Lattmann Tamás: kétélű fegyver a szuverenitás

A tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabály tervezetét 2022 szeptemberében nyújtotta be az Európai Bizottság – emlékeztetett Lattmann Tamás. Ennek egyik célja, hogy egyfajta választ adjon azokra a problémákra, amelyeket az unió és más intézmények, például az Európa Tanács keretein belül működő Velencei Bizottság – valamint az EBESZ is – kifogásoltak a magyar politikában. Azt észrevételezték, hogy a politika résztvevői nem kapnak egyenlő feltételeket versenyhelyzetekben. A különböző intézmények már nagyon régóta a választásokat sem minősítik Magyarországon teljesen tisztának. Az uniós jogszabálytervezettel – amelyre a rendes jogalkotás szabályainak megfelelően, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is rá kell bólintania – próbálják tisztába tenni a helyzetet.

A gondot az okozza – folytatta a nemzetközi jogász –, hogy az unió csak olyan kérdéseket szabályozhat, amelyek uniós hatáskör alá tartoznak. A médiaszabályozás általában – különösen annak politikai célú fölhasználása – jelenleg nemzeti hatáskörben van. Vagyis az Európai Unió jelenleg nem hozhat olyan uniós jogszabályt, amely általában vonatkozik a médiára. Meg kell találni az „arany középutat”, azokat a kapcsolóelemeket, amelyek valamilyen módon uniós hatáskörbe viszik. Az egyik ilyen, hogy azért a média is egységes európai piacot képez, márpedig a közös piac szabályozása egyértelműen uniós hatáskör. A médiával kapcsolatos szabályozásoknál általában az állami médiaköltések jelennek meg, amik alkalmasak politikai befolyásolásra. Ez politikai témaként nem lenne uniós hatáskör, de mivel a hirdetéseknek piacbefolyásoló hatásuk lehet az egységes, közös belső piacon, ezért például az állami hirdetések szabályozásában látja az Európai Bizottság az uniós hatáskört. Itt tud rendelkezéseket hozni. Más kérdésekben – mint például a médiának az oktatási, erkölcsi és egyéb hatásai, amelyek fölött a különböző állami médiahatóságok gyakorolnak felügyeletet – viszont nehezen, ezeken a területeken a hatásköröket az EU nem tudja átvenni. Hiába lesz, mondjuk egy uniós médiahatóság, akkor is csak az uniós hatáskörökbe tartozó kérdésekben tud kötelező döntést hozni, vagy hatósági jogosítványt gyakorolni.

A legtöbb országban a hatalom nem tartja annyira kézben a média jelentős részét, mint Magyarországon – tette hozzá a szakember. Itt viszont a viták azért váltanak ki nagyobb vihart, mert a kormány a maga médiatúlsúlyával, valamint a propagandára fordított közpénz-milliárdokon ülve úgy érzi: „ez a dolog nekünk nem lesz jó”. Erre mozgósítja tehát már jó előre a teljes propagandagépezetet.  Ilyenkor az Alapjogokért Központ kamu szakértői elkezdenek lopakodó hatáskörbővítésről, hasonlókról beszélni, hogy ezzel is jó előre lejárassák a készülő uniós jogi szabályozást. Eközben megpróbálják a híveknek elmagyarázni, hogy a tervezett szabályozás miért kétséges, és miért nem lesz belőle semmi, miért fogják majd megtámadni. Ha pedig a megtámadás sikertelen lesz, akkor következik „Soros, Gyurcsány, Brüsszel” és a többi szokásos panel felidézése. Lattmann Tamás úgy fogalmazott, a szokásos politikai narratívát húzzák rá az egészre, hogy ne okozzanak csalódást a „rajongóiknak”. Azok az érvek fognak elhangozni a kormánypárti oldalról, hogy ez nem is szabályos, s bántják a szuverenitást. Az ellenzéki oldalról pedig olyan véleményeket hallhatunk majd, hogy legalább valamit csinál az EU a gonosz Fidesz-médiadiktatúra ellen. Mind a két oldal megismétli a maga leegyszerűsítő üzeneteit. Az viszont a fontos, hogy az uniós jogalkotási eljárásban ez a magyarokon kívül nagyjából senkit nem fog érdekelni. 

A nemzetközi jogász úgy véli, a Fidesz egyedül nem tudná megvétózni a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló EU-s törvényt. A jogalkotási eljárásban a Tanácsban minősített többségi döntéshozatal van, ami azt jelenti, hogy az elfogadáshoz a 27 tagállam 55 százaléka kell, az jelenleg 15, amennyiben ezek a tagállamok az uniós összlakosság 65 százalékát is képviselik. A tervezet blokkolásához pedig legalább négy tagállamnak kell mellette szavaznia, vagy sok kicsinek, legalább annyinak, hogy ők az uniós összlakosság legalább 35 százalékát képviseljék. A szakember kizártnak tartja, hogy politikai értelemben Orbán Viktor ekkora szövetséget tudna építeni.

