Totyik Tamás: az egész oktatási rendszer ránk dőlhet

Elfelejtett gyökerek és a szolidaritás hiánya

Komoly felháborodást váltott ki az oktatási szakmában és a szociális szférában az a friss intézkedés, amely 32 év után adminisztratív eszközökkel és forrásmegvonással gyakorlatilag megszüntette a szegény sorsú, hátrányos helyzetben élő, de kiemelkedően tehetséges gyermekek támogatását. A több mint három évtizede folyamatosan, minden politikai oldal által elismerten működő és bizonyítottan eredményes program leállítása mély társadalmi válságra utal. Totyik Tamás a műsorban éles kritikával illette a lépést, és rámutatott arra a rendszerszintű és morális problémára, amely a mai magyar gazdasági és politikai elitet jellemzi, függetlenül attól, hogy éppen ki gyakorolja a hatalmat.

A szakszervezeti vezető hangsúlyozta, hogy ez a döntés egy hatalmas szegénységi bizonyítvány a hazai közállapotokról, és rávilágít arra, hogy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása sokak számára csupán eszköz a politikai túléléshez. Totyik Tamás szerint a legfájóbb az, hogy elfelejtették, hogy honnan jöttek, milyen szegénységből, hogyan kapaszkodtak fel. Tehát ez is egy szomorú tény, hogyha valaki egy mély szegénységből vagy egy hátrányos helyzetből felkapaszkodik, hogy elfelejti azt, hogy honnan jött, ki volt, mi volt. Az elnök szavai szerint az egész magyar politikai és gazdasági életnek ez az egyik legnagyobb rákfenéje, és ezen végre mindenkinek el kellene gondolkodnia pártszínezettől és ideológiai hovatartozástól függetlenül, mert a jövő generációinak sorsa nem lehet napi csatározások tárgya.

A szabad tankönyvválasztás szűkös keretei

A szeptemberi tanévkezdéssel több olyan adminisztratív és ideológiai változás is életbe lép a közoktatásban, amelyek anyagi vonzatai és gyakorlati megvalósíthatósága még a pedagógusok számára sem teljesen egyértelműek. Az egyik leginkább vitatott kérdés a tankönyvpiac helyzete. Bár a hivatalos kommunikáció szerint újra megvalósul a szabad tankönyvválasztás joga, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke óvatosságra int, és tisztázta, hogy a teljes szakmai szabadság még várat magára. A háttérben meghúzódó törvényi korlátozások ugyanis továbbra is gúzsba kötik az intézményeket.

A valóságban még nem valósult meg a teljes szabadkönyvválasztás, ugyanis továbbra is a köznevelési törvénynek az a passzusa érvényben maradt, hogy két tankönyv közül lehet választani évfolyamonként. A minisztérium csupán a tankönyvi segédeszközök skáláját szélesítette ki, ami ugyan előrelépés, de nem oldja meg a rendszerszintű hiányosságokat. A szakértő elismerte, hogy a tankönyvpiacot nem lehetett három hónap alatt teljes mértékben felszabadítani és mindenki számára hozzáférhetővé tenni, de bízik abban, hogy a következő tanévre a kötelező két tankönyv helyett már jól bevált, minőségi sorozatok kerülhetnek vissza a rendszerbe. A szakszervezet emellett élesen bírálja azt a gyakorlatot is, hogy a tankönyvrendelésből kimaradt és megspórolt pénzek visszakerülnek az államkasszába, ahelyett, hogy a súlyos forráshiánnyal küzdő iskolai könyvtárak fejleszthetnék belőle a kötelező és ajánlott olvasmányok állományát.

Az Oktatási Hivatal kiiktatása és az iskolaérettség csapdája

Az elmúlt évek egyik legsúlyosabb szakmai konfliktusát az iskolaérettségi vizsgálatok merev, központosított és bürokratikus rendszere okozta. Ezzel a módszerrel teljesen elvették a döntés jogát a szülőktől és azoktól az óvodapedagógusoktól, akik éveken keresztül közvetlen közelről követték a gyermek fejlődését. Ennek a mesterségesen fenntartott struktúrának a romboló hatásai mostanra a statisztikákban is megmutatkoznak. Az első osztályosok körében ugyanis minden idők legmagasabb évismétlési arányát regisztrálták a szakemberek.

Ez a drámai mutató közvetlen következménye annak, hogy a tanulási, beilleszkedési vagy magatartási zavarral küzdő gyermekek jelentős része a szükséges szűrések és fejlesztések nélkül, felkészületlenül került be az iskolarendszerbe, mivel a szülők sokszor információ hiányában nem is tudták, hogy halasztást kérhetnek. Totyik Tamás üdvözölte, hogy az Oktatási Hivatalt kiiktatják a rendszerből, ami a bürokrácia egy fokozatának lebontását jelenti, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szakmai kontrollra a szakszolgálatokon keresztül továbbra is szükség van. A döntéseket a lehető legközelebb kell hozni ahhoz a szinthez, ahol a gyermek él és tanul. Miközben a Fidesz ellenzéki pártként folyamatosan bírálja az oktatáspolitikai intézkedéseket és a kaotikus állapotokat, a pedagógustársadalom abban reménykedik, hogy a valódi szakmai szempontok végre felülírják a politikai akaratot, és sikerül megállítani a közoktatás színvonalának további asszimetrikus romlását.