Kövérék tanulnak Trumptól
Kövér házelnök óriási erőket vizionált, amelyek „a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon manipulálva” készülnek a Fidesz-kormányt megbuktatni. Vagyis nem lesz itt demokratikus küzdelem és nem lesznek tisztességes választások másfél év múlva – jósolta a Bayer-showban. S freudi elszólással sietett előre tisztázni, hogy természetesen a világért sem a kormánypárt manipulálna, szegné meg a demokrácia és a tisztesség szabályait (tényleg, ki is merészelne ilyet róluk feltételezni?): „nem abban az értelemben, ahogy ők azt kétségbe vonták”. Ugyan, dehogy, „hanem abban az értelemben, ahogy azt Amerikában lehetett látni, ha ott megtörténhetett mindaz, ami megtörtént és azt hagyjuk, hogy erre az ilyen-olyan bíróságok milyen választ adtak, mert attól a tények azok tények, a jog pedig egy másik dimenziója az életünknek, ha azt látjuk, hogy ott lehetséges volt, akkor ne legyenek illúzióink, hogy ez itt is lehetséges lesz”.
Trump sem mondhatta szebben!
Vagy éppenséggel Visinszkij, aki az ENSZ-ben a Mindszenty-per miatt háborgó nyugatiaknak vágta szemébe, hogy „a tények tények, a fémtok fémtok”. Utóbbi valóban tény volt: mivel a szovjet típusú rendszerekben megszokott volt a politikai ellenfelek kriminalizálása, a hercegprímás elleni vád egyik bizonyítéka is egy valutát rejtő fémtok lett. Ám Kövér „tényeiben” árva fémtok sincs. S lévén mégis csak jogi doktor, megértően sorolja be a jogot életünk más dimenziói közé: „hagyjuk, hogy ilyen-olyan bíróságok milyen választ adtak”. Mármint arra, hogy Trump jogászcsapatának ötvenvalahány keresetéből egy (apró technikai korrekció) híján valamennyit visszadobták, merthogy éppen a tények hiányoztak belőlük. A választási csalás bizonyítékai. Nem szóbeszédek, hallomások, feltételezések, sima kitalációk, mert azok voltak és vannak bőven, naponta újak a Trump-hű médiában, hanem bizonyító erejű tények. Ahogyan azt doktor Kövér nyilván tanulta, s amelyek nélkül „ilyen-olyan” bíróságok Amerikától hazánkig bizony megalapozatlannak tekintik a vádaskodást.
De hogyan is lehetnének tények a vagdalkozások a „halottak ezrei szavaztak", „nem engedték oda a republikánusokat” meg a hasonlók egy évszázados választási rutinnal rendelkező országban, ahol az ötven tagállam (nagyobbik felében republikánus) kormánya igazolta a tisztességes lebonyolítást. S a szövetségi szavazást ellenőrző szerv (Trump által rögvest ki is rúgott) vezetője cáfolta a számláló komputerek manipulálását, amit különben a másolatként létező papíralapú voksok újraszámlálása is bizonyított. Kövér és munkatársai talán kevesebbet olvashatnák a Trump csalási teóriáját lelkesen életben tartó amerikai honlapokat, s például rápillanthatnának a New York Post mai címoldalára: „Mr. President stop the insanity”, vagyis elnök úr („a saját és a nemzet érdekében”) hagyjon fel ezzel az eszelősséggel. E jobboldali lap ma is a republikánusok támogatója és a novemberi szavazás előtt éppen ez tálalta címlapján Biden fiának, Hunternek az állítólagos korrupciós botrányát, amelyet – nyilván Trump bánatára – nemhogy a konzervatív Wall Street Journal, hanem a lapgazda Murdoch jobboldali Fox tévéhálózata sem tartott – bizony! – megalapozottnak. Sajna, éppen azok a tények nem stimmeltek.
S ha nem is Trump, hanem már Orwell Visinszkij korából ellesett receptje az ellenségtalálás, s Kövérnek meg főnökének – Soros és a migránsok a megmondhatói – aligha van sok okulni valója e téren az amerikai elnöktől, ám újsütetű élkeresztényekként tudják, hogy a jó pap is holtig tanul. S ez esetben Trump trükkje sajna nagyon bevált. Előre sejtvén a felmérésekből, hogy rá elnökválasztási vereség vár (hiszen már a legyőzött Hillarynál is három millióval kevesebb voksot kapott, s Biden most hét millióval verte), s látva a demokrata szavazótábor felbiztatását a (már másfél évszázada bevált és amúgy agyonbiztosított) levélvoksolásra, már a nyáron elkezdte hirdetni, hogy azzal csakis csalni lehet. S ahogyan sokan előre megjósolták: november 3-án éjjel, amikor még sok millió levélszavazat várt megszámlálásra, sietett magát győztesnek kikiáltani és követelni e számlálás abbahagyását. S azóta is – csak lassan megfogyatkozó vazallusaival karöltve – fennen hirdeti, hogy „történelmi csalás” volt. Sikeresen kettészakítva nemzetét, amelynek (a Post által is emlegetett) érdeke – miként a nagy nemzetvédőktől megszoktuk – neki persze mellékes az önérdeke mellett. Hogy Kövér (és az egykori filozófus Fichte) szavait használjam: annál rosszabb a tényeknek. Vagyis Kövér és főnöke most megtanulhatta, hogy a választások kínos eredményének, szóval a fránya tényeknek a kétségbe vonását nem lehet elég korán elkezdeni.
