Lattmann Tamás: Erdoğan emberei nem intézkedhetnek egy másik állam területén
Egy állami vezető testőreinek semmilyen intézkedési, vagy egyéb joguk nincs egy másik állam területén. Ha a török biztonsági szolgálat emberei bántalmaztak augusztus 20-án Magyarországon egy magyar állampolgárt, azért, mert „bemutatott” a török elnöknek, akkor az nagyon súlyos jogsértést jelent – tudtuk meg Lattmann Tamástól. A nemzetközi jogász arra is felhívta a figyelmet, a bántalmazott férfi garázdaság miatt akármelyik rendőrőrsön feljelentést tehet ismeretlen tettes ellen, sőt, ha a török állam nem ad neki megfelelő elégtételt, fordulhat a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is. A panaszt pedig Törökország, és Magyarország ellen is megtehetné egyszerre.
Sajtóbeszámolók szerint Erdoğan emberei bántalmazhattak egy magyar férfit Budapesten, mert az bemutatott a török elnöknek. Ha testőrök voltak, mert ez eddig nem derült ki. Egyáltalán, vannak ilyen jogai egy állami vezető testőreinek külföldön?
A testőröknek semmiféle ilyen joguk nincs. Ezeknek az embereknek annyi a joguk, amennyi a feladatkörükhöz kapcsolódik. Tehát ha valaki rátámad az általuk védett személyre, azt védelmezhetik, annak megfelelően a támadás elhárításához szükséges erőszakot alkalmazhatnak. Ezek elég egyértelmű dolgok. De Erdoğan embereinek nem ez lenne az első, hatáskörön kívül eső történetük. Viszont a főszabály szerint, ezeknek az embereknek semmilyen intézkedési, vagy egyéb joguk egy másik állam területén önmagában nincs.
Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, a férfit civil ruhás emberek fogták le, és minden módon igyekeztek megakadályozni, hogy folytassa a mozdulatsort. Végül levitték a földre, rátérdeltek a veséjére, hátára, csavargatták a kezét. Szorult helyzetéből végül elmondása szerint a TEK mentette ki, de a szétválasztás közben így is kapott még pár pofont a törököktől, akik közül az egyik, bár akcentussal, de magyarul káromkodott. Ezt megtehették?
Feltételezhető, hogy a TEK-esek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a közrendet fenntartsák, annyit láttak a történetből, hogy ott valami bunyó van. Ők nem tudhattak arról, hogy az a bunyó kvázi egy hatósági intézkedés akar lenni, mert – valószínűleg nagyon helyesen – úgy tudták, hogy senki más nem intézkedhet rajtuk kívül. Ha ez így történt, akkor ez a török biztonsági szolgálat embereitől nagyon súlyos jogsértést jelent. De ismétlem, nem ez az első eset, néhány éve az ENSZ biztonsági embereivel is összeverekedtek, és az is egy érdekes dolog volt.
Közben rendőrök is érkeztek a helyszínre és végül ők menekítették ki a magyar embert, akit beültettek egy rendőrautóba, és elhajtottak Budára. „Úristen, merre menjünk, menekítsük ki” – mondogatták a rendőrök. Ugyanakkor nem igazoltatták sem azt, akit vertek, sem azokat, akik verték. Miért?
Nem tudom. Azt el tudom képzelni, hogy a török elnök embereinek valószínűleg van valamiféle diplomáciai mentességük, de az nem derül ki addig, amíg nem igazoltatják őket. Simán lehet, hogy az intézkedő rendőrök fülébe beszólt a műveleti irányító, hogy „ezeket ne igazoltassátok, mert az elnök emberei”.
Ha a magyar férfi akarna, tehetne feljelentést az ügyben?
Persze. Ismeretlen tettes ellen garázdaság miatt akármelyik rendőrőrsön. Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy mi jönne ki belőle. Itt azért vannak adatok, sok mindent lehet tudni, például, hogy ki szolgál a török elnök különítményében. Nem lehetne azt mondani, hogy kifejezetten eredménytelen lenne ez a nyomozás, hiszen elég sok információ hozzáférhető, meg elérhető. Mondjuk, akár egy garázdaság, akár egy testi sértés valamelyik alakzata, tehát nagyon sok minden lehetséges, ami a magyar jog szerint bűncselekményt valósít meg, ami itt meg is történt. Tehát az, hogy ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést ez az ember, az egy lehetőség.
