Ligeti Miklós: az ügyészség statisztikája nem érvényteleníti a zsonglőrködéseket a közpénzzel

Így reagált Ligeti Miklós a Transparency International Magyarország jogi igazgatója arra a hírre, hogy Polt Péter a parlament igazságügyi bizottságában a vádhatóság 2023-as évi beszámolója kapcsán kifejtette, az ügyészség statisztikái szerint a különböző magyarországi és uniós korrupciós indexek nem a valós helyzetet tükrözik. 

Valóban jobb a korrupciós helyzet, mint ami látszik? 

Amiről Polt Péter beszélt, az két párhuzamos valóság. Ezek olyan euklideszi párhuzamosok, amik a végtelenben sem találkoznak. Az elmondott bűnügyi statisztika ugyanis nem mutat semmilyen azzal összevethető adatot vagy eredményt, hogy a különféle vélemény-kutatásokban – legyenek azok közvélemény-kutatások, szakértői vélemény.-kutatások interjú kutatások –, milyen korrupciós következtetések, vagy korrupciós érzékelések merülnek fel. Az egyikkel tehát nem lehet a másikat kioltani, sem revolverezni, sem érvényteleníteni. 

Akkor miről beszélt Polt Péter?

Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy az utóbbi időben a NER-t, a hatalmat fokozottan irritálja az a korrupció-érzékelési index, amit a Transparency International most már 30 éve minden évben elkészít. Az ugyanis Magyarországra nézve nem csak, hogy egyre inkább lesújtó képet mutat, hanem az utóbbi időben, mióta zajlik a jogállamiság eljárás és a Bizottság élesítette a feltételességi mechanizmust, a külföldi döntéshozók, az Európai Bizottság fokozott mértékben figyelnek is erre a mutatóra. Ez pedig komolyan zavarja a NER-t, mert a korrupcióérzékelési indexből kiolvasható korrupciós kép és a következtetések jobban megragadnak a Magyarországot megítélő döntéshozók fejében, mint amit ők magukról láttatni szeretnének.

Van köze a Magyarországon érzékelhető korrupciónak a felfüggesztett uniós pénzeinkhez?

Fontos hangsúlyozni, nem azért nem kapjuk a pénzeket Brüsszelből, mert a korrupcióérzékelési index rossz eredményeket mutat. Ha létezne ilyen összefüggés, akkor már régebb óta, vagy talán soha nem kaptunk volna EU-s forrásokat, hiszen a Transparency International percepciós indexe hosszú ideje kiábrándító képet fest a magyarországi korrupcióról. Nagyon sok felmérés és vizsgálat mutat Magyarországról sajnálatosan rossz eredményeket, és ezektől teljesen függetlenül is a Bizottság, meg az ország szempontjából kulcsjelentőségű külföldi befektetők és kormányok is tisztában vannak vele, hogy itt bizony komoly korrupciós bajok vannak. Itt ellopják az uniós támogatásokat, és új arisztokrácia gazdagodott meg abból, amiből az egész társadalomnak és a gazdaságnak kellett volna felzárkóznia. 

A NER ezek szerint ezzel a beszámolóval igyekszik hárítani és elterelni magáról a figyelmet?

Azért jönnek elő most fokozott mértékben olyan megállapítások a NER különböző tisztségviselőinek a beszámolóiból – amelyek azt célozzák, hogy a korrupcióérzékelési indexet valahogy lejárassák, a megállapításait pedig kétségbe vonják, és olyan más számadatokat állítsanak a helyébe, amelyek jó képet mutatnak a magyarországi korrupcióról –, mert azt gondolják, hogy így a Magyarországgal szembeni kritika egyik fő csapását sikerül erőtleníteni.  

A bűnügyi statisztika valós képet mutat?

