Lázár János: a háborúktól távol kell maradni
A magyaroknak mindig távol kell tartaniuk magukat a háborúktól, mert vereséggel fenyegetnek, a vereséggel pedig az ország pusztulását okozhatja – mondta az építési és közlekedési miniszter a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megbeszélésen hétfőn Budapesten.
Lázár János a szovjet megszállás áldozatainak emlékművénél úgy fogalmazott, az emberiség nem sokat tanult a két elveszített világháborúból, 80 évvel a II. világháború befejezése után ugyanis nem is olyan messze tőlünk emberek pusztítják egymást, nem értve, hogy a háború ennek a térségnek, így Magyarországnak is csak a kárára lehet.
Magyarországnak két elveszett háború után csak a háborúkból való folyamatos kimaradás, a semlegesség lehet a valódi célja – mondta a miniszter.
Lázár János arról beszélt, hogy Magyarország háborús veszteségei felfoghatatlanok, az ország elvesztette az önrendelkezést, a szuverenitását, a kirabolt, pusztulásra szánt nemzetek sorsa állt előtte, a békediktátumok pedig hosszú évszázadokra, a mai napig hatóan kijelöltek helyet és mozgásteret a világban.
De még megrázóbb az a sors, amely a hazatérőknek jutott, mivel senki nem kért bocsánatot tőlük, nem kaptak kárpótlást, fegyveres őrök fogadták őket a magyar földön, és meg kellett fogadniuk, hogy soha nem beszélnek arról, mi történt velük – idézte fel a minisztet , rámutatva, hogy az igazi kárpótlás csak évekkel később, a bocsánatkérés és az emlékállítás pedig csak évtizedekkel később, a 2010-es években következett be.
Mindez a mai napig érezteti hatását, ezért a 21. század első évtizede a nekünk szánt sors határainak, kereteinek megváltoztatásáról, az előre meghatározott mozgástér tágításáról szólnak az évszázad megnyerése érdekében – emelte ki Lázár János.
Kijelentette, a mai kor érdektelensége miatt mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy beszéljünk az áldozatok történetéről, megkövessük őket, és megadjuk nekik a béke és megnyugvás lehetőségét idős korukban, gyermekeiknek és leszármazottaiknak pedig azt, hogy a szenvedés ellenére, büszkék legyenek őseik hazafiasságára. és kitartására.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke a megemlékezésen elmondta: 1953. november 20-án és 25-én két szállítmánnyal mintegy 1500 magyar volt politikai rab érkezett haza a Szovjetunió rabtelepeiről. Számukra 8-9 év rabsága véget ért – fűzte hozzá.
Menczer Erzsébet úgy fogalmazott, a győztes végtelen bosszúja és mérhetetlen étvágya nyelte el a 20. század második világégésének végén a serdülőkort alig elhagyó vagy még iskoláskorú „rettenetes bűnösöket" . Mérhetetlen megaláztatás és szenvedés jutott nekik osztályrészül, csak azért, mert ők még hitték és élték az ősi jelszót: Istennel a hazáért mindhalálig.
Emlékezzünk több mint 800 ezer ártatlanul elhurcolt honfitársunkra, mások mellett Kovács Béla politikusra, aki 10 év után térhetett haza a fogságból vagy Bethlen István korábbi miniszterelnökre, aki szovjet börtönben halt meg, Bakay Szilárd vezérezredesre, Kiss Szaléz ferences atyára, é. nem utolsó sorban édesapámra, Menczer Gusztávra, a Szorakész alapítójára – mondta Menczer Erzsébet.
Az Országgyűlés 2012. május 21-én nyilvánította november 25-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjának annak emlékére, hogy 1953-ban ezen a napon léphetett Nyíregyháza-Sóstón ismét magyar földre a Gulag borzalmait túlélő politikai rabok első csoportja.
