Kövér László újjáépíti a Kárpát-medencét

„Száz évvel Trianon és harminc esztendővel a rendszerváltoztatás után arról kell beszélnünk, hogy nagy munkában vagyunk: újjá fogjuk építeni a Kárpát-medencét” – jelentette be Kövér László, az országgyűlés elnöke, a XI. Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának ünnepélyes megnyitóján. „A kommunizmus több mint négy és a posztkommunizmus két évtizedében a szomszédos államok nemzeteiben felkorbácsolták a nemzeti érzést, a magyar nemzetben pedig igyekeztek azt elfojtani”, tette hozzá. Nem nyitnék vitát azon, hogy volt-e a kommunizmusnak négy évtizede Magyarországon, de még azon sem, vajon mit kell érteni a posztkommunizmus két évtizedén. Akik hajlandók követni Kövér László démonait, biztosan értik.

Az viszont biztos, hogy bármit is gondoljunk Kövér Lászlóról, jó ideje az a felosztás alakult ki, hogy a jobboldaliak nemzetben gondolkodnak, míg a baloldaliak inkább internacionalisták, és a nemzet számukra nem jelent semmit. Ezt a felállást szinte mindenki alapvetésnek tekinti, és miután elfogadják, nem is igen vitatkoznak vele.

Nem kell ahhoz Körér Lászlónak lenni, hogy ilyen kép alakuljon ki valakiben. Amikor három évvel ezelőtt a Momentum párttá alakult, a következőket mondták: „Nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon.”

Lehet persze azt gondolni, hogy a baloldalnak nincs pozitív nemzetképe, de ehhez előbb tisztázni illene, hogy mit értünk pozitív nemzetkép alatt. Már csak azért is, mert mindenki azt gondolja magáról, hogy neki pozitív nemzetképe van. Nincs olyan párt, szervezet, vagy magánember, aki azt gondolná a saját nemzetképéről, hogy az nem pozitív. Az volna a baj, ha mást gondolnának magukról.

Én is azt gondolom magamról, hogy pozitív a nemzetképem. Azért gondolom ezt, mert látok magam előtt egy olyan országot, ahol normálisan lehet élni, függetlenül attól, hogy mit gondol az ember a vallásról, a politikáról. Szerintem az egy nagyon pozitív nemzetkép, ha az ember azt gondolja, hogy nem a rokonokat és a csókosokat kellene helyzetbe hozni, közöttük szétosztani a javakat, hanem olyan körülményeket kell teremteni, ahol a három T számít.

Nem az egypártrendszer idejében honos tilt, tűr, támogat, hanem ennél tisztességesebb három T: tehetség, tudás, teljesítmény. Vagyis, hogy az jut előre, aki szorgalmas, és nem az, aki ismeri Orbánt, vagy valamelyik családtagját.

Én azt gondolom, akkor fejeződik be a rendszerváltás, ha Magyarország olyan hely lesz, ahol azok is jól érezhetik magukat, akik mást gondolnak a pozitív nemzetképről, mint Kövér László és barátai.