Ennek a magyar állampolgárnak milyen jogorvoslati lehetőségei lennének még?
Mivel a török állam nevében eljáró hivatalos személyekről van szó, lehetne indítani akár egy kártérítési pert is a török állammal szemben, de ezt Törökországban kéne megtenni, török bíróság előtt, a török jog alapján. Ennek mindenféle költségei vannak. Ez azért lenne fontos, vagy szükséges, hogyha a bántalmazott férfi nemzetközi szinten tovább akarja vinni ezt a dolgot. Hiszen az, ami itt történt egy emberi jogi jogsérelmet is megvalósíthatott. Ebben az esetben az az érdekes, hogy Törökország közvetlenül a felelős azért a jogsérelemért, ami őt érte Magyarország területén, hiszen, mint mondtam, a török állam nevében eljáró hivatalos személyek okoztak neki kárt, sérülést, bármi egyebet. Vagyis a török állam felelőssége ebből a szempontból egy ilyen emberi jogi panasz keretében mindenképpen megáll akkor, ha a török állam nem nyújt neki megfelelő reparációt. Márpedig az, hogy nyújt-e, akkor derül ki, ha Törökországban valamiféle eljárást indít.
A bántalmazott ezután fordulhatna a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is?
Egy ilyen panaszt adott esetben nem csak Törökország, hanem Magyarország ellen is benyújthat, a kettőt egyszerre. Mondván, hogy Törökország okozta az emberi jogi sérelmet, Magyarország pedig semmilyen formában nem segítette ebben a kérdésben a reparációt. Például akkor, ha a magyar rendőrség valamilyen himi-humi indokkal elutasítja a feljelentését, lehetne mondani, hogy lehetett volna tisztességesebben nyomozni is, de ez nem történt meg, és a magyar állam falaz Törökországnak. Csak emlékeztetnék rá, hogy az azeri baltás gyilkos ügyében is az történt, hogy az áldozat örmény tiszt rokonai egyszerre indították meg a pert Magyarország és Azerbajdzsán ellen is. A strasbourgi bíróság Azerbajdzsán felelősségét egyértelműen megállapította, Magyarország esetében viszont azt mondta, hogy nem felelős. Ez egy nagyon véleményes döntés volt a bíróság részéről, de alapvetően mindenki teljesen elégedett volt azzal, hogy Azerbajdzsán felelősségét kimondta. Vagyis elméletileg egy ilyen pert meg lehet indítani több állam ellen is, ha adott esetben a magyar hatóságok látványosan nem segítenék ennek a személynek az érdekérvényesítését. Ez azt jelenthetné, hogy a magyar állam is súlyosan felelős az őt ért jogsérelemben. Ez egy lehetőség, de nyilván az a probléma vele, hogy az emberek nem szívesen indítanak meg ilyen eljárásokat. Hiszen költségei vannak, Törökországban is meg kéne indítani. Vagyis nem könnyű, hogy valamiféle jogorvoslatot keressen magának a megvert ember, de nem lehetetlen.
A továbbiakban is van mitől tartania, hisz' a magyar hatóságok megkérdezték, hol fog tartózkodni, hogy küldjenek arrafelé időközönként járőrt?
Valószínűleg attól féltek, hogy esetleg ő fél, és ajánlottak neki minimális szinten valamiféle védelmet. Szerintem ez egy pozitív dolog.
Lehet ennek az ügynek azért diplomáciai következménye?
Kéne, hogy legyen, de nyilván nem lesz. Orbán valószínűleg nem akar „bajszot akasztani” a török elnökkel. Végre valaki, aki nem valamilyen közép-ázsiai posztkommunista diktátor, hanem egy modern diktátor, aki eljött hozzá augusztus 20-ára ünnepelni. Nyilván nem akarja megbántani.
