Lattmann Tamás: halálos sebet kapna a gazdaság, ha kilépnénk az unióból 2. rész

Ha valaki ki akarna lépni az unióból, mi történne az EU-nak bejelentett döntés után?

Az, hogy a bejelentett döntés után milyen tárgyalások lennének a Bizottsággal, amelyiknek a tagállamok képviseletében kell menedzselnie ezt a dolgot, azt előre megjósolni is nagyon nehéz. Szerintem annak nincs alapja, hogy pénzvisszafizetésekről legyen szó, de azt nem tudom kizárni, hogy a Bizottság nem keményít be, ám a nettó befizető államok politikai háttérnyomására nem mondja azt, hogy akkor számoljunk el egymással. Ez esetben nézne ki a kormány a fejéből, hogy ilyen soha nem volt korábban. De akkor majd lesz. Egyébként ez most olyan ködszurkálás jellegű történet, én nem tudom, hogy ki, miért mondta azt, hogy visszafizetési kötelezettségek vannak, de én ebben inkább egyfajta megnyugtatást érzek a közvélemény irányába: „nyugalom, nem lehet Huxit, mert akkor rengeteg pénzt vissza kellene fizetni”. De még ha ez igaz is lenne, Orbán Viktorék magasról tennének rá, hogy vissza kell fizetni. Legfeljebb nem fizetik vissza, mert mit tud velünk csinálni az EU, ha kilépünk?

Egyébként megérné nekik, hisz' Kína és Oroszország a keblére ölelné?

Szerintem abszolút nem. Nyilván az országnak se, de valószínűleg ez lenne az utolsó szempont. Az Európai Unióból való kilépés ma Magyarország számára egy teljesen irracionális döntés lenne. A magyar gazdaság egy rendkívül nyitott gazdaság, és iszonyatosan sok mindent – alapanyagot, eszközt stb. – importálunk, amit itthon összeszerelünk, majd azt exportáljuk. A magyar külkereskedelemnek nagyon nagy része ez. Ez a hátránya annak, hogy egyfajta összeszerelő országként is működünk, viszont abból a szempontból előnyös, hogy a hozzáadott érték itt képződik, ami munkabérben, egyéb formában jelenik meg. Az egy dolog, hogy milyen arányokban, meg mennyire hatékonyan, ebben nyilván sok kritika éri amúgy is a magyar gazdaságot, de ezt most hagyjuk. A lényeg az, hogy az ilyenfajta nyitottsága miatt a magyar gazdaság halálos sebet kapna, ha hirtelen bezárnánk. Persze lehet azt mondogatni, hogy nem baj, ha kilépünk az EU-ból, mi majd kötünk külön megállapodásokat mindenkivel, és pont olyan jó lesz nekünk, mintha az unióban lennénk. A britek is ezt hitték, aztán ők se kapták meg, most pedig mutogatnak az európai szabadkereskedelmi zóna megoldásra, a norvégokra, Svájcra, akik ugyan nem EU tagok, de mégis kereskedhetnek az EU-val minden vám meg egyéb nélkül. Persze, megtehetik, mert annak idején az unió szerette volna, ha Izland, Svájc, Norvégia belép, de ők köszönték szépen, és nem tették. Ha én lennék Norvégia, és nekem lenne annyi halam és olajam, én se akarnék EU-tag lenni. Ott, ahol van saját, jelentős mennyiségű exportképes nyersanyag, meg minden más, ott más a gazdasági rációja egy ilyen integrációs döntésnek. Úgyhogy ezek az államok úgy állapodtak meg az unióval, hogy megtartották a függetlenségüket, nem tagjai az EU-nak, viszont van hozzáférésük az uniós piachoz, ahová mindenféle kereskedelmi vámtól mentesen bármit exportálhatnak. 

Miért jó ez az EU-nak?

