Továbbra is súlyos veszteséget termel a Mohu, miközben az uniós hulladékcélok is távolinak tűnnek

A Mohu működésének egyik legnagyobb kihívása, hogy a hulladékgazdálkodás szinte minden fontos területe egyszerre igényel jelentős beruházásokat, miközben a bevételi oldalon korlátozottak a lehetőségek. A vállalat három olyan fő üzletágat működtet, amelyek közvetlenül érintik a lakosságot és a gazdasági szereplőket: a palackvisszaváltási rendszert (DRS), a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert (EPR), valamint a lakossági hulladékszállítási közszolgáltatást. A pénzügyi adatok alapján ugyanakkor egyik sem vált valódi nyereségforrássá - írja a Telex.

A legnagyobb veszteséget továbbra is a lakossági közszolgáltatás okozza. A háztartási hulladék begyűjtése és kezelése 2025-ben 69,4 milliárd forintos mínuszt eredményezett, ami még az előző évinél is magasabb veszteség. Ennek egyik fő oka, hogy a lakossági szemétszállítás díjai több mint egy évtizede változatlanok: a rezsicsökkentési politika következtében a díjakat a kormány 2012-es szinten rögzítette, miközben az infláció, az üzemanyagköltségek, a bérek és a járműfenntartás költségei jelentősen emelkedtek. A rendszer sajátossága ráadásul, hogy a Mohu nem közvetlenül végzi a hulladék begyűjtését, hanem mintegy 60–70 alvállalkozón keresztül működteti az országos rendszert. Bár hatékonyságjavító lépések – például a járművek intenzívebb kihasználása – elképzelhetők, szakmai források szerint ezek önmagukban nem lennének elegendők a több tízmilliárdos veszteség ledolgozására.

Komoly pénzügyi terhet jelent a tavaly már teljes évben működő palackvisszaváltási rendszer is. A DRS 2025-ben 37,8 milliárd forintos veszteséget termelt, ami látványos növekedés a 2024-es mínuszhoz képest, igaz, akkor a rendszer csak részben működött. A visszaváltási modellben a gyártók palackonként 6,9 forintos díjat fizetnek a Mohunak, ami évente mintegy 21 milliárd forintos bevételt jelenthet a kezelt mennyiség alapján. Ez azonban messze nem fedezi a rendszer működtetésének költségeit.

A több ezer visszaváltó automata üzemeltetése, karbantartása, a palackok szállítása, a boltok kompenzációja, a válogatás és tisztítás, valamint az informatikai háttér biztosítása együtt mintegy 70 milliárd forintos költséget jelent évente. Különösen figyelemre méltó, hogy a visszaváltó automaták országos telepítése nagyjából 50 milliárd forintos beruházás volt, miközben egyetlen év működtetése ennél is drágábbnak bizonyult.

A rendszer ugyanakkor nem kizárólag negatív eredményeket mutat. Környezetvédelmi szempontból jelentős előrelépés, hogy a palackok visszaváltási aránya 90 százalék közelébe emelkedett, ami európai összevetésben is kedvező mutatónak számít. A különböző anyagok piaci értéke azonban jelentősen eltér: az alumínium viszonylag jól hasznosítható és gazdaságosan újraértékesíthető, a PET-palackok esetében viszont már sokkal kisebb a megtérülés, az üveg begyűjtése és feldolgozása pedig gyakorlatilag veszteséges tevékenységnek számít.

Az EPR-rendszer – vagyis a gyártók által fizetett hulladékkezelési hozzájárulás – szintén nem bizonyult jövedelmezőnek, noha a rendszer szereplői gyakran panaszkodnak a magas díjakra. Az üzletág 2025-ben 1,8 milliárd forintos veszteséget termelt. A működési problémák egyik oka, hogy sok szereplő részben vagy teljesen elkerüli a fizetést, különösen az online import révén Magyarországra érkező termékek esetében. Az olyan külföldi e-kereskedelmi szereplők, mint például a kínai piacterekről rendelhető áruk forgalmazói, sok esetben nem járulnak hozzá megfelelően a később hulladékká váló csomagolások költségeihez.

A Mohu működésében egyetlen érdemben nyereséges terület maradt: az úgynevezett „egyéb” kategória, amely főként a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokat és a haszonanyagok értékesítését foglalja magában. Ez az üzletág 2025-ben 61,4 milliárd forintos pozitív eredményt termelt, részben ellensúlyozva a többi szegmens veszteségeit.

A működési veszteségek mellett jelentős beruházási költségekkel is számolni kell. A Mohu eddig mintegy 82 milliárd forint értékben hajtott végre fejlesztéseket, amelyek legnagyobb része a palackvisszaváltó automaták telepítéséhez kapcsolódik, de ide tartoznak új hulladékgyűjtő edények, járművek és egyéb infrastrukturális beruházások is. A működési hiány, a beruházások és a szükséges pénzügyi támogatás összességében már mintegy 200 milliárd forintos terhet jelenthetett a Mol-csoport számára.

A veszteségek mellett az ország hulladékgazdálkodási céljai is komoly kihívást jelentenek. Magyarországnak az uniós előírások szerint 2035-re a lerakás arányát 10 százalékra kellene csökkentenie, miközben az újrahasznosítás arányát 65 százalékra kellene emelni. A jelenlegi adatok szerint ugyanakkor a hulladék közel fele még mindig lerakóba kerül, az újrahasznosítás aránya pedig 40 százalék alatt marad. Több szakértő szerint a jelenlegi ütem mellett a célok aligha teljesíthetők időben, ezért akár uniós halasztás is szükségessé válhat.

A rendszer fenntarthatóságát az is nehezíti, hogy a szakmai szereplők szerint az újrahasznosítás jelenleg gazdaságilag sem igazán megtérülő tevékenység. Több újrahasznosított anyagnak alacsony a piaci értéke, így a környezetvédelmi szempontból kívánatos folyamatok sok esetben csak folyamatos pénzügyi veszteség mellett működtethetők.

Mindeközben politikai viták is zajlanak a hulladékgazdálkodási rendszer jövőjéről. A 35 évre szóló koncesszió felülvizsgálata már ellenzéki oldalról is felmerült, miközben szakmai körökben is vita zajlik arról, hogy hosszú távon fenntartható-e a jelenlegi modell. A rendszer támogatói szerint országos koordináció nélkül nehéz lenne teljesíteni az uniós vállalásokat, a kritikusok viszont túlzottan költségesnek és túlközpontosítottnak tartják a működést.

A következő évek egyik legfontosabb kérdése az lehet, hogy sikerül-e olyan egyensúlyt teremteni a szolgáltatási színvonal, a környezetvédelmi elvárások és a pénzügyi fenntarthatóság között, amely hosszú távon is működőképessé teszi a rendszert. A jelenlegi struktúra mellett ugyanis egyre nehezebben képzelhető el, hogy egy piaci alapon működő vállalat tartósan vállalja az évi több tízmilliárd forintos veszteségeket.