Takarékon ugyan, de működik a V4, s még senki sem vonta kétségbe a jogosultságát

Az idén, s különösen az elmúlt hetekben több konkrét, nyilvános bírálat érkezett a magyar kormány politikájával szemben lengyel, cseh és részben szlovák oldalról is. A bírálatok elsősorban Orbán Viktor Oroszország-párti és Ukrajna-ellenes politikáját illetik, és általában véve azt, hogy az Európai Unió egysége ellen szervezkedik, miközben a jogállamisággal is baj van Magyarországon.

Donald Tusk kritikájában semmi meglepő nincs, sőt, annak még az éles hangnemében sem – a két politikus hosszú évek óta ádáz ellenfelei egymásnak. A lengyel miniszterelnök legutóbb annak kapcsán akadt ki, hogy – mint a VSquare nemzetközi oknyomozó portál felgöngyölítette és nyilvánosságra hozta – az Orbán szócsöveként funkcionáló Szijjártó Péter mennyire befeküdt a Putyint képviselő Szergej Lavrovnak. A kül- és beföldön egyaránt nagy botrányt okozó ügyről mi is beszámoltunk: a cikk lerántotta leplet arról, hogy Szijjártó Péter miképpen egyeztetett Szergej Lavrovval, illetve Pavel Szorokin orosz energiaügyi miniszterhelyettessel az Európai Unió által Oroszország miatt tervezett/hozott szankciókról, szankciós listákról. Sőt, egy olyan hangfelvételt is nyilvánosságra hoztak, amelyből feketén-fehéren kiderül a magyar külügyminiszter egyáltalán nem szuverenista hozzáállása (a cikk angol nyelven itt, magyar összefoglalója itt  olvasható). Donald Tusk reakciója minden volt, csak nem diplomatikus: egyenesen visszataszítónak és gonosznak nevezte. A hangnem talán élesedett, de a tény nem változott, a lengyel kormány évek óta élesen bírálja Orbánt és orosz-barát politikáját, azt, hogy akadályozza a közös fellépést Ukrajna ügyében. Emiatt szembekerült az EU többi tagállamával. 

A Visegrádi Négyek másik tagállama, Csehország hozzáállása ennél bonyolultabb. Tavaly ősszel Orbán-barát kormány alakult Prágában annak az Andrej Babisnak a vezetésével, aki mellett a magyar kormányfő minden lehetséges módon lobbizott (nesze neked szuverenitásvédelem, amikor a saját érdekéről van szó). Ő nem is fogalmaz meg bírálatokat Budapesttel szemben, nem úgy, mint a magát liberális-konzervatív, Nyugat-barát és NATO-elkötelezettnek valló, függetlenként államfővé választott Petr Pavel. Ő – mint a HVG összefoglalójában megjelent – teljesen elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy EU- és NATO-tagállam ilyen módon kijátssza a szabályokat, és ha nem is titkos, de szenzitív információkat osszon meg ellenfeleinkkel. „Ennek fényében mindenképpen újra kell értékelnünk a Magyarországgal fennálló kapcsolatainkat, különös tekintettel arra, hogy mit osztunk meg velük, és mit nem”. A kormány tagjai ezután nem győzték hangsúlyozni, hogy az elnöknek nincs köze a külpolitikai vonalhoz.

Szlovákia – Robert Fico miniszterelnök és Peter Pellegrini államfő – állásfoglalása egyértelmű: hallgatásba burkolóznak a konkrét ügyben (is), holott Szijjártó éppen a szlovák elnök javára igyekezett alázatos, szolgai módon közbenjárni Lavrovnál.   

Az ellentétek az elmúlt bő évtizedben egyre élesebben jelentkeztek a V4 tagállamai között, igaz, változó volt, hogy az adott pillanatban mely tag mely másikkal értett éppen egyet. Volt itt már magyar-lengyel összefogás, vagy éppen magyar-szlovák szembenállás, a párosítás szinte tetszőlegesen folytatható. Attól függött ez, hogy az aktuális vezetők milyen politikát vittek. Habár ez mindig lecsapódott a V4 kapcsolattartásának, munkaintenzitásának adott szintjére, fokára, ritka volt az, amikor a kívülállókban felmerült annak a veszélye, hogy tényleg a szakadék szélére sodródik a visegrádi együttműködés. 

Az utóbbi napok fejleményei nyomán azonban felmerülhet a kérdés: jogos-e ez az aggodalom? Vagy mindennek ellenére van-e jövője még a visegrádi négyeknek? Balázs Pétert kérdeztük. 

„Erre egyértelmű a válasz: igen, ugyanis több objektív tényező szól mellette, többet érnek, mint ezek a szubjektív politikai reakciók, kijelentések, amelyek még nem borítják fel a V4 együttműködést” – közölte. Úgy látja, hogy Donald Tusk kemény állásfoglalása, valamint Petr Pavel szintén kemény gerinces állásfoglalása ad némi reményt.

A V4 egy nagyon laza, alig dokumentált, alig szabályozott politikai összetartás, s mint ilyen, nagy mértékben múlik az éppen regnáló kormányokon – emlékeztetett. Nem intézményeken, jogszabályokon, hanem a mindenkor kormányok szándékain múlik az aktivitása, a sikeressége. Ennek megítélésében pedig azt kell figyelembe venni, hol állnak az egyes országok. Jelen időszakban a legszilárdabb a lengyel kormány – a másik három eléggé eltévedt a szélsőjobbon, igaz, nagyon eltérő mértékben – vázolta. Orbán Viktor a legszélén leledzik, Fico hol támogatja őt a legszélen, hol nem – merthogy ő nem akar veszíteni ezen a politikai játszmán. Babis még óvatosan mozog, furcsa reakciói vannak, de ne feledjük, hogy ő nem politikus, hanem egy ravasz üzletember, szemben Ficoval, aki mindig politikai tétekben gondolkodik, nyereség-veszteség mérleget állít fel, s nagy valószínűséggel nem megy bele olyan manőverbe, amin sokat veszíthet. Egyébiránt ellentétben Orbánnal, aki most már mindent feltesz egy lapra, akinek a hatalom többet ér, mint például az uniós források megszerzése – így azután inkább elkártyázza az uniós pénzeket.

Mindezzel együtt is, pillanatnyilag ugyan nem áll jól a V4, de hosszútávon továbbra is van jövője. „Úgy is fogalmazhatunk, hogy takarékon van, de azért működik, odáig még senki nem jutott el, hogy kétségbe vonná, vagy felmondaná azt, holott az EU-val ezt néha megteszik egyesek” – fejtegette Balázs Péter. De egy tömbben vagyunk, sok történelmi, földrajzi stb.  szál köt minket össze, még akkor is, ha jelenleg a kormányok többsége nem az együttműködés, az euroatlanti kötődés felé húz, amit a jelen állásban egyedül Tusk képviseli.

Balázs Péter a KlikkTV Mélyvíz című műsor 2026. január 23-i adásában: