Látszat-konzultáció az egészségügyről

Sebes György 2021. május 17. 11:49 2021. máj. 17. 11:49

Az egészségügyben szükség lenne valódi reformokra, de nem csoda, hogy egy olyan körlevél után, amely a múlt héten vált ismertté, sokaknak kellemetlen képzettársítása támad. Egyebek között erről beszélt a Hírklikknek a volt egészségügyi miniszter, Kökény Mihály, akit mindez nem ért váratlanul. A járvány immár több mint egy éve csak megerősítette, hogy a kormány mindent erőből igyekszik átnyomni.

A jelenlegi kormányra nem jellemző, hogy vitára bocsátaná, vagy megosztaná az érintettekkel és a társadalommal az egészségügyi változtatásokról szóló terveit. Ezzel pedig nyilvánvalóan rontja a közbizalmat is. Így reagált az egészségüggyel kapcsolatos újabb polémiára Kökény Mihály egészségügyi szakértő, volt miniszter. Azért kérdeztük, mert holnap jár le az a határidő, amíg a szakmai kollégium tagozatainak válaszolniuk kell az Emberi Erőforrások Minisztériumának kérdésére. A múlt hét közepén szétküldött levében arra vár választ, hogy mennyi ágyra, rendelőre, kórházra van szükség az országban. Szerinte a kérdést „az egészségügyi rendszer átalakításának hosszú távú terve” indokolja.

Kunetz Zsombor egészségügyi elemző ebből arra következtetett, hogy esetleg kórházak bezárására készülnek. A minisztérium ezt szándékos rágalmazásnak és félremagyarázásnak nevezte. Mint közölte, a minisztérium szokásos évi körlevelében mindig megkérdezi az egészségügyi vezetőket, hogy a lakosság aktuális egészségügyi helyzetében milyen ellátásra van szükség minőségileg és mennyiségileg egyaránt. A Magyar Orvosi Kamara is reagált és sérelmezte, hogy mindössze két munkanapos határidővel várták a választ. Azt is leszögezte, hogy már többször tett javaslatot az ellátórendszer komplex átalakítására, de most nem kapott felkérést a munkában való közreműködésre. 

Kökény Mihályt nem lepte meg, hogy irreális határidőt jelöltek ki, mint mondta, ez nem újdonság. Emlékeztetett rá, hogy az egészségügyi jogviszonyról szóló törvényt – amely a béremelést is tartalmazta – órák alatt kellett véleményezniük a társadalmi szervezeteknek, így az orvosi kamarának is. Aztán persze – szokás szerint – nem vették figyelembe a véleményeket, erőből átnyomták a törvényt, majd a jogos felháborodás hatására kormányrendeletekkel igyekeztek korrigálni. 

Arra a kérdésre, hogy ez lopakodó reformot jelent-e, a szakember azt válaszolta, a pandémia szorítását kétségkívül kihasználják arra, hogy végrehajtsanak bizonyos változtatásokat. Ezt azonban aligha lehet reformnak nevezni. Felidézte, hogy az ágazatot olyan mértékben centralizálták és militarizálták – hiszen a kulcspozíciókat a tábornokok töltik be –, amire sehol Európában nincs példa. Az önkormányzati szakrendelőket is az országos kórház-főigazgatóság hatáskörébe rendelték, az egészségügy dolgozóit pedig egy félkatonai rendszerbe kényszerítették.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egy ilyen körlevélről mindenkinek a bezárás, a kapacitás-csökkentés jut az eszébe – mondta Kökény Mihály. Különösen, hogy a minisztérium szándékai – mint annyiszor már korábban – ezúttal ismét rejtve maradtak. Éppen arról is szó lehetne, hogy vannak vidéken olyan kis kórházak, amelyek az utóbbi években – például a dolgozók elvándorlása miatt – alkalmatlanok lettek bizonyos feladatok ellátására, de most ezen változtatni akarnak. Hiszen az egészségügyet működtetni kell, az ellátás értékét nem lehet csak kórházi ágyban mérni. Az orvosi kamara közleménye is utalt a megoldandó területekre, például arra, hogy a háziorvosoknak milyen kompetenciái vannak, milyen lehetőségeket biztosít számukra az egészségpolitika. Meg lehetne nézni, milyen a betegek beutalási rendje egy adott területen, milyen az intézmények közötti szakmai munkamegosztás, milyenek a közlekedési viszonyok.

Lennének tehát párbeszédet igénylő területek, ám egy ilyen körlevél nyomán sokaknak kellemetlen képzettársításuk támad – fűzte hozzá Kökény Mihály. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen vizsgálódás hírére egyre többen elbizonytalanodnak. Eszükbe jut az egészségügyi dolgozókra rákényszerített jogállási törvény, ami miatt több ezer orvos és egészségügyi szakdolgozó hagyta el az ágazatot, vagy az, hogy a járvány miatt műtétek tízezreit halasztották el, s vannak esetek, amikor ezeket már nem is lehet bepótolni. Az orvosok és az ápolók mindenképpen túlterheltek, fáradtak, frusztráltak. Egy ilyen minisztériumi adatgyűjtés időzítése mindenképpen rendkívül szerencsétlen, még ha nem is az ágyszám csökkentése a célja.

A volt miniszter arra külön felhívta a figyelmet, hogy a minisztérium a szakmai kollégiumok tagozataitól vár választ. Ezek olyan, három tagú testületek, amelyek vezető orvosokból állnak, de a kamara is megjegyezte, hogy ellenérdekeltek a kapacitások csökkentésében. Ennél is lényegesebb, hogy azok a betegforgalmi adatok – így például a halálozási, megbetegedési trendek –, amelyek alapján egyáltalán döntést lehet hozni, a minisztérium rendelkezésére állnak, míg a tagozatoknak nincsenek ilyen információi. Az egészségügyi intézményeknek minden nap rengeteg adminisztratív kötelezettségnek kell eleget tenniük, ami adatok tömegét jelentik. Ha valóban ellátás-szervezési döntésről van most szó, azt a betegforgalmi adatokra lehet alapozni, tehát ebben az esetben ez valóban látszat-konzultáció.

Valódi és jól átgondolt átalakításra persze igazán szükség lenne, csak a jelek szerint most egyáltalán nem erről van szó – mondta Kökény Mihály.