Azok a bűnügyi statisztikai adatok, amikre Polt Péter támaszkodik, már megjelentek több évre visszamenően egyre izmosodó érvanyagként az ügyészség éves beszámolóiban. De amit a ’23-as évre az idén tavasszal adtak le, és aminek most volt a parlamentben a bizottsági vitája, abban egy egész komoly szekciót, szinte komplett fejezetet szenteltek a korrupcióérzékelési index és más véleményvizsgálatok, például az Euróbarométer 524-es és 537-es vizsgálatainak a módszertani cáfolatára. Ahhoz képest, hogy a korrupció a bűnözésen belül milyen elenyészően kis terjedelmet foglal el, nagyon sok ábra és számadat található a korrupcióra vonatkozóan ebben a jelentésben. Miközben az emberölésekről, autólopásokról, betöréses lopásokról, vagyon elleni bűncselekményekről úgy általában, vagy a családi erőszakról csak egy-egy megállapítás szól. Tehát ebben a jelentésben már-már felülreprezentált a korrupció témája. 

Az említett jelentések is a korrupcióról szólnak?

A Korrupcióellenes Munkacsoport (KEMCS) foglalkozott a korrupció bűnügyi statisztikai számaival a ’22-es meg a ’23-as jelentéseiben. Azok a számok, amik ebben az ügyészségi beszámolóban szerepelnek, nagyon emlékeztetnek a KEMCS céljaira készült adatokra. talán nem merész arra gondolni, hogy azért van ekkora apparátus korrupciós témában ebben az ügyészségi jelentésben, mert ezek a számok rendelkezésre álltak a KEMCS jelentéséhez leadott részanyagokban. 

De akkor a bűnügyi statisztikák cáfolhatják a korrupciós indexet?

Nemhogy nem cáfolják, nem is érintkeznek a korrupcióérzékelési index-szel, sem a Euróbarométer véleményvizsgálatokkal, sem a különböző magyar közvélemény-kutató szervezetek éppen Magyar Péterrel összefüggésben készített olyan vizsgálataival, amelyek kihozzák, hogy a korrupció irritálja a magyar embereket a legjobban, vagy a második, harmadik helyen. Ahogy már itt két párhuzamosról van szó, amelyeket nem találkoznak még a végtelenben sem.

Polt Péter az objektív tapasztalatokra hivatkozva állította azt, hogy a korrupciós helyzet jobb, mint, ahogyan azt az emberek érzik.

A bűnügyi statisztika az Polt Péter állításával ellentétben. nem nyugszik maradéktalanul objektív tapasztalatokon. Az, hogy a 2023-as ügyészségi jelentésében leközölt számadatok szerint ’21-ben, ’22-ben, és ’23-ben hány darab hivatali, meg hány darab gazdasági vesztegetés volt, ezeket hány elkövető valósította meg, az nem azt jelenti, hogy abban az évben, amelyikre vonatkozik ez a számadat, annyi bűncselekmény történt. Ennek ahhoz majdhogy nem semmi köze nincs. 

Akkor mit mutat a bűnügyi statisztika?

A bűnügyi statisztika a bűncselekményt akkor rögzíti, amikor az adott bűncselekményre vonatkozó büntetőeljárás befejeződik. Vádemelési javaslat történik, vádat emelnek, vagy megszüntetik az eljárást. Ez az átfutási idő a nyomozás ideje miatt átlagosan 18-24 hónap. Korrupció esetében ez lehet ennél sokkal több is. Tehát minimálisan van egy másfél-két éves csúszás. De ez önmagában még nem lenne nagy gond, mert ha öt-tíz éves trendeket vizsgálunk, akkor kiegyenlítődik ennek a másfél-két éves csúszásnak a hatása. Csak fontos tudni, hogy amikor objektív tapasztalatról, meg tényeken alapuló valóságról beszél a legfőbb ügyész, akkor abban eleve jó adag megkésettség van. De még ennél is lényegesebb, hogy a bűnügyi statisztika soha nem kizárólag a bűnözés helyzetéről szól. Abból az derül ki, hogy a bűnüldöző hatóságok milyen mértékben képesek kontrollálni a bűncselekményeket. Hány ügyet képesek befogadni, feldolgozni, kivizsgálni. Tehát az az ő kapacitásuk korlátait és az ő felkészültségüket legalább olyan mértékben mutatja, mint a bűnözés valóságát. Az, hogy évente hány darab vesztegetés van, meg hány darab befolyással üzérkedés, az sokkal inkább azt mutatja, hogy a hatóságok hány darab korrupciós ügyet képesek feldolgozni. 

