Lengyel László a Népszava Szép Szó mellékletét és a napilapokat siratja

Lengyel László a Népszavában megjelent írásában úgy fogalmaz, hogy a „szabad sajtó gyilkosai” az Orbán–Rogán-páros, akik szerinte a nyomtatott napilapok utolsó magyarországi bástyáit is megsemmisítették. A szerző a Gutenberg-galaxis és a digitális nyilvánosság ellentétéről ír, és azt állítja: az Orbán-rendszer ugyanúgy lerombolta a társadalmi nyilvánosság szerkezetét, mint az alkotmányos intézményeket.

A publicisztika felidézi, hogy Lengyel szerint az eredeti Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Népszabadság vagy a rendszer szolgálatába állt, vagy megszűnt. A Népszaváról azt írja, hogy a lap a rendszer európaiságának látszatát tartotta fenn, miközben újságírói „gúzsban táncolva” próbálták megtenni, amit lehetett. A szerző szerint most őket is elbocsátják.

Lengyel a sajtótörténeti veszteségek között említi az eredeti Origót és Indexet, a vidéki lapokat, valamint a 168 Órát, a Figyelőt és a Heti Választ is. Azt írja, hogy Európa nem tett érdemi lépéseket, a gazdasági elit hallgatott, az újságírószakmában pedig szerinte alig volt összetartás vagy szolidaritás.

A szerző személyes előzményként felidézi: a Népszabadság megszüntetése után, ahol Kentaurbeszéd címmel volt állandó rovatuk Csányi Vilmossal, Gombár Csabával, Markó Bélával, Sz. Bíró Zoltánnal és Végel Lászlóval, a Népszava Szép Szó című hétvégi melléklete adott nekik helyet Simon Zoltán szerkesztésében. Lengyel szerint céljuk az volt, hogy a végsőkig kitartsanak az Orbán-rendszerrel szemben, és megőrizzék a magyar írásos kultúra értékeit.

A cikk hosszasan sorolja, milyen szerzők és témák jelentek meg a Kentaurbeszédben. Lengyel megemlíti az 1986-os Fordulat és reform mintájára 2011 óta működő Hetényi Kör gazdasági helyzetelemzéseit és reformjavaslatait, Katona Tamás költségvetési, Herczog László és Simonovits András nyugdíjjal kapcsolatos, valamint Atkári János és Szegvári Péter önkormányzati írásait. A rovatban helyet kaptak az Andrássy Kör külpolitikai és nemzetbiztonsági írásai is, köztük Európa és Ukrajna melletti állásfoglalások.

Lengyel felidézi a Szalay Kör keretében megjelent, a jogállam helyreállításáról szóló írást is, amelyhez Bárándy Péter, Fleck Zoltán, Lengyel László és Vörös Imre neve kapcsolódott. A szerző szerint ide tartozott a 27-ek aláírása Fleck Zoltán védelmében, és Magyar Bálint maffiaállamról szóló koncepciója is.

A publicisztika kulturális és közéleti példákat is sorol: Lengyel említi Marabu rajzait, Nádasdy Ádám Londoni leveleit, Várszegi Asztrik nyolcvanadik születésnapjának köszöntését, Spiró György március 15-ről szóló írását, valamint Markó Béla, Végel László, Hunčík Péter és Liszka József publicisztikáit. A szerző szerint a rovatban 7-8 ezer karakteres kisesszék, tárcák és publicisztikák formálódtak, Romsics Ignác, Margócsy István, Báthori Csaba és Telkes András írásaival is.

Lengyel írása Füst Milán Halottak éneke című versének részletével zárul, amelyet a szerző a napilapok és a saját rovatának veszteségtörténetéhez kapcsol. A forrásszövegben ez a búcsú a Népszabadság után befogadott Kentaurbeszéd és a Népszava Szép Szó mellékletének emlékezetéhez kötődik.