Levelet kaptam – like!

A 2021-es költségvetési törvény módosításának általános vitáján bíráltam az Állami Számvevőszék munkáját, amiért a törvényhez adott szakértői véleményükben nem figyelmeztettek a rendkívüli kockázatra, konkrétan arra, hogy az államháztartási hiány többszöröse lehet a tervezettnek. A parlamenti jegyzőkönyv tanúsága szerint a következőket mondtam:  
„... amikor készültem erre a beszédre, elsőként elővettem az ÁSZ véleményét – az 2020. június 5-ei dátummal történt –, amelyikben végigvette a költségvetés kiadási és bevételi oldalát, és azt olvastam ott, hogy a bevételi előirányzatoknak 97,5 százaléka megalapozott. A kiadási előirányzatoknál 0,3 százaléka nem megalapozott. Most ebből nekem sehogyan sem jött ki az, hogy akkor a 2,9 százalékos hiányból hogyan lesz mégis 7,5 százalékos hiány. Vagy pedig az ÁSZ akkor ezt miért írta le? .... számomra nagyon meglepő volt, hogy milyen mértékben nem látja el az ellenőrző szerepét az ÁSZ.”

Nos, ezen mondatokról értesülve, az ÁSZ elnöke egy levelet intézett hozzám (2021. május 7-ei dátummal). Szívesen közzétettem volna teljes egészében az elnök úr levelét, de sajnálatomra ő ehhez nem járult hozzá. Levelében azzal próbálja magyarázni a hibás értékelésüket, hogy az ÁSZ a költségvetésre vonatkozó véleményét bizonyos feltételek figyelembevételével fogalmazta meg. A bizonyos feltételek alatt pedig azt kell érteni, hogy a kormány gazdasági prognózisának megvalósulása esetére érvényes az ő értékelésük. A hozzám elküldött levélben pontosan az áll, hogy az ÁSZ „...az előirányzatok teljesülését azon feltételek mellett értékeli, hogy a gazdasági folyamatok tényleges alakulása a prognózisban előre jelzetthez közeli lesz. Az értékeléskor az ÁSZ nem számolt a járvány újabb súlyos fellángolásával.”

Tehát, ha jól értem az elnök urat, akkor ez azt jelenti, hogy az ÁSZ nem azt nézi, hogy mennyire reális a költségvetés és mennyire valószínű annak teljesülése, hanem azt, hogy a költségvetési számok összhangban vannak-e a kormány prognózisával. Így aztán szinte bármilyen költségvetésre rábólint az ÁSZ, ha a kormány mögé tud tenni egy kellően optimista prognózist. A költségvetési sarokszámok nem teljesülése esetén elég nekik csak arra hivatkozni, hogy a kormányprognózis nem teljesült. Ők a saját részükről mindent jól csináltak.

Annak érdekében, hogy az olvasó érzékelje az ÁSZ-vezető gondolatmenetének abszurditását, hadd éljek egy, a gyermekkoromból származó szállóigével: „Ha a nagynénémnek kereke volna, akkor ő lenne a kanizsai gyors”. Mondtuk ezt sokszor a képtelen feltételezések jelzésére. A valóságban nyilván hamar kiderül, hogy a nagynéném nem a kanizsai gyors, de ez csak azért fordulhatott elő az ÁSZ logikája szerint, mert nem teljesült a feltételként megfogalmazott prognózis, mivel a nagynénémnek nem lett kereke. A program realitásával tehát semmi probléma sem volt, csak az előfeltételek nem teljesültek. 

Komolyra fordítva a szót, az ÁSZ szakértői tényleg nem látták 2020 júniusában (amikor már a második negyedév első két hónapjának 15-20 százalékos termeléscsökkenései ismertek voltak), hogy a GDP csökkenése nagyobb lesz a kormányprognózisban feltételezett értéknél? És valóban nem kellett reális esélyként számítani arra a múlt év derekán, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint várható a járvány második és harmadik hulláma is?

Félreértés ne essék, nem azt kérem számon az Állami Számvevőszéktől, hogy miért nem látta előre a jövőt, hanem azt, hogy miért nem adott komolyabb figyelmeztetést a kormánynak, ad absurdum, miért nem késztette a kormányt egy sokkal visszafogottabb makropálya, vagy alternatív makropályák kimunkálására. Vagy esetleg – de ezt még kimondani is nehéz a NER-társaknak – miért nem próbálta rábeszélni a kormányt arra, hogy a különösen nagy bizonytalanság miatt, nem júniusban, hanem mondjuk novemberben fogadják el a költségvetési törvényt, amikor már jóval többet tudunk arról, hogy milyen lehet a szóban forgó költségvetési év kiinduló helyzete.

Az ÁSZ elnöke a levele végén – utalva arra, hogy a PTE tanára voltam – azt kérdezi tőlem, hogy vajon egyetemi professzorként hogyan értékelném a képviselői hozzászólásomat. A véleményalkotás tekintetében én nem tettem soha különbséget aszerint, hogy éppen az egyetemi, vagy a képviselői sapka van a fejemen. Mindig azt mondom, amit a meggyőződésem diktál, és nem azt, amiből hasznom lehet (talán ezért van az, hogy az elmúlt 50 évben többnyire ellenzéki voltam). 

De ha már az ÁSZ elnöke megkérdezett az érdemjegyről, akkor nem térek ki a felkérés elől, és értékelem az ő levelének szakmai érvelését. Az értékeléshez a pécsi közgáz híres professzorának szavait veszem kölcsön:

„Uram, magának még kétszer el kell jönnie vizsgázni hozzám, hogy beírhassam ezt az elégtelent.”

Mellár Tamás