Levélszavazatokkal döntené el a Fidesz a jövő évi választás eredményét
Levélben értesít minden magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárt a levélszavazással kapcsolatos tudnivalókról a Nemzeti Választási Iroda. Az NVI a héten kezdi meg a több mint 770 ezer ember értesítését. A választási iroda jogszabályi felhatalmazás alapján keresi meg a címzetteket, akik – sikeres regisztrációt követően – levélben szavazhatnak az országgyűlési választásokon, az esetleges népszavazásokon, valamint az európai parlamenti választásokon. Az Erdélyben, a Vajdaságban, a Felvidéken élő magyarok levélben szavazhatnak, míg a (többnyire) Nyugat-Európában dolgozó magyar állampolgároknak esetenként száznál is több kilométert kell utazniuk, hogy a hozzájuk legközelebbi követségen, vagy konzulátuson leadhassák a szavazatukat.
A külföldön élő magyarok e különös szavazási lehetőségeiről még 2016-ban döntött az Alkotmánybíróság. Az akkori döntés indoklása azonban még magánál a döntésnél is különösebb. A taláros testület szerint nem alkotmányellenes az, hogy a határon túli magyarok (Erdély, Vajdaság, Felvidék, stb.) levélben is szavazhatnak, miközben az ugyancsak határainkon túl élő, ám nem ott született, csak oda kivándorolt, (migrált) magyarok nem.
Az AB szerint ugyanis „nem ellenőrizhető, hogy a magát külföldön tartózkodónak valló választópolgár valóban külföldön tartózkodik a szavazás napján, így következmények nélkül tehetne akár olyan hamis tartalmú nyilatkozatot, mely szerint a szavazás napján külföldön tartózkodik, ez pedig veszélyeztetné a szavazás tisztaságát.”
Az Alkotmánybíróság ezek szerint az Angliában, Németországban, Ausztriában és más, többnyire nyugat-európai országokban élő magyaroktól félti a szavazás tisztaságát. Ők azok, akik miatt tartani kell attól, hogy sérül a demokrácia, a jogállam. Azok, akik a határon túl születtek, vagyis nem Orbán Viktor rendszere elől menekültek külföldre mosogatni, takarítani, étteremben felszolgálni, idősekre vigyázni, vagy éppen sofőrködni, hanem a szülőföldjükön élnek, szavazhatnak levélben. Megcímezhetnek egy borítékot, bélyeget nyalhatnak rá, beletehetik a szavazatukat, majd elballaghatnak a postára. Esetleg megkérhetik valamelyik, hozzájuk hasonlóan erdélyi, csíkszeredai, vajdasági, vagy felvidéki földijüket, hogy adja fel helyettük a levelet.
Ebben az esetben nem feltételezhető semmi hamisság, csalás még annyira sem. A fent említett tájakon ugyanis kizárólag becsületes magyar emberek élnek, szemben azokkal, akiket tőlünk nyugatra vetett a sors, és akikről azt feltételezi az Alkotmánybíróság, hogy ha módjukban áll, ott cselezik ki a törvényt, ahol csak tehetik. Az érvényes rendelkezések szerint az Erdélyben élőkkel ilyen nem fordulhat elő, sem a vajdaságiakkal, vagy a felvidékekkel. Ők nyilván soha életükben nem csaltak, szemben azokkal, akik azért mentek el az országból, mert Magyarországon nem tudtak megélni. Vagy meg tudtak volna, de nem akartak, mert nem kívántak Orbánnal és társaival egy levegőt szívni.
Vagyis, az elmúlt években kivándoroltak másként magyarok, mint azok, akiknek könnybe lábad a szemük, ha Orbánra, Semjénre, vagy éppen Kövérre gondolnak.
