Ligeti Miklós nélkül indul a nagy elszámoltatás?

Az elmélet és a kőkemény nyomozati valóság konfliktusa

A műsorvezető, Németh Péter rögtön a beszélgetés elején bedobta a nap legfontosabb hírét: a bizottság Unger Annát választotta az új hivatal esetleges elnökjelöltjének. Ez sokakat meglepett, hiszen a szakma és a közvélemény többsége Ligeti Miklós befutására számított. Mérő Vera nem rejtette véka alá a véleményét a feladat súlyáról: „Ebben a pozícióban, aki ezt a hivatalt vezetni fogja, olyan emberekkel fog szemben állni, akár több százzal, akik nagyon sokat láttak, nagyon ravaszak, nagyon-nagyon sok büntető tapasztalatuk van, nagyon sok nyomozati tapasztalatuk van, és aki ezeket a hálókat, mert ezek nagyon komoly kapcsolati és egyéb hálók, nem látja át, akinek nincsen nyomozati tapasztalata, az könnyen elvérezhet.” Hozzátette: ritkán érezi úgy, hogy feltétlenül klasszikus jogászra van szükség egy pozícióban, de ebben az esetben a nyomozati múlt elengedhetetlen. Véleménye szerint az ügyészség szintjén kellene kezdeni a gyomlálást, ahol akár 100-200 ügyész büntetőjogi felelőssége is felmerülhet, és át kell világítani a rendőrséget is, megkérdezve a nyomozókat, hogy kit, mikor és milyen ügyben állítottak le felülről.

Laczó Adrienn egyetértett a helyzet komolyságával, bár ő mérsékeltebb hangnemet ütött meg a jelölt személyét illetően. „Mindenképpen jobban örültem volna, hogyha nem is csak egyszerűen egy jogi végzettség, hanem egy gyakorló jogászi múlt állna a majdani elnök mögött. Az pont, hogy nő, az engem annyira se pro, se kontra nem érdekel.” A szakértő kiemelte, hogy a nyomozati elnökhelyettesként megnevezett hölgyet ismeri, és őt a tapasztalatai alapján kiválóan alkalmasnak tartja a feladatra. Ugyanakkor elismerte, hogy Ligeti Miklós mögött komolyabb gyakorlati háttér állt, hiszen ő az Országos Kriminológiai Intézetben, az ügyészséghez kapcsolódó kutatóintézetben kezdte a pályáját, így közelebbi képe van a rendszer működéséről. A legnagyobb problémát abban látja, hogy egy olyan szervezetet kell majd vezetni, amely alapvetően dörzsölt ügyészekből és nyomozókból áll, akik egy nagyon komoly, sajátos belső dinamikával rendelkező rendszerből érkeznek.

Karrierkockázat és a humánerőforrás hiánya a hivatalban

A beszélgetés fontos fordulópontja volt, amikor rátértek arra, vajon képes lesz-e ez az új apparátus a legkiválóbb szakembereket és a „minőségi embereket” magához vonzani. A törvényi előírások szerint a hivatal osztályainak jelentős részében feltétel, hogy a jelentkező jelenleg is aktív ügyész legyen. Laczó Adrienn rávilágított egy komoly strukturális veszélyre: „Ha mondjuk én lennék egy ügyész szép reményekkel, hogy majd föl fognak vinni a törvényszékre, vagy a fellebbviteli főügyészségre, van egy karrierív előttem, nem biztos, hogy azt fel akarom adni egy most felálló hivatal kedvéért. Annak az ajánlatnak jónak kell lennie szakmai szempontból is, anyagilag is, de karrier szempontból is.” A szakértő szerint egy ügyész sokkal nagyobb biztonságban érezné magát, ha a hivatal élén olyan vezető állna, akit már láttak működni, így viszont a szervezet egyelőre egyfajta „fekete ló”, ami nem feltétlenül vonzó a karrierjüket építő jogászok számára.

Ezt a strukturális problémát igazolja az a tény is, hogy a három szükséges elnökhelyettesből kettőt – akiknek kötelezően ügyészi háttérrel kellene rendelkezniük – még mindig nem tudtak megnevezni. Egyszerűen nem volt elég olyan pályázó, aki megfelelt volna a szigorú kritériumoknak. Laczó Adrienn szerint a döntéshozók elhamarkodottan jártak el: „Lehet, hogy előbb meg kellett volna választani az elnököt és utána kiírni az elnökhelyettesi pozíciókat, és akkor esetleg jelentkeztek volna olyanok is, akik most még kivárásban vannak.” A tervezett 150 fős állomány ráadásul nemcsak ügyészekből, hanem nyomozókból és adatelemzőkből áll majd, ami egy rendkívül összetett, nehezen koordinálható csapatot eredményez.

Az idő csapdája: Gyors bilincscsattanás vagy elméleti modellek?

A műsor vendégei egyetértettek abban, hogy a társadalom és a politikai közeg rendkívül türelmetlen. Mindenki azonnali eredményeket vár, azt, hogy a folyamatok haladéktalanul elinduljanak, és ahogy a stúdióban fogalmaztak: „csattanjon a bilincs”. Az idő a legnagyobb ellenség, és egy ilyen kritikus helyzetben a hivatal leendő vezetőjének nincs ideje arra, hogy a gyakorlatban tanulja meg a vezetéselméletet vagy a nyomozati taktika alapjait. Kocsi Ilona is megerősítette ezt az aggályt, kiemelve a korábbi favorit előnyeit: „Számomra megnyugtatóbb lett volna a Ligeti Miklós. Ugyanis neki olyan gyakorlati tapasztalata van már ilyen ügyek feltárásában. A szervezete több feljelentést tett már ilyen ügyekben, tehát azt gondolom, ha gyors eredményt akartak volna elérni, akkor mégis csak Ligeti Miklós mellett kellett volna dönteni.”

A beszélgetés résztvevői elismerték Unger Anna magas szintű elméleti felkészültségét és megkérdőjelezhetetlen elszántságát, ugyanakkor komoly kockázatként értékelték, hogy a jelölt inkább elméleti modellekben gondolkodik. A megkérdezett szakértők szerint a dörzsölt, szövevényes gazdasági és politikai hálózatok ellen nem elméleti struktúrákkal, hanem vérbeli, gyakorlatias és azonnali válaszokra képes stratégiával lehet csak sikeresen felvenni a harcot. A vagyonvisszaszerzési hivatal előtt álló út tehát rögös, és a következő hetek személyi döntései határozzák meg, hogy az intézmény valódi fegyverré válik-e, vagy megmarad egy papíron jól mutató, de a gyakorlatban működésképtelen bürokratikus szervnek.