Azzal nem lehet dicsekedni, hogy a bóvli határán táncolunk, és ott hagytak minket

Nem meglepő módon, a kormány – a Nagy Márton vezette tárca közleményével – a jelenlegi gazdaságpolitikát méltatva értékelte a Standard & Poor’s hitel-felülvizsgálatának az eredményét, miszerint helyben hagyta az áprilisi besorolását, s nem minősítette le a hosszútávú magyar államadósságot a bóvli kategóriába. Azaz nem változtatott a BBB mínusz besoroláson, amelyhez – április óta – a középtávú leértékelés lehetőségére utaló negatív kilátás társul. Mint az alábbi táblázat is mutatja, a három nagy közül az S&P- nél állunk a legrosszabbul, hiszen a Fitch BBB, illetve a Moody’s Baa2 jobb, mint a BBB mínusz, ráadásul az előbbinél stabilak a mellérendelt kilátások.

Ezzel tehát megúsztuk a bóvli kategóriát, s a Standard & Poor’s-nál kicsi az esély arra, hogy a választások előtt ez bekövetkezzen, mert bár a szokásoknak megfelelően, az év első felében lesz majd felülvizsgálat, de nagyon nagy dolognak kellene ahhoz történnie, hogy egy ilyen lépésre szánják rá magukat. Ami pedig a másik kettőt illeti: az előre közölt menetrend szerint a Moody’s majd november 28-án, a Fitch pedig december 5.-én dönt a kérdésben.

Azon persze nem is lepődhetünk meg, hogy a kormány diadalként számolt be a hitelminősítő lépéséről.  A nemzetgazdasági tárca „Töretlen a nemzetközi bizalom Magyarország iránt” címmel közzétett közleménye kitér a magyar devizakötvény-kibocsátások sikerére, azt állítja, hogy a magyar gazdaság biztos alapokon áll, a az ország pénzügyei rendezettek, „a kormány Európa legnagyobb adócsökkentési programját hajtja végre, miközben változatlanul elkötelezett a költségvetés stabilitásának megőrzése, a szigorú fiskális fegyelem fenntartása, valamint az államadósság és a költségvetési hiány csökkentése mellett”. 

Ezt tehát – legalábbis egyelőre – megúszta a magyar kormány, hiszen minimális az esélye annak, hogy a választás előtt bóvli kategóriába kerüljön a magyar államadósság. Ahhoz szinte földrengés-szerű romlásnak kellene bekövetkeznie, hogy a másik két nagynál – a Moody’s és a Fitch – több grádiccsal lejjebbi ítéletet kapjunk. Kérdés, vajon ez tényleg megfelel a magyar gazdaság állapotának és kilátásainak? Illetve, igazolja-e a hatalom optimista kommunikációját?  S ezzel függ össze a kérdés: vajon jelent-e bármit is az, hogy ezúttal a hitelminősíő nem adott ki értékelést a lépéséről, csak a tényt közölte – mint az a Portfolio cikkéből kiderül. Bod Péter Ákost kérdeztük. 

„A Standard & Poor’s – amelynek a besorolása egy bő fokozattal lejjebb van, mint a másik kettőé – elnapolta a döntést, aminek az indoklása engem is kifejezetten érdekelne, mivel meg szokta mondani, hogy a modell alapján kijött eredményekhez képest milyen középtávú hipotézisre épül a középtávú besorolásuk” – reagált a korábbi jegybankelnök. Mindenesetre a modell alapján billegőn volt és van is a magyar gazdaság. Nem lehet azzal dicsekedni, hogy a bóvli határán táncolunk, és ott hagytak minket. Még akkor sem, ha a piac nagyjából – mintegy 80 százalékban – ezt várta, nem véletlenül nem reagált rá igazán a forint sem.

A másik két nagy hitelminősítőnél szerinte arra van nagy esély, hogy a Standard & Poor’s-hoz kalibrálják majd hozzá a saját besorolásukat. Merthogy mi a helyzet? Az idén sincs érdemi gazdasági növekedés; a költségvetés helyzetét ismerjük, még rosszabb is a tervezettnél; s bár az infláció nem annyira vészes, rosszabb, mint aminek kinéz, de nem tragikus – nekünk persze kellemetlen –, de ennyire recessziós körülmények között, amikor nem növekszik a gazdaság, nem is szokott nekilódulni. Ugyanakkor változatlanul jó a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg, ott nincs nagy baj – s a hitelminősítőket inkább ez foglalkoztatja. Ezzel csak az a bibi, hogy ha a gazdaság nekilódulna, akkor az megtolná az importot, miközben az export változatlan maradna, ami rontaná a mérleget. Egy szó, mint száz, továbbra is minden billegőn van.

Mennyire számít a hitleminősítőknél a politika? – kérdeztük, ami a választások előtt jogos felvetés lehet. Bod azt fejtegette, hogy a választás előtt direkt nem nagyon szoktak markánsan lépni, ha csak nincs rá komoly ok. De azért az európai politikában lehetnek olyan, elsősorban az uniós támogatások sorsát érintő változások, amelyek vagy stabilizálják a magyar pozíciót, vagy éppen ellenkezőleg, az élére állítják a kérdést. Ennek megfelelően, ha végképp kizáródnak a támogatások folyósításai, sőt, esetleg még az agrárpénzekre is kiterjesztik, akkor abból le lehet vonni a következtetést. „Ha azonban tovább zötyög a jelen állapot, az, hogy a választásokig befelé továbbra is az unió-ellenes szöveg megy, miközben az unióban Orbán nem akar kerékkötőként viselkedni, akkor ebben nincs változás”.

Milyen szerepet játszhat a hitelminősítőknél a választási osztogatás, hiszen az elmúlt években megszoktuk már, hogy az nagyon el tud durvulni, s látjuk is a jeleit? – kérdeztük. A szakember szerint nyilván a hitelminősítők is látják, milyen brutális mértékű bevétel-elvonásról döntött már eddig is a kormányzat, s nyilván szeretnék látni a másik oldalon az ellentételező kiadáscsökkentést. Ugyanakkor ők sem naivak, ezt a választásokig nem fogják megtudni. Tehát folyik a kivárás, ami azért kellemetlen, mert billegőn vagyunk, s a helyzet nem olyan, hogy majd jobb lesz, az új kormány hivatalba lépése után két héttel vagy két hónappal... – mutatott rá, kiemelve még egy „kellemetlen” problémát: azt, hogy a jegybank kénytelen magasan tartani a kamatokat, miközben nagyon drága a hitelfinanszírozás, ami még egy fél évig adottság lesz, javulás ebben nem várható, azaz, addig ezt így kell majd kihúzni.