Az lehet, hogy a török elnök biztosítása nem volt megfelelő? Különben nem kerülhetett volna oda a magyar férfi a belvárosi Matild Palace hotelhez, ahonnan elmondása szerint „egyszer csak kijött a török elnök. A csapat mellettem integetett neki, Erdoğan mosolyogva visszaintegetett. Én eközben a fejem fölé emeltem a két kezem és bemutattam neki, határozottan. Rámnézett és lehervadt az arcáról a mosoly”. Majd az út túloldaláról három-négy civil ruhás ember átjött és lefogta, a többit már tudjuk…
Ezt nem tudom megmondani, mert nem tudom, kinek volt a feladata Erdoğan biztosítása. A török, vagy a magyar hatóságoké, vagy, hogy ők ebben egyeztettek-e előtte. Abban, hogy a magyar állam területén egy magyar állampolgár megjelenik, semmi rendkívüli nincs. Ha a szálloda előtt történt, akkor az egy közterület, ott egy magyar állampolgár bármikor megjelenhet, ha nincs külön zárás alatt. Ha nem volt külön zárás alatt, akkor az teljesen normális, hogy egy magyar állampolgár megjelent ott.
Törökország úgy tűnik, tesz a nemzetközi protokollra, mert diplomáciai útlevele ellenére, letartóztatták a német képviselőt, Gökay Akbulutot Törökországban. „terrorpropaganda” vádjával. Rövid időre őrizetbe vették a Bundestag törvényhozóját a szülőföldjén tett látogatásán. A török származású Akbulutot szavai szerint azzal a gyanúval tartóztatták le, hogy négy éve, 2019-ben a terrort népszerűsítette a közösségi médiában. Már korábban kiadott letartóztatási parancs alapján vették őrizetbe az antalyai repülőtéren, jóllehet diplomata-útlevelet mutatott fel. Ez jogos eljárás volt?
Megtehették. Egy képviselőnek nincs diplomáciai mentessége Törökországban, még akkor sincs, ha kapott a német államtól egy diplomáciai útlevelet. Ő nem diplomata. Ettől függetlenül, ez politikailag nagyon udvariatlan dolog, de jogilag egy állam országgyűlési képviselőjének egy másik állam területén nincs semmilyen diplomáciai mentessége, még akkor sem, ha kapott otthon egy diplomáciai útlevelet.
A Német Újságíró Szövetség, a DJV Akbulut letartóztatására reagálva óva intett a törökországi látogatásoktól, és azt tanácsolta a sajtó képviselőinek, hogy kerüljenek minden üzleti vagy szabadidős utazást Törökországba. Valóban ennyire veszélyes odamenni?
Egyszerűen csak arról van szó, hogyha van egy olyan rezsim, amelyik nem foglalkozik semmilyen jogi korláttal, akkor, ha valaki odamegy, az saját kockázatára teszi. Nincs olyan szabály a nemzetközi jogban, hogy egy állam parlamenti képviselője egy másik államban diplomáciai mentességet élvez. Diplomaták élveznek diplomáciai védettséget, ő meg nem diplomata.
De már újságírókról volt szó. Az újságírót is letartóztathatják, ha odamegy?
Ha olyasvalamit követ el, ami a helyi jogszabályok szerint bűncselekmény, vagy annak minősíthető, vagy a gyanúját fölveti, akkor adott esetben igen. Nyilván ennek van egy külső kontroll jellege, ami emberi jogi kérdés, és arra vannak garanciális emberi jogi szabályok. Ezért az ilyesmivel is el lehet vinni Törökországot akár a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is. A nemzetközi jognak nem az a dolga, és nincs is olyan ambíciója, hogy mindent leszabályozzon. A főszabály szerint azért a saját területükön az államok gyakorolják a főhatalmat, és a nemzetközi jog ennek bizonyos korlátokat szabhat. Például, ha letartóztatnak egy újságírót, pedig erre ő semmi okot nem adott, akkor az emberi jogi sérelemként elvihető a strasbourgi bíróságra. De azt a nemzetközi jog részleteiben nem szabályozza, hogy mit lehet csinálni egy újságíróval, meg mit nem. Ebből a szempontból ugyanazok a szabályok alkalmazandóak rá, mint bármelyik külföldi állampolgárra.