Közel-Kelet: a béke megteremtése sem könnyű, de mi lesz utána?
Ma mindkét oldalon ürügyeket keresnek arra, hogy valójában miért nem akarják elfogadni az amerikai béketervet, s bár pár napja még némileg biztatóbb volt az esély, azóta tettek róla, hogy ismét távolabb kerüljön a fegyvernyugvás a térségben – véli Szent-Iványi István, akit a lassan egy éve tartó gázai válság lezárásnak amerikai tervéről, pontosabban annak esélyeiről kérdeztünk. A külpolitikai szakértő szerint még ha a katonai részt meg is lehetne oldani, a súlyosabb probléma megmaradna: mi lesz utána? Szerinte a helyzetet valójában úgy lehetne lezárni, ha mind Izraelnek, mind pedig a palesztinoknak olyan vezetőjük lenne, aki akarja a békét, és van elegendő tekintélye ahhoz, hogy azt fenn is tudják tartani.
Mint arról a Hírklikk is beszámolt, Izrael elvben elfogadta a tavaly október óta tartó gázai válság megoldását célzó, az USA által kidolgozott tűzszüneti javaslatot, ám a Hamasz szinte azonnal visszadobta a labdát, majd pedig kiderült, hogy azért Izrael sem gondolja túlságon komolyan a megvalósítását.
Múlt csütörtökön kezdődtek újra a tárgyalások egy lehetséges gázai tűzszüneti megállapodásról, a Hamász hivatalosan nem vett részt azokon, de a gyakorlatban mégis történt előrelépés az Izrael és a három közvetítő állam, Egyiptom, Katar és az Egyesült Államok közötti egyeztetéseken. Áttörést ugyan nem sikerült elérni, de a közvetítők pozitív hangvételű pénteki nyilatkozata szerint a tárgyalások folytatódnak ezen a héten, magasabb szinten, Kairóban – ez volt a helyzet – a Portfolio összefoglalója szerint – a lassan magunk mögött hagyott hét elején. Az említett tárgyalások a májusi izraeli-amerikai javaslatra épülnek. Eszerint a tűzszüneti megállapodás három szakaszban zárná le a háborút: az első, hathetes szakaszban egy átmeneti fegyverszünet jönne létre; a másodikban végleg lezárnák a harcokat; a harmadikban pedig elindulhatna a gázai újjáépítés.
Egy darabig úgy tűnt, hogy a szemben állók látszólag hajlandók elfogadni a tervet, s csak a részletekben nem tudnak megállapodni, ám az nem a megállapodási hajlandóságról tanúskodik, hogy közben a héten sorra követték el egymás ellen a katonai akciókat. Jogosan merül tehát fel a kérdés: megteremthető-e a béke ezzel az újabb közel-keleti béketervvel? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.
„Elég reménytelennek látom ennek a béketervnek a jövőjét, azt ugyanis az egyik fél sem igazán akarja” – reagált meglehetősen borúlátóan a külpolitikai szakértő. Aki szerint nem véletlen, hogy Joe Biden elnök és emberei próbálkoznak. A béketerv megvalósulása ugyanis az amerikai Demokrata párti elnök számára jó lenne, már csak a választási kampány miatt is – mondta, emlékeztetve arra, hogy amíg tart a gázai háború Izrael és a szélsőséges palesztinok között, addig óhatatlanul vagy ez vagy az, tehát vagy a zsidó vagy a palesztin, arab választói csoport idegenedik el a demokratáktól.
Mindenesetre az látható, hogy Bejamin Netanjahu izraeli kormányfő nem akarja a békét, s még kevésbé a koalíciós partnerei, a szélsőséges pártok, amelyek egyenesen hallani sem akarnak róla. Palesztin oldalon sincs nagy készség a megteremtésére, sem a Hamasz, sem a Hezbollah részéről.
Van-e, lehetséges-e megoldás? És mi lenne az? – kérdeztük. Szent-Iványi István szerint az hozhatná el a megoldást, ha az egyik oldalon Izraelnek egy olyan vezetője lenne, aki szeretne megállapodni, és rendelkezik olyan tekintéllyel, erővel, hogy be is tudja azt tartatni. És hasonlóképpen, a palesztinok esetében is erre lenne szükség a békéhez. De láthatjuk, Netanjahuék hajthatatlanok, a másik oldalon pedig a radikális palesztinok – a Hamasz és a Hezbollah is – folyamatosan támadják Izraelt.
Már-már úgy tűnt, mintha küszöbön állna a megoldás, de ismét felborult az egész terv – emlékeztetett Szent-Iványi. Hogy csak az elmúlt pár napban történteket említsük: az egyik oldalon az izraeli légierő célzott csapással Dél-Libanonban megölte Khalil al-Makdah, a palesztinok mérsékeltnek tekintett Fatah pártjához tartozó Al-Aksza Mártírjainak Brigádja nevű fegyveres szervezet aktivistáját; a másik oldalon pedig a Hezbollah ismét rakétákkal és drónokkal szórta meg Libanon területéről Észak-Izraelt.
A Közel-Keleten az 1993-as oslói békemegállapodás után reménykeltő módon volt egy átmeneti, rövid pillanat, akkor Jasszer Arafat személyében volt egy kisebb-nagyobb tekintéllyel rendelkező palesztin vezető az egyik oldalon, és volt egy Jichak Rabin és egy Simon Peresz a másikon, akik tényleg békét akartak. Ez azonban ma hiányzik – fejtegette a szakértő. Jött a szélsőséges Hamasz, amelyik átvette a hatalmat Gázában, Rabint pedig meggyilkolta egy izraeli szélsőséges, s Peresz sem tudta végigvinni a békét. Ma pedig mind a két fél ürügyeket keres...
Még az a „szerencse” – vetettük közbe, hogy Irán többé-kevésbé visszafogta magát a területén két terrorista ellen elkövetett halálos izraeli merénylet után. A külpolitikai szakértő ezzel ugyan egyetértve, azért azt fontosnak tartotta kiemelni, hogy Teherán közvetve nagyon is komoly szereplője a történéseknek, elsősorban a Hezbollah segítésével. Igaz, láthatóan nem akarnak közvetlen fegyveres konfliktust Izraellel, mert persze tudják – jegyezte meg –, hogy rajta is vesztenének, hiszen az Egyesült Államok válasza nem maradna el. Ilyen módon Teherán közvetlenül nem, de hátulról feszíti a helyzetet, és támogatja a szélsőséges palesztin erőket.
Szent-Iványi még egy dologra felhívta a figyelmet: még ha a katonai területen meg is oldódna a helyzet, ott marad az ennél is nagyobb probléma. Mi lesz utána? Mert még ha katonailag fel is számolják az alagutakat, ki is ürítik a Hamasz fegyvereseit, utána ki veszi át az irányítást? A helyzet borzasztóan nehéz – szögezte le.
