Korózs Lajos: minden második idős ember meghal, mire a várólistáról bekerülhetne az idősek otthonába

Korózs Lajos szerint miután a szociális ellátórendszer jelentős részét a kormány államosította, gyakorlatilag ugyanazt tette vele, mint az egészségüggyel, ezért a szociális szféra központosítását elhibázott lépésnek tartja. „A települési önkormányzatoknak sokkal nagyobb a rálátásuk, ők tudják, hogy náluk mire van szükség, hiszen sokkal közelebb vannak az ellátásra szoruló emberekhez. Ezt kórházi meg szociális vagy gyermekvédelmi főigazgatóságok nem tudják átlátni, vagy hatékonyan ellátni” – véli.

Nem lepte meg az ÁSZ jelentés, de a szociológus úgy vélte, sokkal rosszabb a helyzet, mint ami az értékelésében van, ugyanis csak a nyilvános adatok alapján vizsgálódhatott és juthatott a 2010-2019 végéig tartó időszak összegzésére. 

A szociális ellátórendszer fő struktúrája két részre osztható: a természetbeni és a pénzbeli juttatásokra. A természetbeniben van alap- és szakellátás. Az alapellátáshoz tartozik például a szociális étkeztetés, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, vagy a falu- és tanyagondnoki szolgáltatás. A szakellátáshoz a többi között a tartós bentlakásos, a rehabilitációs, vagy az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények tartoznak. Ezen belül érkezünk az idős-ellátáshoz, vagy a fogyatékos, illetve a pszichiátriai betegek ellátásához is. „Meglehetősen jól strukturált a szociális ellátórendszer, de ebbe tenyerelt bele az Orbán-kormány azzal, hogy magához vonta ezen feladatok jelentős részét, és az intézményrendszer egészét. Ennek az eredménye az évről-évre pusztuló ellátórendszer, nemcsak technikai értelemben, hanem humán erőforrás tekintetében is” – magyarázta Korózs. 

Az ÁSZ jelentése szerint 2019-ben 940 átmenetei és tartós bentlakásos intézmény működött Magyarországon. Ezekben összesen 95 315 férőhely van, amelyek kihasználtsága 94,32 százalékos volt. A valóságban úgy tűnik, ez máshogy fest. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, az állami intézmények meglehetősen zsúfoltak, barakkszerűek, 90-100 férőhelyesek, de vannak ennél nagyobbak is. A magán és a non-profit szervezetek által működtetettek kisebb létszámúak és otthonosabbak. Viszont a bentlakásos idős-gondozáshoz új férőhelyek nem jöttek létre, miközben a társadalom öregszik, egyre többen lesznek egyedül, és az életkor is hosszabbodik. 

Ahogy a szociológus mondta, a közeljövőben több százezer ember fog rázúdulni az ellátórendszerre, ebből jelenleg mintegy 95 ezren férnek be az idősotthonokba holott 140 ezer férőhelyre lenne már most is szükség. „Tévedés ne essék, nemcsak az egészségügyben, hanem a szociális ellátórendszerben is van várólista, nem is akármilyen. Az ellátásra szorulók jelentős része – majdnem a fele – hamarabb meghal, minthogy elhelyeznék” – mondta. Majd hozzátette, hogy ahány férőhelyet létrehoztak az elmúlt években, annyit meg is szüntettek. Sőt, nyolc, a szentgotthárdi, téti, oroszlányi, fonyódi, gyáli, vecsési, mezőcsáti, hajdúhadházi járásokban egyáltalán nincs is idősek otthona. 

„Az otthon-közeli ellátások híve vagyok. Ha van elég hozzáértő ember, akkor kevesebben kerülnek bentlakásos otthonokba és lehet, hogy csak az életciklus utolsó stádiumában lesz erre szükség. De ehhez kellene a minőségi alapellátás, ami viszont rettentően rossz állapotban van” – mondta Korózs Lajos. Ha más élethelyzetet nem nézünk, akkor is ott, ahol az otthon-közeli ellátásokat nem tudják biztosítani, mert például a hozzátartozó távol van, vagy nincs is Magyarországon – mert azok közé tartozik, akik a megélhetésért külföldre távoztak –, akkor nem tud segíteni a szülőnek, akit viszont el kell látni, tehát idősotthonba kerül. 

Ha meg bekerül, tapasztalni fogja a szakemberhiányt. Annak, hogy nincs elég szakember a szociális ágazatban, Korózs szerint nagyon egyszerű az oka: borzasztóan alacsonyak a bérek, emiatt meg iszonyúan nagy a fluktuáció. Főleg a határ menti településeken – Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében –, ahol mindenki elmegy inkább Ausztriába dolgozni. Már nemcsak arról van szó, hogy a benzinkutas vagy a hentes, a pincér és a szakács magyar, hanem például Burgerlandban a szociális ágazatban is minden második ember magyar – hívta fel a figyelmet Korózs Lajos. Majd hozzátette: „ilyen nyomorultul kevés bérért, mint amit Magyarországon egy falu- vagy tanyagondnok kap 12-15 ember ellátásáért – etetéséért, fürdetéséért, tisztába tevéséért, gyógyszer beadásáért, takarításáért, bevásárlásáért – nagyon kevesen dolgoznának.” 

92 ezer ember van a szociális ellátórendszerben, ők nem mind ápolók vagy gondozók, mert ebbe a számba tartoznak például a műszakiak is, viszont nem elég, hogy kevesen vannak, a szakma borzasztóan felhígult – vélte a szociológus. Hozzátette: a szakemberek képzésére nem fordít elegendő figyelmet a kormány, nemcsak hanyagolták, hanem szándékosan lezüllesztették azt. A szociológus szakember a nemzeti idiotizmus netovábbjának tartja azt, amikor a kormány a közmunkásokból akart gondozókat és ápolókat képezni, de jelezte, hogy ez egy szakma, és nem véletlen, hogy még a szociális munkás is egyetemi szak volt Magyarországon.

Arra az ÁSZ-megállapításra, hogy az intézmények tizede csak ideiglenes engedéllyel működik, azt válaszolta, hogy szerinte sokkal több van rossz állapotban mind technikai feltételekben, mind humán erőforrásban. A vizsgálatban szerinte szándékosan nem alkalmazták a működési standardokat. Mert ha azt is nézték volna, hogy egy ember életviteléhez megfelelő, az emberi élethez méltó életet tudják-e neki biztosítani, úgy foglalkoznak-e vele, van-e annyi helye, ahogyan az elő van neki írva, hogy az intimitást meg tudják-e teremteni neki, vagy a rendszeres tornáztatást, sétáltatást, fürdetést, lelki gondozást, hát akkor kiderült volna, hogy nagyon komoly hiányok vannak – magyarázta Korózs Lajos.