A Fidesz szerint „Sorosék újabb támadásával szemben meg kell védeni a magyar nyilvánosságot! Az uniós médiatörvény javaslata ismételten egy súlyos beavatkozási kísérlet a tagállamok szuverenitásába”. Lattmann Tamás úgy gondolja, ezért készül a szuverenitásvédelmi törvény, amelyet Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője már szeptemberben belengetett. Ennek azonban – folytatta – semmi jelentősége sincs, ha születik egy uniós jogszabály. A tagállamok ugyanis nem alkalmazhatnak olyan törvényt, amely az uniós jogszabállyal ellentétes előírást tartalmaz. Vagyis a magyar kormány olyan jogszabályt fogalmaz meg és nyom át a parlamenten, amilyet akar, de ha nem felelnek meg az imént ismertetett követelményeknek, akkor halott jogszabálynak minősülnek, és semmi értelme nincs annak, hogy vannak – mondta a szakember. 

Lehet ilyet csinálni, mindenki azzal szórakoztatja magát, amivel akarja – tette hozzá Lattmann Tamás. A tagállami jogalkotást az unió nem tudja, és nem is nagyon akarja korlátozni, de amennyiben egy adott helyzetre uniós szabály alkalmazandó, akkor azt kell alkalmazni, és a tagállami jogszabályt félre kell tenni. Ebből a szempontból annyi hatása lehet a szuverenitás-védelmi törvénynek, hogy el lehet mondani, „milyen jó törvényt alkottunk”, és akkor ennek a magyarországi Fidesz-hívők majd örülnek. Amíg az uniós jogszabály hatályba nem lép – majd meglátjuk, mikor fog –, addig a magyar törvény hatályban lehet. Pár hónapot, egy évet lehet vele nyerni, de abban a pillanatban, ha hatályba lép az uniós szabályozás, el kell engedni minden olyan területen, ami uniós hatáskörbe tartozik. Legfeljebb azon lehet majd rugózni, hogyha van egy vita, akkor a kormány majd megpróbálja azt elmagyarázni, ez nem uniós hatáskörbe tartozó vita, mert egy kifejezetten magyar, politikai tárgyú reklámról van szó, amely nem tartozik az uniós hatáskörbe. Egyébként a reklámtörvény nagyon régóta ki is mondja, hogy a politikai hirdetés nem minősül reklámnak, és már a megfogalmazásakor az volt a cél, az uniós szabályok nehogy alkalmazhatók legyenek rá. 

Lattmann Tamás emlékeztetett rá, hogy a szuverenitás jelenleg központi kérdés Orbán Viktor és a Fidesz számára. A miniszterelnök a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány hétfői tanácskozásán kifejtette: „az, hogy Magyarország szuverén maradjon, csak és kizárólag nekünk, magyaroknak az érdekünk”, a bennünket körülvevő világnak nem. Azt is hozzátette, mindig lesznek olyan erők, amelyek folyamatosan ostromolni fogják a szuverenitás védvonalait. Arra a kérdésre azonban, hogy veszélyezteti-e bárki is a magyar szuverenitást, a nemzetközi jogász azt a kifejezést használta, hogy „ez tipikus politikai marhaság”. Majd hozzátette: „nem olyan régen Orbán elmagyarázta, hogy Fico szuverenitáspárti politikus, és milyen jó, hogy ilyen politikusok vannak. Azért szeretnék emlékeztetni arra, hogy a szuverenitás az nem egy olyanfajta abszolút hatalmat jelent egy ország fölött, ahol aztán semmi más nincsen. Imádhatjuk majd Ficot, mint szuverenista politikust, imádhatjuk majd a román szélsőjobboldalt, ha hatalomra kerül, hogy mennyire szuverén. Ez azonban gyakorlatilag azt jelentené, hogy az ott élő magyaroknak csönd, nincsenek kisebbségi jogok, nincs kisebbségi nyelvhasználat, román szuverenitás van. Ez nem a jó irány. Úgyhogy a szuverenitást abszolútnak tekinteni, az a létező magyar érdekek szempontjából sem hasznos dolog. Mert, ha a szomszédos államok mind kitalálják, hogy szuverének, az például a határon túl élő magyaroknak nem lesz jó. Úgyhogy Orbán Viktor szuverenitás-értelmezése és szuverenitás-látása körülbelül az óvodások „enyém a vár, tied a lekvár” szintje. Neki akkor fontos a szuverenitás, amikor ő szuverén. Amikor 2006-ban nem ő volt a szuverén, akkor üvöltve követelte a pénzügyi szankciókat az Európai Uniótól.”