Komjáthi Imre: ne egymással versengjenek, hanem a kormányra helyezzenek nyomást

Az MSZP elnökhelyettese, országgyűlési képviselő 1985 óta szakszervezeti tag. Szakszervezeti vezetőként is biztatja a tagokat arra, hogy gyakoroljanak nyomást a vezetőikre: határozottabban fogalmazzanak meg elvárásokat a politikai pártok számára, és a kormány felé is keményebb hangot üssenek meg, ha már az a magyar nemzeti érdekeket képviselőnek tartja magát. Azt is javasolja, hogy akár napi szinten is kérjék számon, amikor úgy vélik, nem ennek megfelelően működik az Orbán-kormány. 

De nemcsak a szakszervezetekkel kritikus Komjáthi Imre, aki szerint a pártok is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. Így a hitelességgel nem tudnak elég fiatalt bevonzani, nincs elég aktivistájuk, részleges és rövid ideig tartó szolidaritás van köztük. „Többet versengünk egymással, mint a kormánnyal, ezért kell egy asztalhoz ülnünk és megoldást találni a közös problémáinkra” – mondta, majd hozzátette: nincs értelme egymásra mutogatni. 

A szocialista politikus felidézte, hogy megkérdezte a szakszervezetek vezetőit a választások előtt, majd utána is, miért nem mozgósít akár a verseny- vagy a közszféra, hiszen mindenkinek beleszóltak az életébe. Erre azt a választ kapta, hogy vegyes a tagságuk és vannak köztük fideszesek is, hogyan tudnának így mozgósítani? 

„Értem, hogy vannak fideszesek is, hiszen anno a közmunkás szakszervezetben is voltak jobbikosok akkor, amikor még erőteljesen nyomta a romaellenes propagandáját. De mi akkor is azt mondtuk, nem azt kell nézni, hogy ki milyen párthoz tartozik. Ha közmunkás, akkor képviseljük az érdekeit. A fideszes tagnak is el lehet magyarázni, hogy ha utcára kerül, akkor tök mindegy, melyik pártra szavazott, mert a szakszervezet fog kiállni mellette, képviselni fogja az érdekeit, és segít abban, hogy minél hamarabb munkát találjon” – magyarázta Komjáthi.

Azokat az embereket, akik reggel felkelnek, elmennek dolgozni, majd délután hazamennek a családjukhoz, azokat az érdekli, hogy ha munkát végeznek, kifizessék őket. Ha meg túlóráznak akár 400 órát is, akkor a következő fizetésnél megkapják az azért járó pénzüket is. Viszont ez most nem így van – fejtegette az elnökhelyettes. 

A pandémia alatt a kormány átadta a cégeknek és a munkavállalóknak a megegyezés lehetőségét, tehát se kollektív szerződés, se szakszervezet nem szólhat hozzá a túlórák kifizetéséhez. Ezért történhetett meg az is, hogy néhány vállalat a pandémia alatt a rendelkezésre állásért kifizetett pénzt vissza akarta kérni a dolgozóitól. Azt mondták, hogy ők fizettek, de a dolgozók nem végeztek munkát, tehát nem jár nekik fizetés. Mi meg azt mondtuk, hogy ha egy cég nem tud munkát adni a dolgozóinak – akár a pandémia, akár bármi más miatt –, akkor az a vállalat kockázata. Olyan nagy volt a felháborodás, hogy a munkáltatók visszakoztak – mesélte Komjáthi Imre. 

Ezért is tartaná a legjobbnak, ha a szakszervezetek nekiülnének és nagyon gyorsan elkezdenék megalkotni az új Munka törvénykönyvét. Nem kell megvárni, hogy a politikai pártok tegyék meg helyettük. Mert akkor megint a politika fog a fejük felett dönteni, holott fordítva kellene. „Tegyék le az asztalra azt, amit akarnak. Viszont ekkor elválik az ocsú a búzától, mert kiderül, hogy valóban mely pártok azok, akik őszintén képviselik a baloldaliakat, a dolgozó embert” – vélte az országgyűlési képviselő.

Szerinte néhány ellenzéki párt jóval baloldalibbnak mondja magát, mit valójában eddig volt. De, amikor a részletekbe belemennek, például, a minimálbér adómentességével kapcsolatban, akkor ugyanazok a pártok már nem annyira baloldaliak. Ha az ellenzéki pártok vitatkoznának a Munka törvénykönyvéről, akkor mindjárt kiderülne, hogy ki áll a dolgozók és ki a piac mellett.

A másik baj az, hogy már a szakszervezetek sem állnak ki egymás mellett. Amikor még a Suzukinál tiltakoztak, mert azt a fiatalembert, akit a gyárban tiszteltek és becsültek, csak azért rúgták ki, mert szakszervezetet mert alapítani, még néhány dolgozói érdekképviselet csatlakozott az autós demonstrációhoz. De már akkor sem volt elemi szintű felháborodás, nem volt széles körű szolidaritás a szakszervezetek között. 

Ahogy annak idején a fekete ruhás nővért magára hagyták most magukra maradtak a pedagógus szakszervezetek is. Az jó volt, hogy a Kossuth téri színpadon néhány szakszervezeti vezető is mondott nagyon kemény beszédet, de nem lehetett látni minimum olyan szakszervezeti szolidaritást, mint amilyen a rabszolgatörvény ellen kialakult. 

„Megértettem volna, ha azt kérik, hogy a politikai pártok tartsák magukat távol ettől a tüntetéstől, mert volt társadalmi támogatása. Nagyon sok szülő és diák volt ott a téren, de nem lengtek a szakszervezeti zászlók tömegével. Pedig a pedagógustüntetésnek az volt a szlogenje, hogy a sztrájk alapjog. Erről szólt és nem volt ott mindenki. Ha nem állnak bele, akkor az nem jó üzenet, miközben ez lehet a legfontosabb fegyvere egy szakszervezetnek” – mondta Komjáthi Imre.