Lattmann Tamás: a szívhang-rendelet okozta zajjal akarják elnyomni a valóságot

– Szeptember 15-től az abortusz elvégzése előtt a várandós nőknek meg kell hallgatniuk a magzat szívhangját. Pintér Sándor belügyminiszter rendelete a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásán módosított. Sérti-e az Alaptörvényt az új abortusz-rendelet?

– A kormány és a Belügyminisztérium azt mondja, biztos, hogy ez így teljesen rendben van, hiszen ez egy, a törvény végrehajtását pontosító szabály. Eképpen van felhatalmazása a belügyminiszternek arra, hogy ezt rendeletben megállapítsa. Ugyanakkor alkotmányjogi szempontból nagyon fontos, hogy az abortusz szabályait törvény határozza meg. Ennek értelmezését az Alkotmánybíróság végezte annak idején, az Alkotmányból közvetlenül fakadó értelmező hatalmának gyakorlásával. Mivel a kérdés emberi jogokat és emberi életet érint, ezért mind a korábbi Alkotmány, mind az Alaptörvény szerint ezt törvényi szinten szükséges szabályozni. Rendelet ehhez kevés. Mivel ez a rendelet effektív egy új feltételt határoz meg, és korábban nem volt ilyen, ezért az a határozott álláspontom, hogy itt egy törvényi szabályozási szintre tartozó kérdést sikerült miniszteri rendelettel szabályozni, ami nem felel meg az Alaptörvénynek.
 
– Mit bizonyít ezzel kapcsolatban az, hogy egy olyan egyesületet – az Országos Bábaszövetséget – jelöltek meg támogatónak, amelyik 2017 óta nem is létezik?

– Azt, hogy ennek a jogszabálynak semmilyen érdemi előkészítése nem volt. Most hagyjuk, hogy mennyire ciki dolog hazudni, és ilyen bénán lebukni vele. Ugyanakkor Magyarországon a jogszabály előkészítésének vannak mindenféle kritériumai, vannak előzetes elvárások ezzel kapcsolatban. Ilyen előzetes elvárásként egyébként semmilyen jogszabály nem mondja ki, hogy a miniszter nem hazudhat, és bár ilyen feltétel leírva nincs, de ez természetesnek tekinthető. Egyébként az teljesen világos, hogy amikor a miniszter hazudik, akkor nem történt meg a jogszabály előkészítése. Ez nem csak alkotmányossági aggályt jelent, hanem jogállamisági problémát is. Pedig a kormány megígérte – nem is olyan régen, még a kata-törvény elfogadása előtt –, pont az Európai Bizottságnak, hogy aztán rögtön utána a kata-törvényt is így fogadják el. Úgy látszik, hogy törvényi szinten most már nem is fárasztják magukat ezzel, és nem csinálnak semmilyen épeszű előkészítést már a miniszteri rendeleteknél sem. Ez azért érdekes, mert a miniszteri rendeletek jellemzően végrehajtó jogszabályok. Azoknál nem is lenne feltétlenül annyira fontos a konzultáció, hiszen a törvények végrehajtásáról van szó. A miniszteri rendeleteknek épp az a lényegük, hogy azok gyorsabban megalkotható jogszabályok. A legszebb az egészben az, hogyha elvileg ez érdemben nem módosítana a törvény szabályozási tartalmán, akkor nem is kéne igazából konzultálni senkivel. Ezzel a bábaszövetségre való hivatkozással a miniszter maga is elismerte, hogy ez a rendelet igenis módosít a törvény tartalmán, plusz még hazudott is. Ez így egy nagyon rosszul sikerült dolog volt.

– Miért volt olyan fontos most behozni ezt a rendeletet, mintegy derült égből villámcsapásként? 

– Én biztos vagyok benne, csak azért, hogy az ezzel kiváltott nagy társadalmi, politikai, ideológiai és egyéb vita által keltett zaj elnyomja a valóságot, miszerint az országban nagyon nagy bajok vannak. 

– Mi a legaljasabb ebben a rendeletben?

