Lehet-e újra dunai fauszoda az Országház közelében?
A 24.hu képriportja korabeli felvételeken mutatja be Budapest egykori Duna-uszodáit. A cikk a fővárosi dunai fürdőzés múltját és az új Dunafürdők előkészítésének eddigi lépéseit is felidézi.
Dunai uszoda a budai alsó rakparton a Batthyány térnél 1910-ben
Album123 / Fortepan
A 19. században kiépült, hideg vízbe helyezett nagy famedencék, öltözők és pihenőterek nem az első dunai fürdők voltak Budapesten. Mohácsi Gergely Testkultusz és tömegtársadalom – a budapesti strandfürdők alapításának rövid története című tanulmányára hivatkozva a cikk azt írja: „Dunafolyami fürdő Pesten” már 1788-ban létezhetett.
A Margitszigettel szemben, a budai oldalon 1817-ben nyílt meg a Habsburg Birodalom katonáinak szánt „katonai úszó intézet”. Később a polgárok számára is elérhetővé vált az Országház mellett működő Scholtz-féle uszoda, ahol a forrás szerint a később Hajós Alfrédként ismertté vált Guttmann Arnold is tanult.
A 24.hu felidézi a Pesti Napló 1912. május 11-én megjelent riportját is, amely szerint az Országház melletti uszodát a „Parlament urai” előbb el akarták költöztetni, később azonban megbékéltek vele. A riport egy jelenetet is leírt: a nyári obstrukció idején a Justh-pártiak beosztották egymás között az időt, és délben turnusokban mentek le az uszodába.
A cikk a jelenlegi tervekről is ír. A Partizán Pride alkalmából készített interjújában Karácsony Gergellyel szóba került az egykori dunai fürdőházak újraépítése. A fővárosi közgyűlés még 2024-ben szavazta meg a budapesti Dunafürdő, vagyis fauszoda létrehozásához szükséges tanulmány elkészítését.
A Dunafürdő Megvalósíthatósági Tanulmány elkészítésében a Valyo – Város és Folyó Egyesület – is részt vett. A Valyo oldalán közzétett tanulmány szerint a pesti és budai dunai fürdőzés a 19. század elején indult, és már akkor városhasználati, társadalmi és kulturális kérdéseket is felvetett.
A Valyo leírása alapján az első Dunafürdők vízen lebegő, jellemzően fából készült medencék voltak, amelyek a természetes vízben tették biztonságosabbá a fürdést és az úszást. Az 1810–1820-as években épült létesítmények szezonálisan működtek, rendszerint kabinsorral, kisebb-nagyobb medencékkel és fürdőkosarakkal, május 1-jétől szeptemberig tartottak nyitva, majd a szezon után elvontatták vagy szétszerelték őket.
Az Ujság 1923. július 15-i száma szerint a nagy hőségben sokan fürödtek a Dunában, miközben a háború előtti nyolc uszoda helyett akkor már csak a Fővárosi uszoda és két ingyenes uszoda állt a folyón. A Scholtz-, a Beitscher-uszoda és más létesítmények megszűntek, mert tulajdonosaik a lap szerint jó áron eladták az uszodák favázát.
A megmaradt Dunafürdők a második világháborúban súlyosan megsérültek, helyrehozatalukra végül nem került sor, 1973-ban a rossz vízminőségre hivatkozva pedig teljesen betiltották a fürdőzést a város területén.
Februárban a Valyo arról számolt be, hogy 49 potenciális helyszínt vizsgált meg az új Dunafürdők létrehozásához.