A választ Magyarországon is ismerjük, csak más kontextusban: norvég alap. Norvégia, Izland, Svájc ezért a hozzáférésért nagyon régóta készpénzben fizet. Azt mondták a britek, hogy ők is ezt a modellt akarják. Ez Magyarországnak azt jelentette volna, hogy lett volna hirtelen egy brit alap is, amiből Nagy-Britannia fizet. Csak ezt a megállapodást Nagy-Britanniának a mai napig nem sikerült kimunkálnia. Jelentős részben azért, mert a sok huzavona után már mindenki azt mondta a briteknek, menjenek már el. „Azt mondtátok, hogy nektek nagyon jó lesz, akkor ez most nagyon jó lesz nektek.” Aztán nem lett nekik annyira nagyon jó, de ez senkit nem érdekelt. Na most, ha a briteknek nem jött össze, akkor az egy irreális elképzelés, hogy Orbán Viktornak összejönne. A brit gazdaság annyira nem nyitott, és nem kötődik annyi ezer szállal a német gazdasághoz, mint a magyar. Jelentősebb lobbierő lehet amellett, hogy mégis valami ilyen modell alakuljon ki, de igazából ma egy német vállalatnak sokkal olcsóbb, egyszerűbb összepakolnia a holmiját és hazamenni, vagy elmenni máshova. Ezeknek az összeszerelő üzemeknek a nagy része ebből a szempontból „kapufás” befektetés, mert könnyű azokat elvinni. Az elmúlt években a német fegyvergyártásra való „rácsavarodás”, meg a német fegyvergyártás idehozatala, letelepítése mögöttes indoka szerintem az volt, hogy ezt a fegyvergyártás-szegmenst is valahogy megpróbálják bekötni a magyar gazdaságba, és ezzel egy még erősebb köteléket teremteni a német politika és a magyar állam, a magyar politika között. De szerintem ez nem lenne elégséges, a magyar gazdaság a kilépéssel nagyon nagy sebet kapna. Aki a gazdaságra egy picit is rálát, ezt nagyon jól tudja. Ráadásul van schengeni rendszer, abban viszonylag könnyű az átjárás, és az azért generál jövedelmet. Alapvetően minden szempont amellett szól, hogy az EU-tagságot meg kell tartani. Én azért nem akarom komolyan gondolni, hogy Orbán Viktor ki akarja léptetni Magyarországot az Európai Unióból, mert egy valamennyire is épeszű döntéshozó ennyire nem lehet hülye. Még akkor sem, ha egyébként hiheti úgy, hogy a saját egyéni hatalmát könnyebben tarthatná meg, ha nem piszkálná őt állandóan a Bizottság, meg nem lenne pénzelvonás. Merthogy EU-tagság nélkül nemhogy pénzmegvonás nincs, de pénz sem. Ráadásul amögött, ami a magyar politikában Orbán Viktor népszerűségét táplálja, vagy ahhoz hozzájárul, azért EU-s pénzek vannak. Ha ezt elengedi, akkor teljesen fenntarthatatlanná válik a magyar gazdaság, és minden, ami a magyar állam bevételi oldalán megjelenik. 

Elképzelhetőnek tartja, hogy eljöhet az a pont, amikor az unió mondja azt, na, most már elég, húzzatok kifelé, mint mondta a Néppárt anno? 

Nem lehet kidobni egy államot az Európai Unióból.

Azt hittük, az Európai Néppártból se lehet…

Az teljesen világos volt, hogy előbb-utóbb kidobják őket. Azért is léptek ki, mert jól tudták, hogy mikor lesznek kidobva. Politikailag a legelején nem tűnt valószínűnek, hogy az Európai Néppártból kidobják Orbán Viktort, mert a Fidesz mégis egy tagállamnak – regionálisan is – az egyik domináns pártja. Az ilyeneket azért a pártcsaládokból ritkán szokták kidobálni. Aztán egyre rosszabb lett a helyzet. A Brüsszel-ellenes plakátok nagyon kiverték a biztosítékot a Néppárton belül, amikor pedig Manfred Webernek ugrott neki Orbán, és Weber épp aktuálisan befutni remélt, nagyon befolyásos vezető volt az Európai Néppártban, ott aztán vége lett a történetnek. Vagyis nagyon nagy hiba volt nekiugrani Webernek és nagyon drága a Fidesznek a Néppárton belül. 

Ezen az alapon akkor eljöhet az a pont, amikor az unió mondja azt, na, most már elég?

Nincs ilyen eljárás. De, ha lenne is, az szinte biztosan azzal járna, hogy a konszenzus kényszere miatt az összes tagállamnak kéne azt mondania: „kidobjuk”. A kérdés az, ha egy európai tagállamot valaki igazán meg akarna büntetni, akkor a megfelelő eljárás az lenne-e, hogy kidobja az EU-ból. A válasz pedig egyértelműen nem. A kiszúrás az, hogy benntartja a szervezetben, így az összes kötelezettsége megmarad, de elveszi a jogait. Erre pedig ott van a 7. cikk szerinti eljárás, ami folyamatban van. Szokták rá mondani, hogy nem hatékony, mert a második fordulóban konszenzuskényszer van, és majd a lengyelek bevédik Orbánt, és fordítva. Egy kirúgás esetén ugyanez a probléma meglenne. Nincs is szükség kidobni az EU-ból. Az ugyanis egy kész helyzet elé állítaná a politikai döntéshozót, ami lehet, hogy nem tetszene neki, de az egy kész helyzet. Orbán Viktor rögtön tudná kommunikálni, hogy ezek kidobtak minket, mert migránsokat akarnak behozni, és még jó, hogy kidobtak, mert ha nem dobtak volna ki, akkor kilépünk. Ha lenne egy ilyen kidobási eljárás, akkor mindig az történne, hogy előtte kilépne az érintett állam. Mert a kilépés egyoldalú aktus, bármikor meg tudja tenni a tagállam. Ezért is nincs eljárás az unióból való kidobásra. Politikailag semmivel nem lenne könnyebb, mint a 7. cikk szerinti eljárás, könnyebb helyzetet okozna annak, akivel ki akarnak szúrni, és őt hozná politikailag kezdeményező helyzetbe. Épp ezért, azon túlmenően, hogy várhatóan – mert ez azért elő szokott fordulni –, mindenféle gyengébb politikus elkezd azzal a politika szintjén „motorozni”, hogy ki kéne dobni Magyarországot az EU-ból, ez csupán politikai kommunikációs hasznot hajt nekik, de igazából realitása nincs. Azért nincs, mert nincs ilyen lehetőség, a gyakorlatban pedig annak az államnak lenne jó, amelyiket meg akarnak büntetni. 

(Az 1. részt itt olvashatják.)