– A szívhanggal összefüggésben ezt az egész gondolatot alapvetően azért látom problémásnak, és azért nem tudok vele egyetérteni, mert amikor egy nő bármilyen oknál fogva úgy dönt, hogy az abortuszt választja, az magán- és szakmai álláspontom szerint mindenképpen egy traumatizált helyzet. Ez a szívhang-hallgattatás semmi másról nem szól, mint erősíteni vagy növelni a nő bűntudatát. Igazából egy plusz traumatizáció, aminek – személy szerint úgy gondolom –, teljesen feleslegesen teszik ki a nőt, aki amúgy is traumatizált helyzetben van. Nem vagyok a témában különösebben szakértő, adatokat nem fogok tudni mondani, de az általam ismert szakirodalmi elemzésekből, forrásokból – amik dolgoznak adatokkal – az derül ki, hogy minimális, vagy alig értékelhető azoknak a nőknek a száma, akik emiatt a szívhang-meghallgatás miatt meggondolják magukat. Igazából még azt sem lehet mondani, hogy ez egy nagyon hatékony eszköz lenne arra, hogy megvédje a magzati életeket. Ha mondjuk minden második nő meggondolná magát emiatt, és nem kérné az abortuszt, akkor mondhatnánk, hogy az élethez való jog és a nőknek az önrendelkezéshez való joga kollíziója tekintetében legalább van egy ilyen kiegyenlítő elem. Vagyis úgymond „megéri” kitenni a nőket ennek a traumának, mert ennek következtében mennyi magzat megmenekül. De a statisztikai adatok nem ezt mutatják. Tehát ez a fajta addicionális traumatizáció teljesen felesleges. Ezért nem tudom ezt ebben a formában semmilyen módon támogatni, függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolok az abortuszról. 

– Van lehetőség a rendelet megváltoztatásának kikényszerítésére, illetve van-e ellene fellebbezési lehetőség?

– Az Alkotmánybírósághoz utólagos normakontrollra el lehet vinni, mert ahogy az elején mondtam, ez súlyosan Alaptörvény-ellenes már a jogszabályi hierarchia szerinti normaütközés okán is. Ez így – rendeleti szinten – nem Alaptörvény-konform jogszabály. Tehát el lehet vinni az Alkotmánybíróságra, aztán majd meglátjuk, hogy ott az egypárti alkotmánybírók mit mondanak. Nem akarom most nagyon hangsúlyozni, de én már 2016-ban, amikor Varga Zs. Andrást – akiről lehetett tudni, hogy nagyon keményen életpárti, tehát abortusz-ellenes – kinevezték alkotmánybírósági elnöknek, arra tippeltem, a kormány arra fog játszani, hogy az abortusztilalmat egy ilyen alkotmánybírósági értelmezéssel vezettesse be a jogrendbe. Az Alaptörvény megfogalmazása ugyanis szándékosan nyitva hagyja azt a kérdést, hogy az abortusszal mi a helyzet. Annak idején azért hagyta nyitva, mert amikor az Alaptörvényt szövegezték, akkor a KDNP részéről konkrétan volt olyan javaslat: mondják ki azt, hogy a méhmagzatnak joga van az élethez. Ami az élethez való jog abszolút jellege okán automatikusan abortusztilalmat jelenthetett volna. Miután kiderült, hogy a nők egy jelentős részénél ez nagyon nagy felháborodást váltana ki, igazából nyitva hagyták az Alaptörvény szövegét úgy, hogy nem mondták ki a méhmagzat élethez való jogát. Helyette azt a nehezen értelmezhető mondatot helyezték el az Alaptörvénybe, hogy a méhmagzat életét védelem illeti meg. Ami egyébként egy teljesen evidens kijelentés amúgy, de a lényeg az, hogy ez azt jelentheti, ha a méhmagzatnak élete van, akkor élethez való joga is van. Hasonlóképpen ahhoz a trükkhöz, amihez 1990-ben folyamodtak, amikor a politikai szereplők nem voltak elég „tökösek” ahhoz, hogy a halálbüntetést tényleg eltöröljék, és rálőcsölték a dolgot a Sólyom-féle Alkotmánybíróságra, hogy az valahogy „értelmezze”. Ugyanezt akarta eljátszani inverzben az Orbán-kormány, hogy majd akkor az Alkotmánybírósággal értelmezteti az abortusztilalmat. 

– Kinek kellene az Alkotmánybírósághoz fordulnia most a szívhang-rendelet miatt?

– Az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak azok a szokásos szereplők, akiknek az Alaptörvény nyitva hagyta ezt a lehetőséget: többek közt az ombudsman, és – ami nyilván adja magát – az országgyűlési képviselők egynegyede. Ennyien vannak is az ellenzékben.