Figyelmeztet az osztrák szakértő: lengyel és magyar agytrösztök az EU leépítését tűzték ki célul
Lengyel és magyar agytrösztök – akárcsak az amerikai Heritage Alapítvány a maga „Project 2025” dokumentumával – az EU leépítését, afféle nemzetállami rongyszőnyeggé változtatását tűzték ki célul, és ez a cselekvőképes unió végét jelentené – mutatott rá cikkében Paul Schmidt, az Osztrák Európa-politikai Társaság főtitkára.
Az elnöki rendeletekkel való amerikai akcionista kormányzást alaposan megtervezte az ultrakonzervatív Heritage Alapítvány a „Project 2025” című programban, ami nem más, mint stratégiai agenda az Egyesült Államok átépítésére. Közben megszilárdul a nacionalisták transzatlanti tengelye, amely az európai integráció alapvető leépítését tűzte ki célul, amint azt mutatja a PiS lengyel Ordo-Iuris Intézete és a magyar MCC, amely szorosan kötődik a Fideszhez – írja a Der Standard.
Az ő céljuk az, hogy a maguk ízlése szerint megnyirbálják az európai intézményeket, és lehetőséget biztosítsanak a tagállamoknak, hogy kilépjenek az összes politikai területről, amennyiben az nem szolgálja a saját érdekeiket. Jelentősen bővítenék a konszenzust követelő döntések körét, radikálisan megnyirbálnák az Európai Bíróság kompetenciáit, visszaszorítanák az uniós jog nemzeti joggal szembeni fensőbbségét és az európai kompetenciákat. Uniós forrásokat kifejezetten tilos lenne „a tagállamok szuverenitásának aláásására, vagy bizonyos csoportok előnyben részesítésére” felhasználni. A szerzőknek különösen szálka a szemükben a sokszínűség, az egyenjogúság, és a befogadás.
Hogy világos legyen, hová vezet az út, át akarják nevezni az EU-t „Nemzetek Európai Közösségére”.
A két intézet szerint egyetlen alternatíva létezik: az EU újbóli megalakítása, de csakis a gazdasági együttműködés céljával, politikai kompetencia, jelképek és jogi személyiség nélkül.
A brexit negatív tanulságai után az unióból való kilépés fel sem merül a szerzők számára. Ugyanis a Brüsszelt a leghangosabban szidalmazó országokban a kilépés nem számíthat többségre, emellett elzárná az uniós pénzcsapokat, és megfosztaná az illetékeseket attól, hogy a világ minden problémája miatt az EU-t tegyék meg bűnbakká.
A lengyel-magyar tanácsok az EU eddigi formájában való megszűnését jelentenék. A szerzők számára is világos, hogy egy nemzetállami rongyszőnyeg a gyakorlatban nem működhet, és döntésképtelen lenne. Önmagát folyton akadályozó államcsoport lenne, amellyel könnyű dolguk volna a globális szereplőknek, a belső piac és a működőképes Európai Unió végét jelentené.
Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, és úgy hápog, mint egy kacsa, a többnyire kacsa szokott lenni. Ha valaki tehát fel akarja számolni az Európai Uniót, akkor legalább annyira össze kellene szedni a bátorságát, hogy ezt meg is mondja. Ebből aztán az európaiak levonnák a következtetéseiket.
