyunk, de a formális kapcsolatokban még mindig nem tartunk ott, ahol ők. El kell jutnunk oda, hogy hosszú távú stratégiai együttműködést kell kötnünk a szakszervezetekkel. Ehhez az kell, hogy legyen közös stratégia arról, hogy mit akarunk, hogyan tudunk a munkavállalóknak közösen biztonságot adni.