Lázár János álma
Vásárhely és Mezőhegyes befolyásos és koronázatlan királya alaposan „odanyilatkozott” a Portfolio-nak, terjedelmes interjúja akár a választási kampány nyitányának is tekinthető. „Abcúg, külföldi diszkontok” címmel hadat üzent a multinacionális kereskedelmi cégeknek (az abcúg indulatszó jelentése: le vele!). „Fontos, hogy 21. század első évtizedében az önrendelkezés mellett, az önellátását is visszaszerezze Magyarország, ahol jelenleg mintegy tízmillió ember számára kell megfelelő élelmiszert előállítani. Ehhez nagy volumenben jó minőségű alapanyag-termelésre van szükség, például a sertéshús és tejtermelés területén önellátónak kell lennünk, erre ma az ország nem képes, egyedül a csirkehús terén szereztük vissza a szuverenitásunkat. Én importellenes vagyok. Amellett érvelek, hogy akár állami beavatkozással, magyar feldolgozás legyen a hazai minőségi alapanyag-termelésből, a magyar állam – akár a kiskereskedelem jogszabályi környezetét alakítva – tegyen egy egységes lánc létrejöttéért. Magyar termelő, magyar felvásárló, magyar feldolgozó, magyar nagy- és kiskereskedő egy vertikumban – ez a célkitűzés. Abcúg a kiskereskedelmi láncokkal, diszkontokkal és vivát a hazai élelmiszerláncoknak. Az EU-tagság a patrióta gazdaságpolitika lehetőségét nem megszüntette, csak szűkítette. Bőven van még tere a hazai szereplők támogatásának.” (Lázár János)
1. Kezdjük a legegyszerűbb, és legbutább Lázár-i kijelentéssel: „én importellenes vagyok”. Én pedig: hülyeségellenes. Az európai gazdasági vérkeringésben aktívan résztvevő ország volt minisztere a 21. század első negyedében az önellátásról papol, holott pontosan tudja, hogy az autarchia – más országoktól való teljes gazdasági függetlenség – hazánk esetében szinte értelmezhetetlen.
2. Lázár a kereskedelmi vállalkozásokat is szeretné nemzeti színűvé „átfesteni”, és kiadni a jelszót, hogy: „magyar ember magyar boltban magyar terméket vásároljon”. NER-közeli vállalkozók vegyék kezükbe a bolti kiskereskedelmet, a magyar állam pedig segítse a hazai láncok honfoglalását. Lázárnak és csapatának az elmúlt tíz évben lett volna ideje és módja a Coop, a Real és a CBA verseny-kondíciójának feljavítására: beruházási támogatással, logisztikai és beszerzési központok létrehozásával, informatikai fejlesztések kedvezményezésével. Nem tették, ehelyett ostoba módon vegzálták a multinacionális cégeket: hol vasárnapi zárással, hol pedig külön adóztatással próbálták az életüket megkeseríteni. Nem sok sikerrel.
3. A teljes kontinentális közösség is összeráncolná homlokát, ha a magyar kormány piacellenes eszközökkel elüldözné a külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi cégeket. Az EU „sárga lapos” figyelmeztetései ugyan nem nagyon izgatják az Orbán rezsimet, de egy komoly bírság lehetősége talán elgondolkodtatja a Lázár-féle „trikolor”-os kereskedőket.
4. A diszkriminatív és nem normatív eszközökkel végrehajtott „multi üldözés” visszariaszthatja a magyarországi befektetéseket tervező egyéb – nem kereskedelmi – vállalkozókat is. Miért hoznák a pénzüket egy olyan országba, ahol a kormány nem piac-konform eszközök bevetésével sérti a tulajdon szentségét, és korlátozza a vállalkozás szabadságát? A jogbiztonság számukra legalább olyan fontos, mint a befektetés megtérülése.
5. A Magyarországon működő multinacionális kereskedelmi láncok több tízezer embert foglalkoztatnak, és ebben a körben szinte ismeretlen az úgynevezett fekete munkáltatás. E cégek vállalati szintű bérszínvonala jelentősen meghaladja a hazai tulajdonban működtetett üzletláncok kereseti nívóját, és így több személyi jövedelemadót és járulékot is inkasszálhat általuk a központi költségvetés. Vajon az államilag gründolt „magyar kereskedelmi óriás” is biztosítja a kedvező bérkondíciókat?
6. Rövid értekezésem végén beszéljünk a legfontosabbról, a vásárlói közérzetről és az árakról. Szeretjük a tágas eladóteret, a tömött, áttekinthető gondolasorokat és a kényelmes parkolókat. Nem hagyható említés nélkül, hogy az átlagos magyar polgár bér- és árérzékeny, szárnyaló infláció esetén különösen. Az új – „nemzeti színű” - kereskedelmi lánc biztos, hogy képes a multik teljesítményét hozni? A magas termelési költséggel előállított magyar árucikkek olcsó áron történő értékesítése életszerű? Ha rosszak a beszerzési feltételek (a beszerzési árak), akkor a fogyasztói árak meddig fognak emelkedni?
Az ország miniszterelnöke a Fidesz vasárnapi összejövetelén azt mondta, hogy „mi magyarok vagyunk, és nem hülyék.” De nem ám! Silány minőségű hazai terméket drágán, még Lázár kedvéért sem fogunk vásárolni. Ébresztő, János, vége a kongresszusnak!
