ÁSZ-jelentés: végállomássá vált a közfoglalkoztatás sok településen

Az Orbán-kormány 2011-ben indította el a közfoglalkoztatási programot a társadalmi felzárkóztatás és a foglalkoztatás növelése jegyében. A hivatalos cél az volt, hogy az átmeneti munkavégzés visszavezesse az érintetteket az elsődleges munkaerőpiacra. A programhoz a segélyeknél magasabb, de a minimálbérnél alacsonyabb bér, valamint képzések kapcsolódtak, az önkormányzatok pedig külön támogatást kaptak a foglalkoztatásra.

Az ÁSZ mostani vizsgálata a közfoglalkoztatási rendszer önkormányzati vonatkozásait elemezte. A számvevők szerint a rendszer kezdetben betöltötte célját, de idővel átalakult: az eredeti tranzitfoglalkoztatási szerep az elmúlt években már alig érvényesült, az önkormányzatok pedig sok helyen tartós munkaadókká váltak.

A Népszava ismertetése szerint a kevés saját bevétellel rendelkező, főként állami normatívákból működő kisebb önkormányzatoknál a közfoglalkoztatási források meghatározó szerepet töltenek be a feladatellátásban. A hátrányos helyzetű településeken a közmunka gyakran az egyetlen érdemi munkalehetőség, az önkormányzat és intézményei pedig a legnagyobb munkaadók.

Az ÁSZ megállapította azt is, hogy a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó munkaszervezési, irányítási és ellenőrzési feladatokra nincs elegendő ember és pénz, miközben az adminisztrációs teher nagy. A jelentés szerint a hosszú távú foglalkoztatások eredményét nem mérik, és arról sincs pontos információ, hogy a közmunka ténylegesen mennyit ad hozzá az önkormányzati feladatellátáshoz.

A közfoglalkoztatottak átlagos létszáma 2020 és 2025 között éves országos szinten 29,4 százalékkal, 65 330 főre csökkent. A cikk szerint 2024-ben a közmunkások 63,5 százaléka tartósan ebből élt, a legnagyobb arányban az 1000 fő alatti községekben.

A Belügyminisztérium adatszolgáltatására hivatkozva a Népszava azt írja: 2020-ban a közfoglalkoztatottak 12,9 százaléka tért vissza az elsődleges munkaerőpiacra, 2025-re ez az arány 6,6 százalékra csökkent. A közfoglalkoztatásból kikerülők 58,8 százaléka rövid időn belül, jellemzően három hónapon belül ismét közmunkás lett, a bennragadók aránya pedig 65 százalék.

A programot a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Start-munkaprogramján keresztül finanszírozta az állam. A források évről évre csökkentek, majd 2023-ban enyhe emelkedés következett. A 2025-ös előirányzat 140,8 milliárd forint, ami nominális értéken is kevesebb mint fele a 2016-os 340 milliárd forintnak.

A Népszava szerint 2020 és 2024 között összesen 584,4 milliárd forint ment közfoglalkoztatásra. A legtöbbet 2024-ben költötték erre, 121 milliárd forintot, a legkevesebbet 2022-ben, 110 milliárdot. A pénz 77 százaléka önkormányzatokhoz, jellemzően kistelepülésekhez került, 85 százalékát pedig bérköltség vitte el.

Az önkormányzatok bevételeinek átlagosan csaknem 53 százalékát teszik ki a saját bevételek, például bérleti díjak vagy helyi adók, de a kisebb településeken ez az arány csak 23–33 százalék. Az önkormányzatok által foglalkoztatottak között országos átlagban 24 százalék volt közmunkás, az 1000 fő alatti falvakban viszont csaknem a fele, 47,7 százalék.

Az ÁSZ által megkérdezett önkormányzatok a Népszava szerint már nem a társadalmi integrációt emelték ki célként, hanem azt, hogy a közmunka az érintettek létfenntartása szempontjából elsődleges. Ugyanezek az önkormányzatok azt is elismerték, hogy közfoglalkoztatottak nélkül 60 százalékkal romlana a településüzemeltetés színvonala.

A jelentés szerint a munkavezetők és szervezők, valamint a közmunkások bére között havi bruttó 14,5 ezer forint a különbség, amit az ÁSZ nem tart elég ösztönzőnek a munkafegyelem fenntartásához. A számvevők szerint a hatékonyabb munkaszervezéshez szükséges szakértelem is hiányzik, ezért képzésekre lenne szükség.

Az ÁSZ a bérstruktúra újragondolását is javasolja. A közfoglalkoztatottak bére Magyarországon jóval alacsonyabb, nagyjából fele a minimálbérnek, miközben a Népszava által idézett összehasonlítás szerint más országokban, például Lengyelországban, Bulgáriában és Csehországban jellemzően minimálbért kapnak az érintettek. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege 2025 első félévében havi 22 800 forint volt, a közfoglalkoztatási bér pedig 2025-ben havi 145 400 forint.

A közmunkaprogramok elsősorban alacsony képzettségűeknek adtak munkát, többnyire szakképzettséget nem igénylő fizikai munkakörökben. A közfoglalkoztatottak több mint 60 százaléka legfeljebb általános iskolai 8 osztállyal rendelkezett. Arányaiban a legtöbb közmunkást Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében foglalkoztatják, de az országosnál magasabb arány jellemzi Hajdú-Bihar, Békés, Baranya és Nógrád megyét is.

A hatósági ellenőrzések beszámolói szerint minden második ellenőrzés tárt fel igazolatlan távolmaradást, munkanapló- vagy jelenlétiív-szabálytalanságot. Pénzügyi szabálytalanságot 2025-ben már a programok 5 százalékánál találtak, a közigazgatási bírság aránya 3,1 százalékra nőtt, 2020 és 2024 között pedig összesen félmilliárd forint támogatást fizettettek vissza részben vagy egészben.