Orbán nem fogja megúszni az egyre duzzadó összegű, immár tetemes uniós bírság kifizetését
Még soha nem volt ilyen korábban, éppen ezért nincsenek sem részletes szabályok, sem kialakult gyakorlat arra, mi történik, ha egy tagállam huzamosabb ideig vagy egyáltalán nem hajlandó kifizetni az Európai Unió Bírósága ítélete értelmében kiszabott pénzbírságot – mondta a Hírklikknek Lattmann Tamás. A nemzetközi és európai jogra szakosodott jogász természetesnek tartja, hogy a szereplők – az Európai Bizottság és magyar kormány – a maga módján megpróbál megoldásokat találni, de a végén fizetni kell, hiszen a Bizottságnak jogi értelemben kötött a keze, nem másíthatja meg a bírósági ítéletet. Lehet, hogy Orbán Viktor arra játszik, hogy majd az Európai Uniónak szüksége lesz a közvetítésére Donald Trump és Brüsszel között, és emiatt kedvezőbb alkupozícióba kerül, de Lattmann szerint ebben csalódhat. A politika sokkal egyszerűbb és képmutatóbb, s az összeboruláshoz nem rá lesz szükség.
Az Európai Bizottság újabb fizetési felszólítást küldött a magyar kormánynak – írta a Népszava. Ezúttal a szeptember 14-től november 13-ig tartó periódusra vonatkozik a felszólítás, amelyben 61 millió euró megfizetését követelik. Ez a felszólítás egy nappal azelőtt érkezett meg, hogy lejárt volna egy másik, 93 millió eurós fizetési felszólítás határideje, amit azért szabtak ki, mert az Orbán-kormány nem hajtott végre egy 2020-ban hozott európai bírósági ítéletet menekültügyi politikájának megváltoztatásáról, s a magyarországi hatóságok egy sor területen továbbra is megsértik az EU migrációs és menekültügyi előírásait. Az EU bírói fórumának június 13-án kelt határozata alapján Magyarországnak mindaddig napi egymillió eurót kell fizetnie az uniós kasszába, amíg nem tesz eleget a verdiktnek. A napi pénzbüntetéssel együtt már több mint 350 millió eurónál (a mostani árfolyamon nagyjából 143 milliárd forintnál) tart a kormány tartozása, miután az EU Bírósága júniusban – a napi egymillión kívül – egy 200 milliós átalányösszegre is megbírságolta. Az EB már ez utóbbit is folyamatosan vonja Magyarország uniós számlájáról, s egyelőre nincs nyoma annak, hogy Budapest teljesítené az ítéletben foglaltakat.
Vajon meddig lehet húzni-halasztani a fizetés elszabotálását? – kérdeztük Lattmann Tamást. A nemzetközi és uniós jogra szakosodott jogász szerint „nagyjából a világ végéig”, annyi kikötéssel, hogy minden egyes eltelt nap után egymillió euróval nő a büntetés összege, aminek az ítéletben nincs megszabott felső határa.
Ilyenre még soha nem volt precedens – emlékeztetett, hozzátéve: tehát nincsenek sem részletes szabályok, sem kialakult gyakorlat. (A lengyelek esete más volt, ők csak átmenetileg kerültek ebbe a helyzetbe, ugyanis osztottak-szoroztak, s inkább gyorsan rendezték az ügyet és így a bírságot.) Már csak ezért is bizonytalan, hogy mi és hogyan fog történni, Magyarország esetében. A szereplők – a Bizottság és magyar kormány – persze a maga módján megpróbál megoldásokat találni. A magyar kormány például azt, hogy majd beszámítják a bírságba azt a pénzt, amivel nekünk tartozik az Európai Unió, „ami zöldség, de jól hangzik” – jegyezte meg a jogász. Az Európai Bizottság is szeretne megoldást találni, hogy ne kelljen már ezen huzakodni. Éppen ezért elképzelhető, hogy akár ki is lehet kényszeríteni bizonyos alkukat, ám a Bizottságnak jogi értelemben kötött a keze, s nem tud olyat lépni, amely azt eredményezné, hogy Magyarország megússza a fizetést – fejtegette. Már csak azért sem – fűzte hozzá –, mert szoros figyelemmel kíséri a tevékenységét az Európai Parlament, amely már indított pert a Bizottság ellen amiatt, mert a befagyasztott forrásokból 10 milliárd eurót felszabadított Magyarországnak. „Találgatni lehet, lehet kitalálni megoldásokat, lehet ötletelni, de azzal tisztában kell lenni, hogy az Európai Bizottság fogadókészségi szintje kiszámíthatóan nagyon alacsony” – figyelmeztetett.
Az más kérdés, hogy belpolitikai szempontból ez az egész ügy jól jön Orbánnak, hiszen erősíti azt a narratívát, hogy ’a gonosz Brüsszel bánt minket’ – mondta Lattmann, aki nem tudja, van-e ebből kiút, egy olyan megoldás, amely után mind a két fél azt tudja kommunikálni, hogy ő nyert. Merthogy tudvalevő módon, a politikában általában az a nyerő megoldás, amikor mindkét fél elmondhatja, hogy nyert. Ahogy látszik, Orbánnak ráadásul a harc folytatódása is az érdekében áll, 2026-ig mindenképpen.
Lattmann azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán most őszintén reménykedik abban, hogy Donald Trump győzelme után az új amerikai kormánynak lesznek olyan lépései, amelyek kellemetlenek az EU és Európai Bizottság számára, s akkor ebben az esetben ő majd felajánlhatja a közvetítést, amivel piros pontokat és jóindulatot tud gyűjteni magának. „Lehet ebben reménykedni, de ez nem jelenti még azt, hogy a Bizottság elengedi, elengedheti a bírságot” – szögezte le a jogász, megjegyezve: ez sem kecsegtet tehát biztos megoldással a bírság jövőjét tekintve Orbán számára, még akkor sem, ha esetleg tényleg egy „deal maker” lesz, azaz szerepe lesz valamifajta egyezség megkötésében, ami, habár nem teljesen irreális, de talán inkább azt mutatja, hogy felülírja a saját erejét, befolyását, jelentőségét. Orbán már 2016-ban is teljes mellszélességgel kiállt Trump mellett, s mégis ő volt az utolsó a visegrádi négyek vezetői közül, akit az elnök fogadott a Fehér Házban – emlékeztetett. Lattmann úgy látja: Orbán éppen saját jelentőségét csökkentette azzal, hogy ennyire kiállt Trump mellett az elmúlt években. De még ha be is jönne Orbán taktikája, a Bizottság nem tudná elengedni a bírságot, amit bíróság állapított meg – azaz, ebből a szempontból csalódás lehet az ügy vége Orbán számára. Amellett az amerikai elnöknek sincs szüksége Orbán közvetítésére, hiszen eleve mindenki vele akar tárgyalni – mutatott rá Lattmann, megjegyezve: „a politika sokkal egyszerűbb és egyben képmutatóbb, várhatóan Trumpot és az elnöki győzelme után neki rögtön meleg szívvel gratuláló Ursula von der Leyent a közös ellenség, Kína össze fogja hozni, s ehhez nincs szükség Orbán Viktorra”.