A korrupciós ügyek ugyanolyan „láthatóak”, mint más bűncselekmények?

A korrupciós ügyek körében a látencia, tehát az, hogy mennyi marad rejtve, az hatványozottan jelen van. Minél erőszakosabb a bűncselekmény, annál kisebb a látencia. Minél inkább mentes az erőszaktól, annál könnyebb elrejteni, elbújtatni, elfelejteni. Ráadásul ugye a korrupciónál nincs sértett. Mindenki elkövető, ezért senki nem akarja, hogy kiderüljön az ügy, szemben egy lopással vagy egy testi sértéssel, ahol legalább az egyik féltől remélhető, hogy érdekelt a tisztázásban. Vagyis több tényező hatására a tényleges esetszámoknál kisebb bűncselekményi darabszámok kerülnek be a statisztikába. Ez ugyanolyan statisztikai trivialitás, mint az, hogy hiába jelenti be a kormány, hogy elindul a baby boom, mert remek családpolitikát vezet be, miközben egy fogyó népességből soha nem lesz növekvő születésszám. 

A legfőbb ügyész által említett adatok azért fedik a valóságot?

A bűnügyi statisztikában korrupciónak szoktuk nevezni a vesztegetéseket, a befolyásoló üzérkedéseket, és még egy-két bűncselekményt sorolunk ebbe a körbe, például a hivatali visszaélést, hűtlen kezelést, de ezek másutt, mondjuk vagyon elleni bűncselekmények között jelennek meg. Azt mi sosem vitattuk, hogy ez annyi, amennyi. Nincs olyan állítása a Transparency International Magyarországnak, hogy a bűnügyi statisztika adatai ne a valóságot tükröznék. De ennek az égvilágon semmi köze nincsen ahhoz, hogy Magyarországot korruptnak tekinti az EB, vagy hogy Magyarország rosszul teljesít a korrupcióérzékelési index felmérésben, meg a kormányzás minőségét vizsgáló világbanki felmérésekben, vagy a korrupció kontrolljára vonatkozó indexekben, meg a versenyképesség jelentésekben. 

Ezért mondta a legfőbb ügyész, hogy az emberek érzései rosszabbak a korrupcióról, mint az objektív tapasztalat?

Azért gondolják a magyar emberek a közvélemény-kutatásokban – legyen az Eurobankméter, vagy valamely hazai belső használatú felmérés –, hogy itt súlyos a korrupciós probléma, mert mondjuk néhány év alatt százmilliárdnyi közpénzzel sikerül egy szűk haveri kört, köztük Orbán Viktornak a vejét meggazdagítani adófizetői pénzekből. És ez nem jelenik meg a bűnügyi statisztikákban, mert ez nem bűncselekmény. Az ügyészség nem hazudik, amikor azt mondja, hogy ami a bűnügyi statisztikában, benne van, azt tisztességgel kivizsgálták, mert az, hogy milyen magántőkealapok kapnak forrásokat a Magyar Fejlesztési Banktól állami pénzből, az nem bűncselekményi kategória. A bűnügyi statisztika a saját módszertani korlátain belül teljesen valós és hiteles képet ad az ügyészség meg a rendőrség korrupciót kontrolláló képességéről. Ennek azonban az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen korrupt magatartások zajlanak ebben az országban, milyen vagyonlenyúlások, vagyonátcsoportosítások, közpénz-sikkasztások mennek. A kettő egyszerűen nem találkozik egymással. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy azért sárga a villamos, amiért nem lehet szántani a holdon hatökrös fogattal. Mind a két állítás önmagában megáll, csak az egyiknek semmi köze a másikhoz.