Lattmann Tamás: a politikusok azt csinálják, amit a társadalom megenged nekik

Magyarország egyfajta játékként ellenségképet akar csinálni az Európai Unióból, de ez annyira nem újdonság, mert ez még az Egyesült Államokban is létező jelenség. A washingtoni bürokrácia kifejezés lényegült át brüsszeli bürokrácia kifejezéssé, tehát ismert az effajta politikai kommunikáció. Ez úgy működik, hogy hibáztatják nyilvánosan valamiért a közösséget, mint például azért, hogy az EU betiltotta az éttermekben a dohányzást – ami egyébként nem is annyira igaz –, de cserébe a tagállamok és a tagállami politikusok együttműködnek az Európai Bizottsággal – magyarázta Lattmann Tamás.  

„Vannak viták, veszekedések, ez teljesen természetes, de az, hogy olyan mértékben vaduljanak el a viszonyok, mint amilyen irányban a magyar kormány elvitte, az nem egy megszokott jelenség.” A nemzetközi jogász szerint így ütközőpályára került a magyar kormány az Európai Bizottsággal szemben, de a nap végén mindig azt látják, hogy a nagy dumák, meg az erősködések ellenére, megvalósul az együttműködés. A magyar kormány próbálkozik mindenféle javaslatokkal, ötletekkel, közben megpróbálja a belpolitikai kommunikációs téren elhitetni azt, hogy az EB-nek elvárásai, igényei, utasításai vannak, ami viszont ebben a formában nem igaz. „A bizottság van annyira okos és rutinos ebben a játékban, hogy kimondja: te kérted tőlünk, és most mégse ez van.”

Miközben az Európa Bizottság számon kér, Magyarországon nagyon sokszor elkövetjük azt a hibát – folytatta Lattmann –, hogy egy kicsit azt hisszük, rólunk szól a világ, meg az Európai Unió, és az EB is. Nem. Az egyetemek tekintetében sem a magyar egyetemistákkal akar kiszúrni a Bizottság, mert ebben a történetben már nem az szerepel, hogy mi lesz a magyar egyetemekkel, egyetemistákkal, kutatókkal. Ez a történet már nagyon régóta csak és kizárólag arról szól, hogy a Bizottságnak az a dolga, hogy megvédje a többi tagállam pénzét attól, ami Magyarországon történik. 

A magyar kormány viszont nem oldja meg a problémát – tette hozzá –, mindenféle látszatmegoldásokat talált. Erre viszont azt fogja mondani az Európai Unió, vagy az Európai Bizottság, hogy ez így nem fogadható el. De ez csak kis része azoknak az ügyeknek, amelyekben az EU változtatást sürget, átláthatóságot, kontrollálhatóságot, ellenőrzést az uniós pénzek védelme érdekében, s azt is sürgeti, hogy jogállam legyen Magyarországon. 

De minden jogi probléma nem kezelhető és nem oldható meg tisztán jogalkotással. „Montesquieu-t szoktam idézni, aki egyszer azt mondta, hogy amikor elmegyek egy ismeretlen, új országba, akkor nem azt nézem, vannak-e jó törvények, mert azok mindenhol vannak, hanem hogy azokat végrehajtják-e, meg betartják-e.”

Magyarországon ez a jogállamisági romlás, nemcsak a jogalkotáson, a jogalkotási eredményeken múlik, hanem például azon, amikor az Alkotmánybíróság egy Lex CEU-t éveken keresztül nem mer tárgyalni, mert nyilván nagyon jól tudja, hogy alkotmányellenesnek kell találnia, már csak formális eljárási okok miatt is, miután meghamisított okiratokkal nyújtották be a parlamenthez a legelején. Ami az Alkotmánybíróság gyakorlatában egyértelmű közjogi érvénytelenségre vezet. „Így azért, hogy ne kelljen ezt megcsinálniuk, inkább az AB elnöke éveken át eldugja az eljárást, mint a lopott biciklit, és az első adandó alkalommal, amikor a luxemburgi bíróság állást foglal, akkor valami kamu se hall, se lát indokkal, inkább kitörli az egészet, mert már nem kell, hiszen az Európai Unió Bírósága állást foglal” – részletezte a nemzetközi jogász.

Lattmann úgy vélte, hogy minden társadalmi rétegnek és mindenkinek megvan a maga felelőssége abban, hogy ez a helyzet idáig romolhatott, hogy „ennyire páriák lettünk Európában, hogy már lassan tényleg csak röhögnek rajtunk nagyon sok helyen azért, ami a bíróságokon zajlik.” Emellett felhozta azt a példát, amikor azt a bírót, aki előzetes döntéshozatalt kért a Luxemburgi Bíróságtól, mert az igazságérzete és a szakmaisága azt diktálta – a bíróság pedig azt mondta, hogy igaza volt –, akkor ezt a bírót a saját bírótársai nyírják ki, és még neki kell a saját igazságát keresnie a magyar bíróságokon? És nem nyeri meg azonnal? 

„Amikor ilyen dolgok történnek, akkor azt mondom, hogy nemcsak a jogalkotással és a politikusokkal van a gond. A politikusok azt csinálják, amit a társadalmak, a nagyobb rendszerek engednek. Be kell látnia mindenkinek, aki ebben valamilyen módon érintett, hogy mik a hibák, mik azok, amiket már nem lehet tovább csinálni. Nem tartom reménytelennek, mert egy bíróság bármikor hozhat tisztességes ítéletet, kerülhetnek tisztességes emberek is pozícióba. A kalkulálható valószínűsége annak, hogy ez bekövetkezik, az egy következő szempont. Ott lehet, hogy egy kicsit már én is pesszimistább vagyok” – mondta Lattmann Tamás.