Lukács György: célt tévesztettek a kormány lakhatási támogatásai
Mára már minden negyedik magyar háztartást érinti a lakhatási szegénység. Ez 1 millió magyar háztartást, és 2.8 millió embert jelent. A kormány hiába hangoztatta, hogy család- és szociálpolitikai, demográfiai céljaik vannak, a jelen adatok tükrében ezek kevésbé valósulhatnak meg. A lakástámogatásoknak nevezett lehetőségekhez – CSOK, falusi CSOK – a szociálisan rászorulók alig jutottak hozzá, ezek a támogatások valahol célt tévesztettek. Így értékelte a magyarországi lakhatási helyzetet Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa a 13. alkalommal készített Lakhatási jelentés napokban publikált első két fejezetében.
A Habitat for Humanity Magyarország 2012 óta minden évben készít éves jelentést a lakhatás állapotáról, az adott évi kormányzati, szakpolitikai környezet változásáról, a lakhatáshoz való hozzáférhetőség, megfizethetőség helyzetéről. A Lakhatási jelentés első két fejezetét a napokban publikálta a szervezet. A dokumentum a lakhatási szegénység adatait, valamint a lakhatással kapcsolatos különböző kormányzati és költségvetési intézkedéseket mutatja be. Az egyik legerőteljesebb adat a jelentésben az, hogy számításaik szerint 2.8 millió embert érint a lakhatási szegénység, ami 1 millió magyar háztartást jelent.
Ez egyrészt nagyon durva szám, másrészt a magyar háztartások 25 százalékát jelenti. Ha belegondolunk abba, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett háztartások aránya is húsz százalék környékén van, akkor azt látni, hogy a kettő gyakorlatilag együtt mozog. A lakhatási szegénység nem elválasztható a jövedelmi szegénységtől, vagy a súlyos anyagi és szociális deprivációtól. A szegénység különböző dimenziói összefüggenek és kapcsolódnak, ami már érint magasabb státuszú csoportokat is – mondta a Hírklikknek Lukács György.
A Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa felidézte, azt vették górcső alá, hogy az ingatlanok műszaki állapota mennyire megfelelő, rendelkeznek-e alap komfort fokozattal, mennyire fűthetők, hányan élnek az ingatlanokban és hogy a lakhatási költségek a háztartások költségvetésének hány százalékát teszik ki. Ezen adatok alapján kapták azt az eredményt, hogy a 4 millió magyar háztartásból legalább 1 millió egy kategóriában érintett: vagy nagyon rossz műszaki állapotú ingatlanban laknak, vagy túlzsúfolt, vagy 40 százalékot meghaladó a lakásfenntartási költségük. Az logikus, hogy az alacsony jövedelműek között jóval magasabb a lakhatási szegénységgel érintett háztartás, ez az adat 50 százalék fölötti. De a sokkal magasabb, a legfelső ötödbe tartozó jövedelemmel rendelkezők közt is 11,3 százalék nyilatkozott úgy, hogy legalább egy indikátor szerint ő is érintett a lakhatási szegénységben.
A legmagasabb jövedelemmel rendelkezők is lehetnek lakhatási szegények? – kérdeztük a szakembert. Az elképzelhető, hogy túl nagy a lakásfenntartási költségük aránya, mert például lakáshitelt fizetnek, vagy az ingatlannak komolyabb műszaki problémája van. Ha valakinek magas a jövedelme, még nem biztos, hogy a lakására költi. Egy magas nyugdíjjal rendelkező, aki egy nagy házban, lakásban egyedül maradt, a nagy ingatlan fenntartási költségeit már nem biztos, hogy ki tudja fizetni. Emellett azt is tudjuk, hogy a magyar háztartások 30 százaléka egy fős háztartás – válaszolta Lukács György.
Érdekes, hogy a 2012-ben elkészült első Lakhatási jelentés adatai és arányai nagyon sokban hasonlítanak a 2024-es eredményeihez – hívta fel a figyelmet a Habitat szakpolitikai munkatársa. Nyilván a legrosszabb helyzetben a hajléktalan emberek és fedél nélküliek vannak. 2012-ben nagyságrendileg 10 ezren tartoztak ebbe a csoportba, ahogyan most 2024-ben is. A komfort nélküli lakások száma viszont csökkent 2012-höz képest. Akkor 660 ezer fő élt fürdőszoba, WC és víz nélküli ingatlanokban. Most 230 ezer ember él valamilyen komfortfokozat nélkül, de még 2024-ben is 90 ezer olyan háztartás van, ahol nincs sem víz, sem WC, sem fürdőszoba. Borsod -, Szabolcs -, Békés vármegyék falvaiban 10 százalék fölötti azoknak a házaknak az aránya, ahol ezek az alapinfrastruktúrák hiányoznak. Ehhez jön még körülbelül 430 ezer olyan háztartás, ahol nagyon rossz az ingatlan műszaki állapota: beázik a tető, vagy vizes, penészes a fal, rosszak a nyílászárók. 328 ezer háztartás pedig úgy nyilatkozott, hogy nem tudja rendesen fűteni az ingatlanát, 106 ezernél 40 százalék fölötti a lakásfenntartási költségek aránya – sorolta Lukács György.
A Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa szerint az a baj, hogy nincs Magyarországon állami lakástámogatás. Nagyon hiányzik, hogy nincs egységes és legalább középtávú lakáspolitika és lakáskoncepció vagy stratégia, ami mentén bármiféle fejlesztést lehetne végezni. Ami lakástámogatásnak nevezve elérhető volt az elmúlt 5-10 évben az országban, az a közép/felső osztály lakáshoz jutását segítette. Az MNB elemzése szerint is a CSOK támogatást és hitelt felvevők többsége nem első lakásra kérte, hanem a már meglévőt cserélte nagyobbra, vagy befektetési céllal vásárolt egy lakást.
Nagyon hiányzik a szociálisan rászorulókat célzó támogatás – folytatta az elemzést Lukács György –, mert még a falusi CSOK is csak bizonyos feltételekkel érhető el, így az alsó két jövedelmi ötödbe tartozó háztartások jóval kisebb arányban tudnak hozzájutni. „Tehát a lakhatási szegénységet, a lakhatási válságot nem csökkentik ezek a kormányzati intézkedések. A kormány hiába hangoztatta, hogy család- és szociálpolitikai, demográfiai célok vannak, a jelen adatok tükrében ezek kevésbé valósulhatnak meg. Ezek a támogatások valahol célt tévesztettek” – magyarázta a szakember, majd hozzátette: két hét múlva lesz nyilvános a Lakhatási jelentés másik két fejezete is. Ezekben a megfizethetőségről és a hozzáférhetőségről, illetve arról számolnak be, hogy az önkormányzatok lakhatási politikájukkal mit tudtak tenni saját hatáskörükben a lakhatási helyzet javításáért.
